A keresztyén felelősség órája és világa

Bereg megyei Gyülekezetek II. Találkozója

Sokan emlékezhetnek még a két évvel ezelőtt megrendezett Bereg megyei Gyülekezetek Találkozójára, amire a beregszászi Amfiteátrumban került sor. Idén az egyházmegye missziói bizottsága elhatározta, hogy újra megszervezik az alkalmat. Ezúttal viszont nem fesztivál jelleget ölt majd, hanem a lelki elcsendesedést fogja szolgálni. Így május 1-jén a Beregszászi Református Templomban százak foglalkoztak a kérdéssel: Milyen felelősségünk van keresztyénként ebben a világban?
A missziói bizottság nevében Dancs Róbert beregszászi kihelyezett beosztott lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. A programot Zsukovszky Miklós, Bereg megyei esperes áhítattal nyitotta meg, melyben az odaszánt keresztyén élet jellemzőire emlékeztetett (Róm 12, 1–2). Hangsúlyozta: eljött a gyümölcstermés, önmagunk teljes átadásának ideje. A keresztyén ember nem féltheti életét, családját, idejét, erejét, gondolatait Istentől, hanem féli Őt és engedelmeskedik Neki. Tudja, hogy Isten az ő javát munkálja, boldoggá akarja tenni…

Eljött az idő, amikor meg kell értenünk, hogy Jézus valóban a népek megtérítésére küldte ki tanítványait, rendelte egyházát, hangzott Dr. Nagy Antal Mihály, a Sárospataki Teológiai Akadémia nyugalmazott professzorának előadásában (A keresztyén felelősség órája és világa). Eljött az idő, amikor meg kell érteni, hogy a népnek népként, a népeknek népekként való megtérése élet-halál kérdése lett. A tékozló fiút a végszükség kényszeríttette hazatérésre, megtérésre, annak a megértésére, belátására, hogy nincs más megoldás, de ez a megoldás van, és ez az egyetlen megoldás. Szorongatóan eljött a belátás, a beismerés és felismerés ideje: minden nyomorúság forrása a mennyei Atya elhagyásában van. Az egyetlen megoldás: visszatérni hozzá… Isten munkatársaiként egy új világ munkálására hívattunk el: egy metamorfózis részeseiként és munkásaiként – fogalmazott az előadó.
A szeretetvendégséget evangelizáció követte, mely során Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke közvetítette Isten megtérésre hívó szavát (Mik 6, 1–8).
Ma olyan, mintha a misszió megtorpant volna Kárpátalján, mondta, mintha a lélekmentés nem volna feladata minden egyes embernek. Hová lett a lélekmentés tüze? Az Úr emlékeztetni akar megtérésünk napjára, az újjászületésre. Jó, ha van mire visszaemlékeznünk. De az is, ha rádöbbensz, nincs mire emlékezni, mert megtalálhatod a választ, válaszolhatsz. Bűneinkből nem tudjuk magunkat kiszabadítani, de Isten megváltót küldött, hogy kimentsen, életre váltson. Az Úr perel megváltott, de megkeseredett népével, és hívja a hozzá közeledni vágyókat. Életet kíván adni, nem megfásultságot, életet, amin áldás nyugszik.
A Bereg megyei Missziói Bizottság elnöke, Szanyi György, zárszavában emlékeztetett: ti vagytok a föld sója…, a világ világossága…, nem rejthető el a hegyen épült város! Attól kezdve, hogy megszólított, hordozzuk azt a Krisztust, aki a szívünkben él, aki uralkodik az életünk felett. Ez pedig látszik, nem lehet elrejteni. Vállaljuk fel, hogy keresztyének vagyunk, a keresztyén értékeket, szóljunk, tegyük, amit Isten ránk bízott! A felelősséget nem dobhatjuk el!
Soós Katalin