Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok ...

Talán már egészen apró gyermekként foglalkoztathatott minket a gondolat: miért sötét éjszaka az ég? Miért vannak rajta apró, fényes pontok? Hogy kerülhettek oda? Később, mikor már nagyobbak lettünk, az iskolában megismerkedhettünk az égbolt, éggömb, a bolygók vagy a csillagok fogalmával, de szerintem mindenkiben felmerült már a kérdés: mi közöm lehet nekem a csillagos éghez?

 

2010. április 20-án, úgy gondolom, ez a kérdés megválaszolásra került. Iskolánkba dr. Zombori Ottó matematikus, filozófus és nem utolsó sorban csillagász, a budapesti Uránia csillagvizsgáló igazgatója látogatott el. Előadása során az emberiség létezésének céljára és a világegyetemben való szerepére mutatott rá, számunkra is érthető, sőt mi több szórakoztató formában. Lehengerlő előadásmódjával, frappáns mondataival, közvetlen stílusával azt hiszem mindenkit sikerült megnyernie. A beszéd elején a kezdetek kezdetéről esett szó: hogyan képzelte el a homo sapiens az őt körülvevő világot. Megtudhattuk, hogy milyen összefüggés lehet egy csillagjegy és az ember viselkedése, a rá leselkedő veszélyek között.

Ezek után a geocentrikus és heliocentrikus világszemlélet közötti ellentéteket vehettük nagyító alá, Kopernikusz és Galilei csillagászati megfigyeléseiről, felfedezéseiről is szó esett.

Az előadást még érdekesebbé és élvezhetőbbé tették az idézetek (többek között Tóth Árpád, Petőfi Sándor és Nemes Nagy Ágnes verseiből hallhattunk részleteket), valamint a vicces történetek. Személyes kedvencem volt a „Newton-féle fizika óra”. A csillagképes mintákkal díszített esernyőt szintén érdekesnek és ötletesnek találtam. Amellett, hogy rengeteg újat tanulhattunk, rekeszizmaink is állandó igénybevétel alatt voltak.

Ám az új információkon és a tréfákon túllépve úgy hiszem, az elhangzottak többet nyújtottak, mint egy egyszerű, „száraz” tudományos elmélkedés. Aki nyitott füllel (de elsősorban nyitott szívvel) hallgatta Zombori Ottó szavait, az rájöhetett az igazi tanulságra: az emberi lét célja a szellem erősítése, bármit is teszünk. Az, hogy Isten megteremtette ezt a világot, a leghatalmasabb és legcsodálatosabb ajándék. Ahogyan Nemes Nagy Ágnes írta egyik versében: „Tanulni kell! Szeretni kell!”.

Vacsora után egy rövid vetítésen vehettünk részt, ahol a szóban forgó csillagképeket, tudósok arcképeit vehettük szemügyre. Zombori úr arra biztatott minket, hogy merjük elengedni a fantáziánkat, merjünk képzelni, hisz ha őseink nem ezt tették volna, akkor ma a csillagképek rendszere nem létezne.

Az est fénypontja, s egyben befejezése a „csövezés” volt, ahogyan azt a tanár úr mondaná. A sportpályán felállított csillagvizsgálón keresztül megbizonyosodhattunk afelől, hogy a Hold tényleg sajtból van, ahogy Demjén is megénekelte. A türelmesek a Szaturnuszt is megcsodálhatták.

Úgy gondolom, minden beregi diák nevében elmondhatom, hogy ez az este egy egész életre szóló szép élmény marad mindannyiunk számára. Isten áldását kívánjuk Zombori Ottó életére és munkásságára úgy az Urániában, mint tanárként. Reméljük, hogy ez bár az első, de semmiképp sem utolsó alkalom volt, mikor ellátogatott közénk, s talán a jövőben még hallhatjuk előadásait líceumunk falain belül vagy kívül.

Sütő Réka,

a NRL 2. osztályos diákja