Trianon árnyékában

2010. Jun 09., szerző: Adminisztrátor

Hiszek egy hazában
Június negyedikén délután fél ötkor Kárpát-medence-szerte megkondultak a harangok. Hogy emlékeztessenek a kilencven évvel ezelőtt Trianon-Palotában, ebben az időpontban aláírt igazságtalan, nemzeteket, családokat megnyomorító békediktátumra. És hívogatott is a harangszó, hogy emlékezzünk együtt.

Sokakat megszólított, hisz a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) nagyterme ezúttal zsúfolásig megtelt. A bejáratnál cserkészek álltak vigyázban, kezükben a magyar nemzeti lobogó mellett fekete zászlót tartottak. A bent lévők könnyekkel szemükben hallgatták a kintről beszűrődő harangszót, ami ezúttal az együvé tartozást is hangoztatta. Mint azt a szervezők – a Sion Rádió, a Kárpátaljai Református Egyház on-line rádiója, a Cserkészliliom a Keresztény Ifjúságért Alapítvány – meghívójukra választott Babits-sorokkal is kiemelték:
„A haza, a haza egyenlő volt mindig
ezer év óta már, és mindig az marad,
mert nem darabokból összetákolt darab:
egy test a mi hazánk, eleven valami!
Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.”

Maksai Attila beregszászi lelkész Isten szavával biztatta a jelenlévőket. Kacsur András, a beregszászi magyar színház művészének felemelő szavalatát, a KRISZ együttes szívhez szóló énekeit követően Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke tartott, a trianoni döntést megelőző, sok oldalról megközelítő történelmi áttekintést. 

Trianon árnyékában címmel megtartott előadásában a szónok a kilencven évvel ezelőtti események mához szóló üzenetéről is beszélt. Arról, hogy sokszor rajtunk múlik sorsunk alakulása, azon, mennyire vagyunk megalkuvók, vagy éppen hűek és kitartóak, mennyire állunk ki az igaz értékek, a magyar nemzet érdekei mellett, feladjuk-e elveinket némi haszon ellenében, egyéni érdekek kerekednek-e felül, vagy maradunk igazak, hűek, akik egyenes gerinccel mindvégig kiállnak a közösség, magyar népünk, a nemzetünk érdekei mellett.

Meddig tart még ez a bizonytalanság? – tette fel édesapja naplóját idézve a mai nemzedéknek is szóló kérdést Kovács László (Nyíregyháza). Riskó Márta gimnáziumi tanár – aki a műsorvezető szerepét is felvállalta – abbéli örömének adott hangot, hogy június negyedikén már nem csupán gyászolunk: a magyar országgyűlés az összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának dátumát.

Megható pillanatok következnek. Az az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Ficseri Gyermekstúdiója Vidnyánszky Éva vezetésével lélekhez szóló zenés-irodalmi műsorral kedveskedik a megemlékezésre megjelent nagyérdeműnek. Az e témakörben született legszebb versekből, énekekből készült összeállítás könnyeket csal a közönség szemébe. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában – hangzik többször is a színpadon. S a szív feltöltődik. Lám, ezek a fiatalok idősebbeket is megszégyenítő átéléssel szólaltatnak meg olyan költőket, kik verseikben a lélekhez küldenek üzenetet. Bennünk vajon él-e még ilyen tisztán a hit, a remény és a szeretet?... Tisztán és szívből szól-e imánk, a Himnuszban megfogalmazott könyörgésünk, a Szózatban zengett énekünk: „Itt élned, halnod kell…”?

A megemlékezés tovább folytatódik. Este nyolckor a főiskola bejáratánál gyertyafényes emlékezésre gyülekeznek a diákok. Innen gyertyákkal, gyászlobogókkal illetve nemzeti színű zászlókkal fegyelmezetten vonulnak a katolikus templom előtt álló Szent István-szoborhoz, ahol eléneklik a Székely himnuszt. Majd a Magyar Konzulátus felé veszik az irányt. Ahol Varju Zoltán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzatának elnöke a kárpátaljai magyar ifjúság és minden kárpátaljai magyar nevében köszönetet mond a kettős állampolgárságról szóló törvény megszavazásáért, illetve június 4-ének a nemzeti összetartozás emléknappá nyilvánításáért. Nemzeti imádságunk eléneklését követően a HÖK elnöke beszédében – Kölcsey Huszt című versének alapján – hangsúlyozta: alkotni és gyarapítanunk kell a máért, a holnapért, hogy a haza fényre derüljön. A mi feladatunk is, hogy méltán hangozzék mindenkor büszkén a név: magyar!

Kovács Erzsébet

A hírhez még nem érkezett
hozzászólás.
Hozzászólok.