Az iskolaépítő lelkészre emlékeztek Beregrákoson

Aki kálvini szigorral őrködött az erkölcsiség felett

Beregrákos református magyarsága az elmúlt hétvégén a nemzeti ünnep mellett iskolaalapító lelkészére, Pap Károlyra (1830. november 23. – 1914. március 15.) emlékezett, akit 100 évvel ezelőtt, épp március 15-én helyeztek örök nyugalomra a település temetőjében. A hálás utókor csütörtökön, halálának évfordulóján fejet hajtott emléke előtt a sírkertben, megkoszorúzta az iskola falán található emléktáblát, vasárnap pedig ünnepi istentisztelet keretében emlékezett a lelkészre, aki több mint fél évszázadon át hirdette Beregrákos népének Isten igéjét.

S mint azt a szernyei születésű Keresztyén Károlytól, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem hallgatójától, Pap Károly életútjának lelkes kutatójától megtudtuk, a lelkész 1861-es beiktatását követően szolgálatát nem azzal kezdte, hogy a már roskadozó parókia helyett újat emeltet, hanem egy újabb, modernebb iskola építésével foglalatoskodott. 1873-ban pedig egy másik új tantermet állíttatott mellé. Természetesen Isten házáról sem feledkezett meg: renováltatta a villám által sújtott templomot és tornyot. Aztán takarék-magtárt létesített, melynek jövedelme hosszú időn fedezte egy második tanító fizetését. 1910-ben aztán a régi elavult, s rendeltetésének többé nem megfelelő iskola helyett újat építtetett, s még egy új tanerőről is gondoskodott, hogy a nagyszámú diáksereg kellő oktatásban részesüljön. 80 éves korára ezzel feltette lelkészi munkásságára a koronát.

Az akkori kormány a megye felső részén működő idegen ajkú iskolák felügyeletével is őt bízta meg, hivataltársai hamarosan az egyházmegye tanácsbírói székébe ültették, melyet 22 évig töltött be. De mindezeknél még maradandóbb emléket állított magának a lelkek építésével. Ahogy Sütő Áron írja róla: „Általában kálvini szigorral őrködött mindenkor az erkölcsiség felett”. Lelkészségének 50 éves jubileumán, 1912. augusztus 15-én Ferenc József magyar király Koronás Magyar Érdemkereszttel tüntette ki.

Úgy tűnik, száz év elteltével mára ismét olyan lelkésze lett a beregrákosi református gyülekezetnek, aki valahol a nagy előd nyomdokaiba lépve fel szeretné virágoztatni ennek az egyre inkább szórványsorsra jutott kicsiny magyar közösségnek az életét. Ezt sugallja a most felvázolt, akár programtervezetnek is beillő beszéde. Sajnálom, hogy nincs mód hosszan idézni belőle, mert sokaknak mintául szolgálhatna. Így hát csak nagyvonalakban.

Ma sokat beszélünk arról, hogy meg kell maradni, meg kell őrizni, amink van, le kell lassítani a pusztulás folyamatait, mondta. Meggyőződésem, hogy aki csak azt akarja megőrizni, amije van, lassan elveszíti azt. Ezért kell Beregrákos magyar református népének is alkotni és gyarapítani. A következő években mi magunk is meg fogjuk tapasztalni, hogy a helyi közösségeknek nem Kijevből vagy Budapestről, esetleg Brüsszelből kell várni a megoldást, a jobb életet – a közösség fejlődése mindig helyben dől el. Nekünk kell tennünk a saját jövőnkért, a gyermekeink és unokáink jövőjéért, hangsúlyozta a lelkész. Aki a legfontosabbnak tartja, hogy gyermekek szülessenek. „Ha gyarapodni akarunk, akkor javaslom Beregrákos magyar református népének, a következő 50 esztendőben szülessen meg 2000 magyar református gyermek a családjainkban. Ez átlagosan évi 40 gyermek megszületését jelenti. Ha ez meg fog történni, akkor 50 év múlva Beregrákoson legalább 2200 magyar református fog élni. Egy ilyen növekedést megélő közösség gyarapodni fog. Ehhez azonban sokat kell imádkozni és munkálkodni, meg kell erősíteni a családokat, hitben kell járni, s el kell érnünk, hogy a legtöbb családban legyen legalább 4 gyermek…”

Emellett a lelkész felhívta a figyelmet, hogy a növekedés elengedhetetlen feltétele, hogy a fiatalok korszerű tudással és ismeretekkel rendelkezzenek, gondolkodásra, alkotásra, az egyéni és a közösségi felelősségre kell megtanítani őket. Kiskoruktól kezdve látniuk és érezniük kell, hogy a családban, a közösségben a jövőért tevékenykednek. A magyar anyanyelv használata, a gondolkodás és a gondolatok kifejtése az anyanyelven rendkívül fontos. Emellett oda kell figyelnünk arra is, hangsúlyozta Páll László, hogy megoldást találjunk az államnyelv megszerettetésére és megtanítására, hogy olyan szinten tudják gyermekeink és fiataljaink az államnyelvet, amelyen alkotni, érvelni, gondolatokat kifejezni tudnak…

A lelkipásztor megannyi ötletet vázolt fel, ami erősíthetné az itteni magyarság megmaradását, és azok továbbgondolására hívta a gyülekezetet, a falu népét.

A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Zán Fábián Sándor püspök hirdette az igét az 1. Zsoltár alapján, mely az Isten szeretetéről, gondviseléséről szól, aki azt akarja, hogy boldog legyen az az ember, aki az ő igéje szerint él, s nem jár a bűnösök útján. A prédikáció végén a püspök többek között az ország békéjéért, nemzetünk megmaradásáért imádkozott.

Köszöntötte a megjelenteket Balogh Dénes, ungvári magyar konzul, aki arról beszélt, hogy a miközben háborúkról emlékezünk, a békéért sóvárgunk. Felkeléseinket, szabadságharcainkat elbuktuk ugyan, de az áldozatok nem voltak hiábavalók: 1867 után megteremtettük a polgári Magyarországot, ’56-ban felismerték, hogy nem lehet Európa közepén elnyomás alatt élni, a rendszerváltást követően pedig mára helyreállt a határon túli magyarok jogviszonya is, mondta a konzul.

Gulácsy Géza, a KMKSZ Munkácsi Járási Középszintű Szervezetének elnöke arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy ha feladjuk anyanyelvű oktatásunkat, ha elfelejtjük őseink nyelvét, visszafordíthatatlanul elveszünk. Sajnos sokszor és sokan felteszik ma már a kérdést: érdemes-e magyarnak, reformátusnak, becsületesnek lenni? Fojtsuk el végre haszonelvű érzéseinket, s halljuk meg istenkereső lelkünknek halk szavát, mondta a szónok.

Pap Károlyra emlékét felidézve emlékezünk azokra az elődeinkre is, akik vele együtt munkálkodtak, akik tették a dolgukat, és éltek isten dicsőségére, élték bibliás hitüket, gyermekeket vállaltak és neveltek fel, építették a gyülekezetet és isten országát, amikor naponta imádkoztak, amikor aktív részesei voltak a gyülekezeti életnek, amikor Jézus parancsát követték, fogalmazott az ünnepi megemlékezés moderátora, Doktor Benjámin.

Adja Isten, hogy anyagiakban, lélekben, szolgálattevőkben a jövőben még inkább gyarapodjon Beregrákos magyarsága, református gyülekezete.

Marton Erzsébet