Zán Fábián Sándor a Kárpátalján kialakult válságos helyzetről

„Emelem kalapom a kárpátaljai magyarok előtt…”

Az Ukrajna keleti felében zajló háborús események hatása az ország egész lakosságát érzékenyen érinti, függetlenül attól, hogy milyen távol él a harci cselekményektől. A kialakult gazdasági krízis sajnos minden családot, minden háztartást érint, és ez még csak a „kisebbik” gond, mert emellett a legeldugottabb faluban élő embereknek is rettegniük kell attól, hogy a jelenleg érvényben lévő fegyverszünet után nem a béke időszaka köszönt be az országra – mondta Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke. Egyházunk elöljárója erről, és a kelet-ukrajnai válság következményeként kialakult válságos helyzetről, illetve a KRE tennivalóiról és a válságkezelésben felvállalni szükséges feladatairól is nyilatkozott lapunknak. Az alábbiakban a püspök úr gondolatait foglaljuk össze.

A kárpátaljai embereket, és azon belül a református közösséget és egyházat is nagyon érzékenyen érinti az Ukrajnában kialakult válsághelyzet. A KRE ezt látva igyekszik segíteni minél több embernek. Az elmúlt héten ebben a kérdésben egyeztetésre került sor Majnek Antal római katolikus püspökkel, Brenzovics László parlamenti képviselővel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökével és Orosz Ildikóval, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnökével is. Az elöljárók arról folytattak eszmecserét, hogy hogyan is lehetne a kárpátaljai magyarok számára segítséget nyújtani, hisz a minimálbérből és nyugdíjból élő emberek alig tudják fenntartani magukat. Ezekért az emberekért tenni kell! – mondta Zán Fábián Sándor.

A legelesettebbeken ingyenkonyhák felállításával, illetve a már meglévők bővítésével próbálunk meg segíteni. Ebben a munkában a karitatív szervezetek, alapítványok és a kárpátaljai történelmi egyházak tudnak segíteni, mondta a püspök. Nagyon fontosnak tartjuk a pedagógusok megsegítését is. Őket – és egyetlen Kárpátalján élő embert – sem kerülte el az infláció. Az emberek fizetésének vásárlóértéke gyakorlatilag harmadára csökkent. Ebben a helyzetben sajnos külső segítségre van szükség. A pedagógusok megsegítése azért is kardinális kérdés, mert reméljük, hogy így elkerülhetjük a tanárok kivándorlását. Ebben az esetben nem kell feltétlen kormánypénzre gondolni, hanem inkább szolidaritásra és emberségre. Hisz milyen nagyszerű lenne például az, ha a magyarországi pedagógusok felkarolnák a kárpátaljai magyar pedagógusokat. A számarányokat tekintve lehet, hogy 50 magyarországi pedagógusra jutna 1 kárpátaljai… Ilyen és hasonló kérdésekről tárgyaltunk az elmúlt héten az egyházi és világi szervezetek előjáróival, illetve sor került egy másik fórumra is Beregszászban, amelynek keretében több kárpátaljai magyar társadalmi szervezet és a történelmi egyházak képviselői beszéltünk arról, hogy hogyan lehetne a kárpátaljai migrációt, kivándorlást megelőzni, megállítani. De szóba került ezen a fórumon a mezőgazdaságból élők, illetve a kisebb családi vállalkozások megsegítésének fontossága és kérdése is. Előbbi a református egyházat is érzékenyen érinti olyan szempontból, hogy a jelenleg működő 108 kárpátaljai református gyülekezetből 100-ba olyan emberek tartoznak, akik számára a földművelés és állattartás létfenntartási kérdés.

