Evangelizációs hét Beregardóban

Március 3. és 7. között evangelizációs estékre hívogatott a beregardói református templom harangja. És estéről estére mind többen jöttek, míg szerdára (s a következő napokon) már szinte teltházas hallgatóságnak szólt Isten Igéje, melyet ezúttal id. Pocsai Sándor, a Csongori Bethesda Szenvedélybetegek Mentő Misszió lelkésze hirdetett. Elsősorban a Máté, Márk és Lukács evangelisták által megírt történeteken keresztül bizonyította, hogy a kétkedés, a hitetlenkedés nem csupán a ma emberének életét keseríti meg, de megfigyelhető az a tanítványoknál is. Sokszor betelik önmagával a hívő ember is, és akkor süllyedni kezd. A tanítványok is viharba kerültek, a mi életünkben is vannak viharok. De ha nem lennének, akkor nem lenne igazi istenélményünk sem. Ha minden jól megy, egészségesek vagyunk, bizony elfeledkezünk hálát adni érte. A legtöbben akkor keresik az Istent, ha bajba kerülnek. Ezért van szükségünk a fájdalomra is: ha nem térünk meg az áldásokban, megtérünk a próbákban.

Az életben sajnos hajlamosak vagyunk elítélni, megítélni másokat, lenézzük az elesettet, a nyomorúságban élőt. Jézus pedig épp azokat kereste meg, a betegeket, a bűnösöket, a számkivetetteket, a lenézetteket. Mert mint mondja: „Nem az egészségesnek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek… Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” (Mt 9, 12-13).

Hogy Jézusnál van szabadulás, arról a csongori misszióban gyógyultak tettek bizonyságot, vallottak arról, hogyan változott meg életük, miután befogadták szívükbe Jézust.

Estéről estére új éneket tanultak a résztvevők Csákány Ágnes csongori kántor-hitoktatóval. Hétvégén Pocsai Vince, az ardai gyülekezet lelkipásztora mondott köszönetet az igehirdetőnek és a kántornak a szolgálatáért. „Hozzád jövünk Uram, ó segíts, ne szóljon igéd hiába!”

Kovács Erzsébet