Találkoztak Ung megye gyülekezetei

„Ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe!”
Első alkalommal szervezték meg az Ung Megyei Gyülekezetek Találkozóját. Az egyházmegye különböző településeiről közel hatszázan érkeztek az egész napra gazdag programot ígérő Csapon megrendezett szabadtéri találkozóra. Ezen a napon lehetőséget kaptak a bemutatkozásra a terület kis és nagy gyülekezetei, intézményei…

Augusztus 21-én Kolozsi András, a megye főjegyzője nyitotta meg az együttlétet, igehirdetéssel a csapi gyülekezet lelkipásztora, Balog János szolgált a Máté 25, 6 versei alapján: „Éjfélkor pedig kiáltás lőn: ímhol jő a vőlegény, jöjjetek elébe!” A lelkész a tíz szűzhöz hasonlította azokat a gyülekezeteket, melyek közelről és távolról összegyűltek a találkozón, hogy várják az Urat. Isten azt akarja, hogy gondunk legyen a lámpásra – mondta –, hogy a szív, a lámpás mindig világítson. Azt akarja ma is, hogy ezek a lámpások gazdagon megtöltessenek a Szentlélek olajával.

Mert csak akkor járunk világosságban, ha van olaj a lámpásunkban. A világosságról tudnunk kell, hogy ez maga a hit. Jézus azt ígérte, hogy vissza fog jönni, s keresni fogja a hitet a földön. Nem mindegy, hogy te, aki a Krisztus egyházának tagja vagy, hitben jársz-e, vagy hit nélkül. Nem mindegy, hogy van-e a lámpásodban olaj. Isten azt akarja, hogy ne kormos, hanem fényesre tisztított lámpásokkal álljunk készen, és akkor is legyünk éberek, amikor mások alszanak, fogalmazott az igehirdető.
A Kárpátaljai Református Egyház nevében Nagy Béla világi főgondnok köszöntötte az Ung megyeieket. Rendkívüli alkalomnak nevezte a találkozót, amikor vissza kell emlékezni a múltra, hogy a következő nemzedék is tudjon mindarról, amit az Isten véghez vitt népe életében. Volt idő, mikor semmink sem volt, ma pedig láthatjuk az intézményeket, melyek gombamód nőttek ki a semmiből. Ahhoz, hogy továbbra is meg tudjunk maradni itt, összefogásra van szükség. Nekünk mindent meg kell tennünk, hogy ne szétszakadjunk, hanem Krisztus Urunk követői legyünk.
Bátori József, egyházmegyei világi főgondnok köszöntőjében az alkalom céljáról szólt, ami az Istennek való hálaadás és a kapcsolatépítés, barátságkötés. Haggeus próféta szavaival kívánt áldott együttlétet: „Egy kevés idő van még, és én megindítom az eget és a földet, a tengert és a szárazt, és megindítok minden népet, és eljön, akit minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel. Ezt mondja a Seregeknek Ura.” (Hag 2, 7-8)
Ezt követően a Nagydobronyi Református Líceum bemutatkozását, illetve énekkarának fellépését élvezhette a közönség.
Héder János, egyházkerületi lelkészi főjegyző igeszolgálatának középpontjában Máté evangéliumának 22. része állt. Posztmodern korban élünk. Míg a reformáció idejében senkinek sem volt kérdés, hogy van Isten, vagy nincs – inkább az, hogy helyesen tiszteljük-e –, ma mindenki olyan istent választ magának, amilyet elképzel, magyarázta a főjegyző. Sok mindent elért a tudomány, a legfontosabb kérdések: betegség, bűn, halál azonban még mindig ott van az ember életében. Ma jólétben él Európa, mégis depressziós. De egy ilyen világban is megszólal az Isten. Lehajol hozzánk, mikor példázatban szól. Az Atya menyegzőt készít. A menyegző pedig a mennyország jelképe. De hiába készített el az Úr mindent, komoly akadálya van a menyegzőnek. Mi lehet ez az akadály? A hírnökök? A mi életünk? Hangzott a kérdés. Isten le akarja győzni valamennyit.
Az evangelizáció után a találkozó résztvevői fesztelenül élvezhették a gyülekezetek és intézmények bemutatóit. Elsőként a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Gyermekotthon lánynövendékei álltak műsorukkal a lelátó elé, őket a Szalókai Református Egyházközség énekkara követte. Az ungvári gyülekezetet Varga Katalin, illetve a Credo verséneklő együttes képviselte. Az Eszenyi Református Gyülekezet ifjúsági kórusa az óvodások fellépésével egészült ki. Őket a tiszasalamoni asszonykórus megkapó szolgálata, majd a Szürtei Református Egyházközség énekkara váltotta.
A csongori Iszákosmentő Missziót Csákány Ágnes, a misszió gondnoka mutatta be. Arról beszélt a jelenlévőknek, hogy senki sem születik alkoholistának, vagy más szenvedélyek kötelékébe. Ilyen mélységekbe úgy kerül az ember, hogy azt az örömöt, boldogságot keresi, amit senki más nem adhat meg, egyedül az Isten. Szükség van pohárcserére, folytatta. Isten el akarja venni azt a keserű, bűnnel teli poharat, amibe a szenvedély beleviszi az embert. És ki akarja cserélni az öröm poharára, bűnbocsánatot és örök életet akar adni számára. Erről az újjászületésről Tóth Béla, a csongori gyülekezet gondnoka és a Gálocsról érkezett Tárczi Nándor tett bizonyságot.
Bemutatkozott még a csapi, a nagydobronyi, a kisgejőci, az ungtarnóci, a tiszaágteleki, a kisdobronyi, a ráti és a Nagydobronyi Református Cigánygyülekezet.
A záró istentiszteletet Kolozsi András, egyházmegyei főjegyző tartotta a Jel 3; 18, 20 verseit magyarázva. Ebben a gazdag laodíciai gyülekezethez hasonlította Ung megye református közösségeit figyelmeztetve az önelégültség veszélyeire. Az egyház Krisztus teste, és mi hozzá tartozunk, fogalmazott. Ha az ember erről megfeledkezik, akkor mindazt a gazdagságot, amivel rendelkezik, sajátjának tartja. Miért láthattunk gazdagságot a mai napon akár intézményeink, akár gyülekezeteink életében? Azért, mert megáldott bennünket az Isten. Soha ne felejtsük el, hogy ez tett minket gazdaggá! Tanítson minket arra, hogy alázatosak legyünk, és hogy mindezzel szolgálni tudjunk, tanított Kolozsi András tiszteletes.
Az Ung Megyei Gyülekezetek Találkozójának résztvevőire Balogh János lelkipásztor kérte Isten áldását. Az alkalom zárásaként felcsendült nemzeti imádságunk, a Himnusz és a Mindig velem, Uram kezdetű dicséret, református himnusz.
Soós Katalin

Kapcsolódó Galériák