Az első KRÖDÉ szeminárium

Felkészítő szeminárium a kárpátaljai önkéntes diakónusok számára

Idén első alkalommal került megrendezésre július 22-24. között a beregszászi református egyház leendő Kálvin Szakkollégiumában a KRÖDÉ (Kárpátaljai Református Önkéntes Diakóniai Év) által szervezett felkészítő szeminárium, melyre azon 15 fiatalt hívták meg, akik 2010 szeptemberétől egy éven át önkéntes diakóniai munkát vállalnak Magyarország, Dánia, Csehország, az USA, Nagy-Britannia valamint Németország bizonyos pontján.

Az érkezés, valamint regisztráció csütörtökön 15 és 16 óra között volt, ezután ismerkedési játékok következtek, melyek által megtudhattuk azt, hogy ki honnan érkezett, hol fogja tölteni az egyéves szolgálatot, valamint néhány személyes információt is megoszthattunk egymással. 17 órakor a KRE (Kárpátaljai Református Egyház) püspöke, Zán Fábián Sándor tartott nyitóáhítatot, amelyben arról beszélt (139. Zsoltár), hogy Isten mindenütt ott van, számára a sötétség is világosság, s Ő óv bennünket. Bár lehetséges, hogy lesznek (sőt, biztos) próbák, nehézségek, de Isten jobbjával fog bennünket erősíteni, Ő mindvégig ott lesz velünk a szolgálat ideje alatt is. Az áhítat után vacsora várta a résztvevőket, majd este folytatódtak a programok. Fórum keretében azt vitattuk meg, hogy mi a legfontosabb a diakóniai év alatt, s hogy ki miért is választotta ezt a szolgálati formát. A fórum után filmklub következett.
Pénteken a programi rész 8.30-kor kezdődött Mit hiszel? címszó alatt. Két csoportra osztva, szavak nélkül, írásban kellett megfogalmaznunk mit is jelent számunkra a hit és a keresztyén önkéntes diakóniai év. Ezután átbeszéltük a leírt gondolatokat, majd A híd nevű feladat következett kis tízórai szünet után. Ez is csapatmunkát foglalt magába, melynek lényege az volt, hogy a két csapat egy-egy fél hidat kellett építsen melyeket a munka befejeztével egymáshoz kellett illeszteni, s egy játékautó kellett, hogy gondtalanul áthaladjon rajta. A feladatot sikeresen megoldottuk, de lényege nemcsak ez volt, hanem míg a csapat dolgozott két megfigyelő azt vetette papírra ki, hogyan viselkedik, és milyen szerepet vállal el a munkában. Ezt is megvitattuk.

Délután bemutatóval színesebbé tett előadást hallhattunk az EVS-ről (Európai Önkéntes Szolgálat), hisz az önkéntesek többsége e program keretében kezdheti meg a szolgálatot ősztől. Uzsonnaszünet után a konfliktuskezelésről volt szó, majd egy teszt elvégzése után az is kiderült ki, hogyan kezeli a kialakult ellentétet (versengő, problémamegoldó, kompromisszumra hajló, elkerülő vagy alkalmazkodó). A teszt után szituációkat játszottunk el, melyek után megvitattuk a reakciókat, ez folytatódott vacsora után is, majd egy csapatjátékra került sor. Ennek az volt a lényege, hogy bekötött szemmel, a csapat többi tagjára hagyatkozva értelmes szavakat kellett kirakni függőlegesen úgy, hogy a szótorony meg is álljon. Három csapatra voltunk felosztva, s bátran mondhatom azt, hogy minden egyes csoport megbirkózott a feladattal.
Szombaton, július 24-én szintén 8.30-kor kezdődtek a programok. Diakóniai táncot tanultunk, mely egyszerűsége ellenére sok üzenetet tartalmaz: még ha lesznek is nehézségek, melyek hátra húznak majd minket, Isten segítségével mindig előre fogunk jutni. Lehet, nem fog gyorsan menni, de ha majd visszatekintünk, akkor nagy táv áll majd mögöttünk. A tánc után kiscsoportokban arról beszéltünk mi is a diakónia lényege, majd ezt együtt is megbeszéltük. Szünet után Taracközi Ferenc beregszászi lelkipásztor tartott záróáhítatot, melyben beszélt a nehézségekről melyek várnak majd ránk, s megpróbálnak eltántorítani bennünket, de Istennel együtt ezt az utat is végig tudjuk majd járni. Lehet, hogy lesznek pillanatok, mikor azt fogjuk gondolni, hogy vége mindennek, s fel akarjuk majd adni, de az Úr mutat majd kiutat a nehézségek ideje alatt is. Az áhítat után közösen kiértékeltük a szemináriumot, s mindenkitől egy-egy személyre szóló, írásban lefektetett jókívánsággal búcsúztunk el, melyet mindannyian magunkkal vihetünk majd az előttünk álló útra. Ebéd után mindenki lelkiekben gazdagodva indulhatott el haza.
Ezúton szeretnénk megköszönni a résztvevők nevében Orosz Magdolnának és Tóth Adriennek a szeminárium szervezőinek és vezetőinek azt, hogy ilyen kreatív és színes programokkal vártak bennünket, melyek által gazdagodhattunk. Köszönjük a szolgálatát Zán Fábián Sándornak és Taracközi Ferencnek, valamint a beregszászi gyülekezet azon tagjainak, akik arról gondoskodtak, hogy lelki táplálék mellett nagyon finom és bőséges testi táplálékot is kapjunk az ott eltöltött idő alatt.

Oszuszki Ágnes
résztvevő

http://www.reformatus.com.ua/lap/krode/index.php?m=aktualitas&a=view&i=2894