„A KRE tehát keresi azokat a forrásokat, melyeken keresztül segítséget tudna nyújtani a kárpátaljaiaknak – mondta Zán Fábián Sándor. Nem tudom, hogy ezeket forrásokat megtaláljuk-e, vagy hogy megértenek-e bennünket azok, akiktől segítséget remélünk, de mi megtesszük ami tőlünk telik. Ahol csak lehet mi próbálunk felszólalni az itt élőkért, mert hisszük, hogyha emberségesek akarunk maradni ebben a vad és erőszakos világban, akkor gondolnunk kell az elesettekre. Fontos, hogy a külföldi partnereink tudják azt, hogy Kárpátalján az egyházak aktívak, készek segíteni, mert ahogyan a Szentírás is tanítja, az erősek tartoznak azzal, hogy az erőtleneket hordozzák.”

A püspök úr őszinte háláját és köszönetét fejezte ki azokért az adományokért és segélyszállítmányokért, melyek eddig eljutottak Kárpátaljára a kárpát-medencei magyarság összefogásának köszönhetően. Mindazonáltal arra is rámutatott, hogy ezek az elsősorban élelmiszer-szállítmányok sajnos nem jelentenek hosszú távú megoldást. „Ezekre a támogatásokra nagy szükség van, hiszen egy-két hét erejéig óriási segítséget jelenthetnek egy ingyenkonyha, vagy épp egy óvoda működéséhez. Ám sajnos ezek hatását és létezését ezer és ezer rászoruló ember nem is érzékeli. És ahhoz, hogy ne hagyják el az emberek Kárpátalját, ahhoz valahogyan rajtuk kell segíteni. Előre látható segítséget kell az embereknek mutatni, ígérni és adni. Én emelem kalapom a kárpátaljai magyarok előtt, mert nagyon türelmesek, pedig óriási terheket hordoznak. Ez elmúlt bő egy év drámai eseményeit, az utóbbi hónapok drasztikus elszegényedését mosolyogva viselik. Gyakorlatilag kiforgatják őket az eddigi életükből, és ők mégis tovább mennek és dicséretet énekelnek az Úrnak a templomban.”

Az érkező segélyszállítmányok kapcsán Zán Fábián Sándor külön kiemelte a Magyar Református Szeretetszolgálat támogatását, akik március második felében már második alkalommal segítettek azokon a kárpátaljai családokon, amelyekben az édesapa, a férj a harci cselekményekben vesz részt. Erre a támogatásra ezek a családok még további három hónapig biztosan számíthatnak. Itt a segítség nem csak a magyarok felé irányul, hanem ugyanúgy a ruszinok és ukránok felé, és ők is nagyon hálás szívvel fogadják ezeket az élelmiszercsomagokat.

A református egyház vezetője megemlékezett arról is, hogy ennek a hónapnak a közepén két református családapát is eltemettek Kárpátalján, akik a terrorellenes harcok közben vesztették életüket. Egyikük háromgyermekes búcsúi, másikuk egygyermekes verbőci családapa volt. Az ilyen és hasonló sorsú kárpátaljai családok megsegítése Zán Fábián Sándor szerint hosszabb távú feladat.

A püspök úr azt is elmondta, hogy az utóbbi időben több kérvényt is írt a magyar kormány vezető tagjainak, ám ezekre sajnos eddig meg nem érkezett válasz „Tudjuk, hogy nem könnyű feladat egy ilyen dolgot felvállalni, és semmiképp sem szeretnénk senkinek sem a terhére lenni, de nem szeretnénk azt sem, hogy azt róják fel nekünk, hogy mi nem szóltunk arról, hogy Kárpátaljának segítségre lenne szüksége. Most bátornak kell lennünk. Mert ha van ötletünk, és nem teszünk semmit annak megvalósításáért, akkor később már csak az elszalasztott lehetőségek miatt siránkozhatunk. Én nem szeretnék emiatt siránkozni. Nekünk református embereknek felelősséget kell vállalnunk a társadalmunkért, a saját házunk népéért, de a jövevényért is. Én remélem, hogy egyre többen fogják ezt így érezni, és nem csak érezni, hanem tenni is fognak ezért.”

Harsányi Andrea