Itt lélekmentés folyik

A Kárpátaljai Református Egyház egyik legnagyobb rendezvénye a családi csendesnap. Ez egy olyan egész napos rendezvény, ahová a szervezők előadásokkal, koncertekkel, játékos kikapcsolódással várják a család minden tagját. A cél természetesen a lelki épülés, identitásbeli megerősödés.

A családi nap állandó résztvevői a Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió munkatársai, akik már hagyományosan a szabadulni vagyóknak és családtagjaik számára tartanak szemináriumokat.

Az alábbiakban id. Pocsai Sándor, a misszió lelkipásztora osztja meg gondolatait.

Itt lélekmentés folyik

Azt az áldást látom a családi napban, hogy a családnak minden rétegét felöleli. Embereket tudunk megszólítani, embereknek tudunk bemutatkozni, bizonyságot tenni arról, hogy kinek a nyomorúságába, hogyan nyúlt bele az Isten, hogyan változott meg az útirány, hogyan álltak talpra emberileg kilátástalan helyzetből. Örülök azoknak, akik szemlélőkként belopakodnak például a mi előadásainkra, ahol bizonyságtételek hangzanak el. Nem biztos, hogy az az ember van jelen, akinek ott kellene lenni, de talán valamelyik családtag, rokon, munkatárs, aki elviszi a jó hírt, és elmondja a megfelelő időben: „valaki úgy tett bizonyságot a családi napon, hogy még mélyebben volt, mint te”.

A hétköznapokban vannak kis családok, sőt csonkacsaládok is, és vannak nagyobb családok, mint például a „csongoristák” közössége (mert így csúfolják azokat, akik a misszióban szabadultak), de ezen a napon együtt van egy nagycsalád is – a Kárpátaljai Református Egyház családja, 5-6-8 ezer ember. Valamennyien keresnek valamit, de talán vannak még olyanok is, akik nem is tudják, hogy Valakit keresnek.

Ezeken a családi napokon sokan indultak el az Isten felé. Sokan kerültek előadókon keresztül akár a misszióba, akár a keresztyén klinikára, ahol majd további útbaigazítást kaptak az életükre nézve, a fiatalok, akik eddig nem tudtak mit kezdeni az élettel, ifjúsági csoportokba épültek be, és elkezdtek Bibliát olvasni. Tehát Isten áldása kíséri ezeket az alkalmakat.

Vannak, akik ezt szeretnék lefújni, tiltakoznak, hogy mire ez a felhajtás. Én azt látom, hogy akinek nem szívügye a lélekmentés, az nem fog sem a szószéken lelkeket menteni, ott is mesélni, altatni fog, akikre meg Isten rábízta a lélekmentés misszióját, azok áldozatot fognak hozni, részt vállalnak a szervezésben, a konfrontálódásban, az anyagiakban, hogy ez a családi nap létrejöjjön, mert ez nekik szívügyük.

Ha megnézzük a bibliai tanításokat, akkor láthatjuk, amikor Jézus sokaság előtt prédikált, kenyeret szaporított, ötezer embert vendégelt meg. Ezek közül aztán némelyek visszatértek hozzá. Nekik azt mondja Jézus: nem azért jöttetek vissza, mert kenyeret ettetek, hanem mert mennyei kenyeret kaptatok. Tehát, ha Isten Szent Lelke és Igéje végzi a megtérést, akkor mi csak egy szócsöve vagyunk az Istennek, a mi feladatunk annyi, hogy amit ránk bízott, azt továbbadjuk. A Lélek a maga munkáját mindig elvégzi. Hogy kiben hogyan és mikor, ezt nem ránk bízta az Isten, ez az Ő szuverén joga. A mi feladatunk az, hogy szervezzünk, tegyük oda magunkat, szívből mondjuk, amit mondunk, hadd érezze meg a hallgatónk, hogy itt lélekmentés folyik, nem beszélünk el a feje fölött, nem csak letudjuk a feladatunkat, hanem igenis mi szívvel-lélekkel akarjuk, hogy találkozzon a kegyelem Istenével.

Tulajdonképpen Isten mindenkinek, aki hitben jár, feladatot tesz a vállára, ennek végzéséhez ki-ki segítséget kaphat a családi csendesnapon. Aki pedig keresésben van, annak Isten segít ebben a családi légkörben megtalálni a Hozzá vezető utat. Aki pedig csak közömbösen, kíváncsiságból jön el, lehet, hogy felfigyel arra, hogy mi sem közömbösen végezzük a dolgunkat. És hogyha valaki szívvel-lélekkel csinál valamit, lehet, van értelme, lehet, van célja. Attól lesz valaminek értelme, hogy van célja. Akkor van értelme a munkának, az életnek, a futásnak, a tevékenységünknek. Lássuk meg a célt! A földi élet arra adatott, hogy meglássuk a célt a túlsó parton, ahová meg kell érkeznünk, noha viharzik a tenger. Lehet, a családban pokol van, lehet, hogy oda kellene fordulni az Istenhez, hátha rajtunk is segít...

Id. Pocsai Sándor lelkész, Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió