Presbiteri csendeshét volt Tivadarfalván

A csendeshét célja az volt, hogy az előadásokon és igei szolgálatokon keresztül a presbitereket lelkileg felkészüljenek a gyülekezetben végzett szolgálatokra. Az áhítatokat, és élőadásokat a megye lelkipásztorai felváltva végezték. Az egyházmegye gyülekezeteiből összegyűlt, mintegy 90 presbitert Máramaros-Ugocsa megye esperese Seres János köszöntötte. Majd a nyitóáhítaton arról az élő reménységről beszélt, amelyre szüksége van minden presbiternek, melynek segítségével, nehézségek között is végezhetik szolgálatukat.

A reggeli áhítatotokat az esperesen kívül Homoki Tibor és Peleskei Béla lelkipásztorok tartották.
Sipos József előadásában a presbiterség újszövetségi gyökereiről, bibliai követelményeiről és a presbiteri szolgálat sokszínűségéről beszélt.
Id. Pocsai Sándor lelkipásztor délutáni előadásában kiemelte, hogy lelkigondozói szolgálatot, csak újjászületett, megtért presbiter végezhet. A későbbiekben arról is szólt, hogy a tizedfizető, hívő emberek életét nagy áldás kíséri.

Molnár Lóránt lelkipásztor elmondta, hogy három irányba kell a presbitereknek figyelmüket fordítani szolgálatuk során: 1. Vigyázni magunkra. Pál írja Timóteusnak: „a hit és az igaz tanítás igéjével táplálkozol, amelynek követőjévé lettél.” (1Tim 4, 6) Ez a táplálkozás nem egyszeri cselekvés, nem egy lezárt történet, hanem folyamatos. Mint ahogyan mi sem elégedünk meg véglegesen akkor, ha elfogyasztunk egy bőséges ebédet vagy vacsorát, mert ez nem elég egész életünkre. Pótolni kell, folytatni kell, amikor ott az ideje. 2 . Vezetni Isten gyülekezetét. A presbiterek, a vének, olyan emberek, akiket Isten Szentlelke képessé tett arra, hogy a gyülekezet lelki vezetői legyenek. Az Újszövetség nem csak egy vénről beszél. Nem csak egy őrálló van a gyülekezet élén, hanem többen. 3. Éberen őrizni a nyájat. János apostol írja: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” (1Ján 4, 1). Nekünk számolnunk kell azzal, hogy a Sátánnak van hatalma arra, hogy megtévesszen, akár csodás dolgok által is behálózzon embereket. De az a mi reménységünk, és bizonyosságunk, hogy Krisztus legyőzte a kereszten. Vagyis legyőzött ellenség.

 
Jenei Károly lelkipásztor a presbitereknek a családban végzett szolgálatáról a következőket emelte ki: A család, mint az életünk legalapvetőbb, lelkiségünket, világlátásunkat, istenképünket is meghatározó helye, ma szenvedi el talán a legnagyobb támadásokat, kísértéseket. Az élet, amit élünk és a világ, amelyben élnünk kell, sajnos egyre inkább nem családpárti (tv, bulvársajtó, „A tested a tied, azt teszel vele, amit akarsz!”-ezért nem kell a gyermek. A jóléti, fogyasztói társadalom azt próbálja elhitetni, hogy a gyermek sokszor akadálya a boldogságnak!)
Ma különösen nem mindegy, hogy hogyan tudunk hitelesen, presbiterként, a családunk papjaként ebben a felfordult világban megélni azt, hogy Istennel az élet égészen más értékeket képvisel, nem a világ ellen, hanem benne, mert egyáltalán nem biztos, hogy az az igazság, amit sokan mondanak! A fő kérdés pedig talán nem is az, hogy mennyire látjuk, és mennyit tudunk beszélni a problémáinkról, hanem az, hogy mit tudunk velük szemben felmutatni?!
Ötvös Károly lelkipásztor előadásában elmondta, hogy a presbiter felelős az egyház lelki és testi javaiért, mi sokszor az anyagi dolgokra tesszük a nagyobb hangsúlyt, pedig mindannyiunknak adott Isten különböző adottságokat, hogy egymás szolgálatát segítsük,ahogy egy kis csavar fontos része egy nagy hajónak. Ha hiányosnak érezzük a szolgálatunkat, akkor nem otthagyni kell, hanem betölteni Isten segedelmével. Természetesen olyan szolgálatban állunk, amelyre csak Isten tehet alkalmassá.
Az esti evangelizációs istentiszteletek alkalmain, a zsúfoltságig megtelt templomban estéről estére id. Pocsai Sándor lelkipásztor szolgált.
Istené legyen a dicsőség a presbiteri csendeshét áldásaiért.
Kész Júlia