A csongori missziós csendesnap Kaszonyban

A csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszió rendszeresen tart kihelyezett csendesnapokat különböző kárpátaljai református gyülekezetekben.

2010. június 27-én, először látogatott el a Misszió Mezőkaszonyba, hogy Isten igei üzenetét továbbadva, bizonyságtevők által bemutatva az Úr hatalmát, közelebb hozták a helyiekhez és a vendégekhez Isten megújító hatalmát.
A vasárnap délután két órakor kezdődő csendesnapon Radvánszky Ferenc, helyi lelkipásztor, igei köszöntőjével indult. Küldetésünk, hogy csillagok legyünk, melyek Isten fényét ragyogják bele a világba – magyarázta az igét. Tovább jellemezve a csillagok funkciót, bemutatta számunkra, hogy keresztyénkét milyen módon kell helytállnunk küldetésünkben, egyházi rendszerünkben, emberi kapcsolatainkban. Fontos, hogy a hívő a saját pályáján haladjon, nem ütközve a másik ember küldetésével, de maradéktalanul betöltve azt a feladatot, amit Isten számára eltervezett.
A továbbiakban énekek és bizonyságtételek hangoztak el.

Csákány Ágnes előadásában mély üzenetekkel, szép dallamvilággal leírható énekek voltak hallgatók, ill. közösen énekelhetők. Közben három bizonyságtételt hallgattunk. Először Harsányi János tett bizonyságot Isten szabadításáról. Az Úr egy látszólag normális családapát, de mégis az alkohol függésétől sújtott vergődő embert mentette ki a bűnből és adott számára nem csak szabadulást a szenvedélytől, de megújult életet és üdvösséget is.
Ezután Ruszinka László és Gyöngyi tettek bizonyságot arról, hogy Isten milyen csodálatosan tud megmenteni egy időben két embert, s így egy házasságot.
Végül Mikita Katinka elmondta, hogy az ő életében, a hirtelen és váratlanul érkező depresszió okozta azt a törést, amiből szabadulni csak Isten kegyelme által tudott. Senki nem tudott segíteni rajta, de szerencsére hamar a figyelmébe ajánlották a csongori missziót. Ott rájött, hogy az Úrtól való távolság a betegségének és az egész életének a fő problémája. A megtérése után még beleesett abba a hibába, hogy naivan azt gondolta, a hívő életben már nem lesznek problémák. Nemsokára újra egy törés lett az életébe, ami megint padlóra küldte, de Isten újra felemelte és azt mondta „Elég néked az én kegyelemem…”.
A bizonyságtételek után id. Pocsai Sándor igehirdetésében a királyi menyegző példázatával (Mt 22, 1-14) hívta fel a hívek figyelmét arra, hogy Isten hív a Fia menyegzőjére minket is. A kérdés, hogy mi mit kezdünk a meghívóval. Mi ott leszünk a menyegzőn? A példázatban a király nem esett pánikba, hogy nem jönnek a meghívottak, mert akkor meghív másokat (mint láttuk, a tanítványok a missziói parancsot a pogányok felé is megélték és hirdették az evangéliumot). Ez figyelmeztetés számunkra, hogy amikor szólít az Isten és kapjuk a meghívást, akkor éljünk vele, mert később lejár a kegyelmi idő. Kiemelte még, hogy a menyegző résztvevői boldogak voltak. Az Isten országának a polgárai, már e földi egyház keretein belül is boldogságot kell, hogy sugározzanak. Látszik vajon rajtunk, hogy az üdvözültek seregébe tartozunk?
Az igehirdetés után egy bizonyságtétellel egybekötött beszámolót hallhattunk. Nyíregyházáról Rakovics Béláné Ibolya néhai férjével együtt történő megtérésükről és börtönmissziós szolgálatukról beszélt. Mondta el a kihívásokat, ami e nehéz szolgálattal járnak, de Isten megtartó kegyelmét hirdette, ami a munkájuk folyamán tapasztalható volt.
Éneklés után, mint az alkalom házigazdája, szeretetvendégséget szervezett a Kaszonyi Református Egyházközség.
A Misszió soron következő csendesnapja július 25-én, 14 órai kezdettel, Péterfalván lesz megrendezve.
Isten áldja a szolgálattevők munkáját!
Pataki Gábor