Csendesdélután Minajban

2010. augusztus 15-én gyülekezetünkben kiskörzeti csendesdélutánt szerveztünk. Mivel számunkra ez egyfajta "tűzkeresztség" volt, igyekeztünk komolyan felkészülni, és nagy szeretettel vártuk a környék gyülekezeteiből a vendégeket. A programunk három szolgálatból épült fel, amelyekben a Búza és a konkoly példázatát bontottuk ki. A meghívott szolgálattevők a következők voltak: Héder János ungvári és ungtarnóci lelkész, a KRE főjegyzője; Kolozsy András nagydobronyi lelkipásztor, Ung megyei főjegyző; valamint Szimkovics Tibor, aki a minaji, illetve ráti gyülekezetekben szolgál beosztott lelkészként. Az első igei szolgálatban Héder János arról beszélt, hogyan kerül ebbe a világba a jó mag, azaz a mennyek országának fiai. Eredendően egyikünk sem alkalmas erre a feladatra, csak a megváltott, krisztusi emberből válik jó mag ebben a világban.

A szolgálattevő rávilágított arra, mennyire fontos, hogy mi betöltsük a küldetésünket ebben a világban, s hogy valóban termést hozzunk a Gazda számára. A második szolgálat központi gondolata a konkoly mögötti hatalom felismerése volt. Kolozsy András több szemléletes példával érzékeltetett számunkra, mennyire alattomos és hamis módszereket vet be az ördög, hogy sikerüljön félrevezetnie bennünket. Mindig az éj leple alatt, láthatatlanul, észrevétlenül végzi el a maga előkészítő munkáját, s legtöbbször csak akkor érzékeljük már a bajt, amikor késő. A bűnesettől fogva Jézus megkísértéséig minden létező hazugságot, féligazságot, sőt bibliai idézetet bevet annak érdekében, hogy megtévesszen, tévútra csaljon. Fontos, hogy a keresztyén ember meg tudja különböztetni az ördögi hatalmat, és az ő munkáját ebben a világban attól, amit Isten tesz. Bár nem szükségszerű a rossz, a gonosz jelenléte a világban, Isten mégis engedi, hogy a jó búza a mérgező gyomnövénnyel együtt növekedjen egészen az aratásig. Az igehirdetés után énekszolgálattal gazdagított bennünket Szimkovics Edina tiszteletes asszony és húga, Rjaskó Natália, akik lassan évtizedes zenei múlttal a hátuk mögött most duóként magasztalhatták az Urat. Ezután egy hosszabb szünet következett, amely alatt szeretetvendégségre vonultunk ki a templom melletti füves részre, ahol is a sátrak kellemes árnyékában vehettük magunkhoz a lelki után a testi táplálékot is. Öröm volt újra találkozni rég nem látott testvérekkel, beszélgetni az elmúlt idők élményeiről, s együtt gondolkodni gyülekezeteink jövőjéről, munkájáról és szolgálatáról. A szünet után visszatérve a harmadik, s egyben záró szolgálat következett, amelyben az aratás kérdésére tértünk rá, Szimkovics Tibor tolmácsolásában. A szolgálattevő alapvetően párhuzamot húzott a szolgák által felkínált és a Gazda által elgondolt forgatókönyv között. Az előbbi egy azonnali, instant megoldást kínált volna a konkoly kérdésére; s felfedezhető benne az emberi türelmetlenség, indulat és felelőtlenség. Az utóbbi sokkal bonyolultabb, időigényesebb, mégis kifinomultabb módszer, hiszen nincsen benne „járulékos veszteség.” Isten elgondolása a búza és konkoly elkülönítéséről az aratásban nyer értelmet, hiszen minden kalász, sőt minden búzaszem a megfelelő helyre kerül; míg a konkoly megégettetik. Isten odafigyelése, gondviselése és hatalma folytán ebben a világban tengernyi konkoly közepette is megmarad a jó magból fakadt búza. A búzának, Isten népének, a mennyek országa fiainak nincs más feladata – csak búzának maradni az aratás napjáig. Rendkívül hálásak vagyunk Istennek, hogy létrejöhetett ez az alkalom; de köszönettel tartozunk gyülekezetünk vezetőinek, gondnokának és presbitereinek, s minden aktív gyülekezeti tagnak, hogy kivették a részüket a szervezésben. Istené legyen mindezért a dicsőség!