Felvidéki Mikulás járt a Sámuel Alapítványnál

A szeretet dobozai
A felvidéki Berzéte, Kőrös, Rudna, Jólész, Várhosszúrét gyülekezeteinek cipős dobozba zárt szeretetét hozta el november 27-én a beregszászi székhelyű Sámuel Alapítványhoz, illetve az alapítvány által működtetett családtípusú gyermekotthonok kis lakóihoz Mudi Róbert lelkész, valamint Bacsó Szilvia és Bacsó Katalin presbiterek.

Ők immáron harmadik alkalommal igyekeznek megszépíteni ezeknek a gyermekeknek a karácsonyát, vagy mikulását azzal, hogy meghirdetik a cipős doboz akciójukat. De egy kicsit személyessé is teszik azt. Mint a gyülekezeteket képviselő két presbiter elmondta, úgy hirdették meg az akciót, hogy megadták a gyerekek nevét, korát, s a jelentkezők számukra személy szerinti csomagot állítottak össze.

No, volt is abban sok minden szép, hasznos és érdekes dolog! Magunk is meggyőződtünk róla, hisz a vendégek két családot meglátogattak (sajnos időhiány miatt a többiekhez nem jutottak el, de a Sámuel Alapítvány még a napokban átadta nekik is az ajándékokat), s mi is elkísértük útjukra.

A péterfalvi Severa házaspár kilenc gyermeket nevel. A nagyobbak éppen iskolában voltak, így csak a két legkisebb kislány nyithatta ki a dobozokat.

Mire megérkeztünk a nagyberegi Füzesékhez, az apuka éppen akkor hozta meg a gyerekeket az iskolából. És mindkét helyen minden gyerek igazán örült az ajándékoknak. Olyan jó volt látni a csillogó szempárokat, amikor egy-egy rég óhajtott játékot, könyvet, vagy éppen körömlakkot fedeztek fel a csomagban. Volt abban a sok-sok gyermekek számára érdekes dolog mellett hasznos ajándék is: pulcsi, pizsama, sapka, sál, papucs stb. S ami a legszebb: mindegyik gyerek előbb a másikat, a testvért, meg anyukát, apukát és a vendégeket kínálta meg a csomagjában talált édességből…

– Gazdag csomagokkal érkeztek…
– Ez számomra is mindig meglepetést okoz, s egyben felemelő érzéssel tölt el a gyülekezeti tagok lelkiismeretes hozzáállása, hisz tudom, mi is segítségre szorulunk – mondja a szállítást is vállaló Mudi Róbert lelkész. – Templomot javítunk, parókiát építünk, felújítunk, s nincs meg rá a megfelelő keret. És mégis, amikor meghirdetjük ezt az akciót, mindig vannak, akik áldoznak arra, hogy szebbé tegyék ezeknek a gyerekeknek az ünnepét. Felvidék egyik legszegényebb vidékéről jöttünk, ahol sokan a támogatók közül maguk is segítségre szorulnak, de látják: minél jobban adakoznak, annál inkább gazdagodnak.

– Az özvegyasszony két fillérje… A kevésből is tudni kell adni… Az Önök adakozási készsége példamutató lehet az itteniek számára is…
– Köszönjük, hogy adhatunk! Ez azt is jelenti, hogy minket is megajándékozott az Úr… Egyébként mi, amikor Kárpátaljára jövünk, többet viszünk, mint hozunk. Az a hit, amivel a családtípusú gyermekotthonok nevelő szülői rendelkeznek, számunkra is megerősítést jelent.

– Határon túli magyar segíti a határon túli magyart…
– Egyik kedves énekünk így szól: „Szeretetben összeforrva, egy közös test tagjai”… Ez kell erősítsen bennünket – mondja Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke. – Köszönetet kell mondanunk azoknak a magyar testvéreinknek, akik hasonlóan kisebbségi létben élnek, de felvállalták, hogy segítik az elhagyott, árva gyermekeket. A határ egy másik oldalán is. Ajándékdobozaikba felvidéki testvéreink ezúttal is elsősorban a szeretetüket csomagolták be. Isten áldja, és gazdagon jutalmazza meg őket ezért!

Marton Erzsébet