2009. évi karácsonyi körlevél a KRE gyülekezeteinek

Az Úrban szeretett, kedves Testvérek!
Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában (Lk 2, 11)
Az ég és a föld ma egyesült, midőn Krisztus megszületett. Ma Isten a földre szállott, és az ember a mennybe emelkedett...
Az Úr az Ő nagy kegyelméből újból megajándékoz minket Krisztus születésének ünnepi örömével. Egyházunk az Isten-gyermek Jézusban örvendezik, együtt az angyali világgal, együtt a mennyei egyházzal, ahol szentek, vértanúk és igazak dicsőítik az Isten megtestesült Fiát. Nagy és drága az Isten megtestesülésének misztériuma. Halkan és alázattal jött el az Isten-ember a mi bűnös világunkba, de eljövetelével a világ mindörökre megváltozott. A testben megjelent Isteni Szeretet, felmenvén a keresztre az egész emberiségnek átváltozást és üdvösséget ajándékozott. „Gyermeket látok, Istenemet ismerem fel benne, gyermeket, aki tejet iszik és a világot táplálja. Gyermeket, aki sír, és a világnak életet és örömet ajándékoz. Gyermeket, aki pólyákba öltözik, és engem megszabadít a bűn takaróitól. Az édesanya ölén ülő Gyermeket, aki testileg valóban és elválaszthatatlanul a földön, az Atya ölén pedig valóban és elválaszthatatlanul a mennyekben van”.

A betlehemi csillag már több mint kétezer éve ragyog az emberiségre. Sok népnek mutatta meg a Krisztushoz vezető utat. Azt követték tíz évszázaddal ezelőtt a mi őseink is, mikor a nép sorsát Isten kezébe helyezték. A „Szent Lélektől és Szűz Máriától megtestesült és emberré lett” Úrba vetett hit mindörökre embermilliók életének alapja lett. Meggyőződésünk, hogy karácsony ünnepe a mai világi gyakorlattal szemben nem csak a szűk családi kör ünnepe, hanem legalább annyira a nagyobb közösségeké is.

A jelenben élve a reformáció örököseiként tudjuk, karácsony egyedül Jézus Krisztus által a szeretet és a békesség ünnepe, mert ahogy kétezer éve a betlehemi éjszaka, úgy a mostani világunk is - a hivalkodó fények és a vásári forgatag ellenére - a félelemtől megszólított, a sötétségbe tekintő ember éjszakája is egyben. Hisszük és valljuk ugyanakkor, hogy a végső szó Istené. A megszülető Krisztus fényt hoz minden éjszakába, a megszülető élet reményt és bátorságot ad minden léleknek, otthonnak és közösségnek. A mostani éjszakánkban is ott ragyog a csillag kiolthatatlanul, hite kiemel minket minden mélységből, fénye irányt mutat minden sötétségben.

A mai ünnep új erővel szítja fel bennünk a hitet, reményt és szeretetet, hiszen az Isten megtestesülése „a kegyesség nagy titka”(1Tim 3,16), amely feltárta előttünk az örök életbe, az igazság és jóság diadalához vezető utat. Az Isten megtestesülése – Isten ajándéka az emberiségnek: elfogadván Krisztust az emberiség részesül az Ő kegyelméből, erejéből, dicsőségéből, igazságából és szeretetéből.

A Krisztusban újjászülető ember, az isteni harag fiából az Isten szeretett gyermekévé válik”. Adjunk hálát Istennek az Ő irántunk tanúsított kegyelméért, az üdvösség meg nem szűnő csodájáért, azért, hogy a betlehemi csillag a világ rögös útjain ma is Isten örök országába vezet bennünket.

Az Úrban szeretett Testvéreim! Az elmúló év sok örömteli eseményt hozott nekünk.

Egyházunk az újjászületés örömmel teli idejét éli. A keresztény erkölcsi értékek érezhetően hatni kezdtek a társadalom életére. A világi társadalom egyre gyakrabban kezd figyelni a egyház hangjára. Isten iránti hálával emlékezhetünk arra, hogy 2009. május 22-én a magyarországi, kárpátaljai, délvidéki, erdélyi és partiumi részegyházak aláírták a Magyar Református Egyház Alkotmányát. Ezzel a lépéssel, közel 20 évi fáradozás után, mi, magyar reformátusok évszázados közösségünket ebben a formában juttatjuk kifejezésre.

Ezzel együtt az élet szomorúságokat is hozott számunkra. Sok helyütt a tapasztaljuk a krizis hatását, amely mögött mindig ott van a lélek krizise. Emlékezzünk arra, hogy senki és semmi nem ingathat meg minket, ha szilárdak leszünk a hitben, és az Isteni akaratra bízzuk magunkat.

Kedveseim! „Ahhoz, hogy méltók legyünk az Úr és az Üdvözítő születésének fogadására, teljes lényünkkel egyesülnünk kell Vele, engednünk kell, hogy beköltözzön értelmünkbe és szívünkbe, el kell kezdenünk az Ő szentséges életével élni”. A hitnek egész létünk központjává kell válnia. Az Isteni kegyelem, a bűn és a gonoszság ellen vívott küzdelemhez szükséges erő legfőbb forrása. Ebben a küzdelemben energiára, bátorságra és türelemre van szükség.

Hirdessük Krisztus igazságát közeli és távoli embereknek. Teljesítsük be Péter apostol tanácsát: „Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai”. (1Pét 4, 10) Gondolkozzatok el, milyen felelősséget bízott ránk Isten.

Azt szeretnénk, hogy a magyar református gyülekezetek a karácsony csendes bizonyosságában tudnának szembe nézni az előttünk álló esztendők kihívásaival. Látnunk kell ugyanis, hogy közösségeinkre, intézményeinkre és az egész országra olyan feladatok várnak, amelyekkel meggyőződésünk szerint összefogva, gyülekezeteinket bölcsen felkészítve, és új utakat keresve tudunk csak megbirkózni. Mindez azonban csak az egyes ember és a közösségek önkéntessége útján valósulhat meg.

Arra kérünk ezért minden magyar református testvérünket, hogy ezen a karácsonyon vigye haza otthona melegébe a közösség iránti aggodalom és reménység üzenetét is. Kérjük együtt Istent, tegye egyházunk munkáját áldássá, küldetését betlehemi csillaggá ebben a mostani korban is. Ne feledkezzünk meg különösen most a nehéz időben az elesettekről, árvákról és özvegyekről.

Belépve az új, 2010-es évbe imádkozzunk, hogy az Úr jóságának új esztendeje legyen békességes, alkotó és sikeres Krisztus egyháza, hazánk és mindnyájunk számára.

Kedveseim! Mindnyájatokat szívből köszöntelek Krisztus születésének nagy ünnepén. Küldjön az Úr nektek tökéletes örömet, áldjon meg titeket békességgel, egészséggel, sikerrel és az Ő hatalmas segítségével. Jertek, hódoljunk a bölcsekkel együtt, zengjünk dícséretet a pásztorokkal együtt, és örvendezzünk az angyalokkal együtt!

Héder János

a KRE főjegyzője