Egyházkerületi tanévnyitó istentisztelet Beregszászban

Áldjad, lelkem, az Urat…

2014-ben is megtartotta a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) központi tanévnyitó istentiszteletét  a beregszászi református templomban. Az eseményen a négy református líceum diákjai – több mint négyszázan –, oktatói, lelkészek, gondnokok, az iskolák, gyülekezetek hitoktatói voltak jelen, a mezővári gyermekek pedig a mintegy kilencezer hitoktatásban részesülő kárpátaljai református gyermeket képviselték.

Tóth László, a KRE oktatási bizottságának elnöke elmondta:  egyházunk életében mindig nagyon fontos esemény egy tanév kezdete. A közelmúltban egyházunk vezetése úgy határozott, hogy ennek az eseménynek istentiszteletet szentelnek. Amikor még nagy ellenállásba is ütközhetett az iskolában megtartott hittanóra, amikor görbén néztek még a lelkészre és a hitoktatókra, hogy mit akarnak ezek a Bibliájukkal – összegyűlt az Úr népe, hogy egymás testvéreiként, együtt könyörögjön áldásáért egy-egy új tanév elején. És ennek áldásai is voltak. Mert nem csak szívek lágyultak meg, amelyek addig keményen ellenállta az evangéliumnak és lehetett hittant tanítani egy-egy iskolában, hanem egyházi iskolák nyitották meg a kapuikat, lehetőségek nyíltak fiatalok előtt, hogy teológiai tanulmányaikat az anyaországban folytassák. Elkezdődött a különböző generációk lelki épülése.

Ismét itt vagyunk előtte, mint a mi eleink is ott voltak évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Az Ő üzenete számunkra ez: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!...Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor”. Mi erre vágyunk, áldásra és életre, mondta Tóth László, a Nagyberegi Református Líceum lelkészigazgatója.

A tanévnyitó istentiszteleten Zán Fábián Sándor püspök hirdette Istennek igéjét a 103. Zsoltár válogatott versei alapján. „Áldjad, lelkem, az Urat!” – hangzott a zsoltáros szava. Még ebben a súlyos, háborús helyzetben, a gazdasági nehézségek közepette is van okunk ezt mondani: „Áldjad, lelkem , az Urat!” Mert nem feledhetjük, mennyi jót tett velünk. Van miért hálát adnunk. Ukrajnában idén sok iskolában nem kezdődhetett meg a tanítás, s van olyan ország, ahol csak a tanítónak van asztala és széke, a gyerekek a földön, a porban ülve tanulnak… Nekünk jól felszerelt, szép református intézményeink vannak, ahol jó körülmények között tanulhatnak fiataljaink, ahol a tudás megszerzése mellett hitüket is szabadon gyakorolhatják. Áldjuk ezért az Urat! És áldjuk az Urat az elmúlt nyár táborozásaiért, ahol több ezer fiatal lehetett Isten közelségében. Hálát kell adnunk a lelkészekért, a hitoktatókért, hogy szabadon hirdethetjük Isten csodálatos tetteit.

Sok jót tett velünk az Úr! Hát ne csak a félelem, a panasz szóljon ajkunkról, a hála legyen a szívünkben! – mondta a KRE püspöke.

A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak – idézte levelében Goethét Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, melyet Nagy Klára, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának kárpátaljai referense olvasott fel. A kultúra és a hagyomány átadása nem csupán a család, hanem az iskola feladata is. Adjunk gyökereket fiataljainknak, és segítsünk kibontakoztatni szárnyaikat, üzente az államtitkár, aki elismerte, hogy a református iskolák ebben élen járnak. Hangsúlyozta, hogy Magyarország azt szeretné, hogy egy békés ország legyen a szomszédja, ahol mindenkor szavatolják az anyanyelvi oktatást.

Nagyra értékelte az egyházi iskolákban folyó munkát Bozsik Béla beregszászi magyar konzul, hisz ezekben az intézményekben megtartják a nemzeti hagyományokat, s olyan értékrendet adnak át, ami az egyéni felelősségvállalásra épül. Ez a tanévkezdés különleges időben zajlik – kezdte köszöntőjét Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, a megyei tanács alelnöke. 100 évvel ezelőtt kezdődött az első világháború, 75 évvel ezelőtt volt a második világégés, emlékezünk arra, hogy hetven évvel ezelőtt hurcolták el lágerekbe Kárpátalja magyar férfilakosságát. S mintha semmit nem tanult volna mindebből az emberiség, a XXI. században ismét háborúznak. Kelet-Ukrajnában éppen tűzszünet van, de egyre több vérengzésre, kivégzésre derül fény… Felemelő érzés, hogy mi itt lehetünk, hogy olyan iskolákat építhettünk, ahol keresztyén értékrendben nevelik a fiataljainkat. Abban, hogy most is építenek, felújítanak, benne van a hit, hogy érdemes energiát fektetni az ifjúság nevelésébe, mert van remény, hogy ezek a fiatalok továbbviszik őseik hitét, megőrzik és továbbadják eleink anyanyelvét. „Egymás terhét hordozzátok” – idézte Pál apostol galatákhoz írott levelét Orosz Ildikó, a Rákóczi Főiskola és a KMPSZ elnök asszonya. Hisz, ahogy fogalmazott, a közösség ereje, egymás segítése az, ami minket előre visz.

Jó úgy kezdeni a tanévet, hogy Isten áldását kérjük, hisz az ő segítségével hatalmas dolgokat tudunk cselekedni, fogalmazott köszöntőjében Pál Sándor, a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSz) kuratóriumi elnöke, aki iskolakezdési csomagot és iskolatáskát adott át a líceumok diákjainak és a hittanos gyerekeknek.

Annak a közösségnek van jövője, amelyiknek erős a hite és jó iskolái vannak, kezdte köszöntőjét Babják Zoltán, Beregszász polgármestere. A hitre, a kitartásra ma, ebben a háborútól fenyegettetett világban különösen nagy szükségünk van, mondta, s abbéli reményének adott hangot, hogy Isten megsegít bennünket, győz a józan ész és ismét béke honol majd országunkban.

Nagy Béla, a KRE főgondnoka figyelmeztetett: Nem mindegy, hogy milyen fiatalokat nevelünk, hisz ők jelentik a jövőt, fogalmazott, majd az összefogás, az egymás segítésének, a szeretetnek a fontosságát hangsúlyozta. „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (János 1, 35 )

A tanévnyitón Tóth László lelkész beszámolt a tanügyi bizottság munkájáról, egy-egy énekkel és verssel szolgáltak a líceumok diákjai. Felemelő érzés volt hallgatni a Kovács Sándor és felesége, Erika által vezetett Mezővári Gyermekkórus tiszta szívvel előadott énekeit, ami igazi bizonyságtételként hatott. Az alkalom a Himnusz eléneklésével és püspöki áldással ért véget.

Marton Erzsébet