Önkéntes diakónusok találkozója Balazséron

Diakónia – Isten kinyújtott keze az emberek felé

A Kárpátaljai Református Egyház Beregi Egyházmegyéjének Diakóniai Bizottsága szervezésében került sor március első szombatján a balazséri Béthel Központban az egyházmegye önkéntes diakónusainak találkozójára. A rendezvény célja a gyülekezeti munkások megszólítása, megismerése és összefogása volt, valamint a szervezők reményei szerint egy olyan állandó fórum biztosítása, ahol megoszthatják egymással tapasztalataikat, segítséget kérhetnek vagy épp feltöltődhetnek.
Cseresznye Albert hetyeni lelkipásztor, a Diakóniai Bizottság vezetője a Lk 9, 55 alapján tartott nyitóáhítatában az őszinteség fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét. Amikor tükörbe tekintünk ezt általában azért tesszük, mert szeretnénk megtudni azt hogy milyennek látják a külsőnket az emberek. A mellettünk élők szemébe tekintve pedig megláthatjuk, hogy milyen érzésekkel viseltetik irányunkba a másik. Azonban ez a két tükör torzít. Az egyetlen igaz tükör Isten Igéje, mely őszinteségre sarkall magunkkal és a körülöttünk élőkkel szemben – mondta a lelkipásztor.

A nyitógondolatok után Béres László lelkipásztor ismertette a konferencia programját. Szerettük volna ezzel a rendezvénnyel egy lehetőséget adni minden szolgálattevőnek arra, hogy itt közösen meg tudjuk beszélni a munkánk során felmerült problémákat, hogy ne érezzük azt, ami a szeretetszolgálatot végző emberek egyik jellemzője, hogy egyedül vannak – összegezte röviden a szervezők céljait a lelkipásztor.
A továbbiakban Orosz Viktória beregrákosi diakónus tartott előadást Ki vagyok én? Miért segítek? címmel. Meghatározhatjuk magunkat nemünk, életkorunk, nemzetiségünk, bőrszínünk, s még sok más jellemzőnk alapján. Fontos, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni, de ugyanilyen fontos, hogy szembesüljünk s megválaszoljunk egy másik, ehhez hasonló kérdést is: Ki vagyok én, s ki lehetnék Krisztusban? Akkor tudjuk Istent jól szolgálni – hangsúlyozta az előadó –, ha valóban tisztában vagyunk magunkkal. Mert az, hogy milyen vagyok és ki vagyok azt is meghatározza, hogy hogyan tudom átadni a gondolataimat, érzéseimet másoknak.
A csoportbeszélgetések során olyan fontos kérdésekre kértek választ a jelenlévőktől a szervezők, mint hogy milyennek látják gyülekezetükben a diakóniai munkát, milyen rendszeresek a látogatások, mi motiválja őket a szolgálatra, hogyan buzdíthatnak másokat is erre, illetve hogy milyen segítségre lenne szükségük a munkájuk során. Ezek mellett számos gyakorlati tapasztalatot igénylő kérdés is felmerült. S az őszinte kérdésekre, őszinte válaszok érkeztek. Szabó Gyula, a derceni diakónuscsoport vezetőjének bizonyságtétele után Cseresznye Albert összegezte a konferencia tanúságait, s üzenetként az irgalmas samaritánus történetéből Jézus által levont tanúságát helyezte a jelenlévők szívére: "Eredj el, s te is hasonlóképpen cselekedj." Nemes, de nehéz küldetés, feladat ez s az ember az elé magasodó falakat láttán sokszor megtorpan. Ilyenkor jusson eszembe – nekem győzelmes Krisztusom van!
A jelenlévők az alkalom végén megegyeztek abban is, hogy rendszeresen szükségük lenne ilyen és hasonló csendesnapokra, ahol egymás tapasztalataiból tanulva, s feltöltekezve újult erővel indulhatnak neki a szolgálatnak, épp ezért ha a lehetőségek adva lesznek negyedévente sor kerül majd egy ilyen találkozóra.

Harsányi Andrea