„Mivel Ő él, boldogan élhetem, mivel Ő él nincs félelmem…”

– énekeltük az egyik konferencia himnuszát. Most Húsvéthoz közelegve kezdem igazán értelmezni ezeket a szavakat. Sőt, nemrég mivel épp a nyolcadikosokkal Jézus csodáiról beszéltünk elmondtam, hogy Jézus legnagyobb csodája az Ő feltámadása. Miért? Akkor jöttek különböző válaszok. S végül, mikor összegeztük egy nagyon fontos üzenet jött ki: „Jézus föltámadása záloga a mi örök életünknek, bizonyítéka annak, hogy a bűnökért való áldozatot Isten elfogadta, és így nincs mitől félnünk.” Ettől konkrétabban önmagam sem tudnám meghatározni.
Azt vettem észre az utóbbi tanításaimra visszatekintve, hogy a feltámadásról, az örök életről, a mennyei feltámadott testünkről nagyon sokat beszéltünk, és minden esetben kitértünk arra, hogy Jézus feltámadása, az Ő megdicsőült teste milyen volt, mert ahhoz fogunk hasonlóvá válni. És ha ezeket összegezem, akkor azt kell mondanom, hogy a feltámadott Krisztus az életem és bizonyságtételem középpontja! Ekképpen Pál szavaival szólva: „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.” 1Kor 15, 17

Sokan vannak, akik a „Jó Istenről” és a „Kegyelmes Istenről” beszélnek. Nem szeretnék kritikával élni, csak azt tanácsolni, hogy erősen véssék a szívükbe, hogy most hiába beszélnénk keresztyénségről, ha Ő nem támadt volna fel. Legyen ez a mi szemszögünk, hogy mindent ezen keresztül lássunk, és értelmezzünk! Hadd legyen mindnyájunk számára zálog az Úr feltámadása, és csüggedéseinkben jusson eszünkbe: „Mivel Ő él, boldogan élhetem, mivel Ő él nincs félelmem…”
Barta András
misszionárius