Húszéves a bilkei református templom

Az iskola és a templom közösség- és nemzetmegtartó erejét manapság igen gyakran és igen sokan hangoztatják. De valójában ennek igazát azok tudják megerősíteni, akiknek nincsenek ilyen intézményeik, akiktől elvették azokat. Mint ahogy az édesanyákról szóló egyik vers is mondja, „hogy mit ér az, csak az tudja, akinek már nincsen…”

Az egykori Bereg vármegye Felvidéki járásához tartozó, ma az Ilosvai járásban található Bilke reformátussága igencsak megfogyatkozott az elmúlt évszázadban. Ebben erősen közrejátszott, hogy a sztálini hatalom ateista politikája 1945 után felszámolta a református gyülekezetet, 1977-ben pedig lerombolták a templomot és a parókiát is. 1989-ben az akkorára maroknyira zsugorodott gyülekezet merészet álmodott: újraépítik templomukat. Nem volt könnyű, de minden nehézség ellenére, testvéri összefogással, külföldi támogatással 1993 őszére ismét állt Istennek háza. Az elmúlt vasárnap erre a 20 évvel ezelőtti alkalomra emlékeztek, s adtak hálát a bilkeiek és a szép számban érkező vendégek, akiket Halász Dezső lelkipásztor köszöntött.

Ez a gyülekezet sokszor elmondta az elmúlt században, hogy vágyik a szíve Isten házára, s az imádkozó szíveket meghallgatta az Úr, ma a zsoltárossal együtt vallják: „Boldogok, akik házadban laknak”, mondta Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, aki ez alkalomból a 84. Zsoltár alapján hirdette az igét. Arra kérte a gyülekezetet, ne feledjék el, amit megtapasztaltak, hogy Isten a siralom völgyét is a források vizévé tudja tenni, s ha kevesen is vannak, ezzel az új erővel tudjanak haladni. Legyenek feddhetetlenek, mert a feddhetetlen embertől az Úr nem vonja meg javait, a mindennapi imádkozásnak áldás a következménye. „Boldog az az ember, aki benned bízik” (Zsolt 84), hallottuk az igehirdetésben.

Hogy milyen gyülekezeti élet folyik Bilkén napjainkban, arról Bartha András vetítéssel egybekötött beszámolójából tudtunk meg bővebben. A Halász Dezső beregújfalui lelkésszel Bilkén szolgálatot teljesítő misszionárius elismeréssel szólt arról a kitartó munkáról, melynek köszönhetően ez a maroknyi gyülekezet a rendszerváltás küszöbén megfogalmazott vágyát, hogy templomban imádkozhassanak, minden nehézséget legyőzve rövid időn belül felépítette a hajlékot, s még ezt megelőzően, Kárpátalján elsőként (1991-ben) hivatalosan bejegyeztette a gyülekezetet. És hálát adott azokért, akik akkor sem adták fel hitüket, nem olvadtak be más felekezetbe, amikor nem volt református temploma a településnek: Beregre, Beregszászba jártak istentiszteletre, vagy háznál tartották meg alkalmaikat. Az építkezésben szívvel-lélekkel részt vettek igen sokan, felsorolni is nehéz lenne valamennyiüket, de a mozgatórugók - Oroszi Pál, Orbán Sándor és Csete Lajos - nevét az ünnepség utáni beszélgetéseink során is többen említették.

Kifoszthatnak bennünket, elvehetnek tőlünk vagy lerombolhatnak templomokat, parókiákat, de akik szívében ott van Isten, azok gazdagok, fogalmazott köszöntőjében Zsukovszky Miklós, a Beregi Egyházmegye esperese. A bilkei református gyülekezetet az teszi gazdaggá, amit a templom falára kitett tábla is hirdet: Immánuel. Velünk az Isten. Amíg itt hirdettetik Isten szava, s amíg lesznek, akik hallgatják azt, addig gazdag emberek élnek Bilkén, mondta az esperes, aki azt kívánta, hogy mindenkor legyenek hűek Istenhez, tiszteljék a másik embert, építsenek egy olyan világot, amelyben Isten gyönyörködik.

Tíz év múlva 500 éves lesz ez a gyülekezet. A húsz év ehhez képest semmi. De húsz évvel ezelőtt 50 gyülekezeti tag volt itt, ma huszonhárman szerepelnek a jegyzékben. A megfogyatkozás mértéke elgondolkodtató: lesz-e itt 20 év múlva gyülekezet? – kezdte beszédét Molnár Sándor, bereg megyei főgondnok. Aki egyben arra kért mindenkit, hogy gondolkodjon el, mit tesz ő annak érdekében, hogy Bilkén tovább éljen a református közösség. Biztatásként a Péter első levele 5. részének 7. versét helyezte a hálaadó gyülekezet szívére: „Minden gondotok Reá vessétek” (1Pt 5, 7).

Viski János, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja nagyra értékelte azt a tevékenységet, amit itt, a magyar nyelvhatár szélén végeznek a bilkei reformátusok annak érdekében, hogy megőrizzék anyanyelvüket, hitüket. Egyben arról is biztosította az ittenieket, hogy a magyar kormány és az ungvári meg a beregszászi külképviselet is mindent megtesz azért, hogy a szórványban élők is tarthassák a kapcsolatot az anyaországgal, megőrizzék identitásukat. A beregszászi konzulátust Nagy Ignác vezetőkonzul képviselte az ünnepségen. Héder János, a KRE főjegyzője, Ungvár és Ungtarnóc lelkésze (aki egyébként a tolmács szerepét is elvállalta, hisz itt református gyökerekkel rendelkező ukrán hívek is látogatják az alkalmakat, minden második vasárnap a beregszászi Nyeste Attila vezetésével ukrán nyelven szól az ige a hívekhez) arra kért mindenkit, hogy legyenek büszkék reformátusságukra, ne szégyelljék az evangéliumot, hirdessék azt mindenkor és minden népeknek. Ezúttal az ungvári ukrán református gyülekezet ifjúsága is elkísérte a lekipásztort, akik Héder János orgonakísérete mellett énekekkel szolgáltak. Orbán Sándor benei lelkész meghatódva emlékezett vissza a templomépítésre, majd leányával, Rékával együtt csodálatos énekekkel ajándékozta meg szülőhelye gyülekezetét. Teljes szívünkből és lelkünkből keressük az Urat, kérte a krónikással együtt Dávid Árpád lelkész (Mezőgecse). Páll László, Rákos és Kajdanó lelkésze a kisebbségi lét nehézségeinek ecsetelése mellett hangsúlyozta: csillagok vagytok egy sötét világban, az igére figyelve világítsatok!

Úgy legyen!

Marton Erzsébet

Kapcsolódó Galériák