Nőszövetségi konferencia

November 21-én tartotta évzáró konferenciáját a kárpátaljai református nőszövetség. Az alkalom résztvevői idén már hagyományosan a nagydobronyiak vendégszeretetét élvezhették.

A konferencia főbb témakörei Kálvin Jánoshoz és a szövetségkötéshez kapcsolódtak. Horkay László ny. püspök, helyi lelkipásztor a Gal 4, 21–31 versei alapján tartott nyitóáhítatot. A törvény betöltése a szeretet, és bármit követünk el, az mindig abból indul ki, hogy szeretem-e a felebarátomat, mint magamat, és szeretem-e Istent teljes szívemből, hangsúlyozta. Ezért fontos a törvényt úgy betölteni, ahogy Krisztus töltötte be. Ő engedelmes volt egészen a keresztfáig, és megajándékozott minket azzal a szabadsággal, hogy nekünk szabad nem lopni, nem ölni…, szabad úgy élni, mint a gyermekeknek Isten országában.
A konferencia vendégeit Pocsai Ibolya, a Kárpátaljai Református Egyház Nőszövetségének elnöke köszöntötte áldást kívánva a szolgálattevőkre és a gyülekezetre.

Gilicze Andrásné szentesi lelkipásztor Kálvin lelkigondozása címmel tartott előadását a 2Tim 4, 1–5 verseivel indította. Majd beszélt arról, hogy mi is a mindenkori, valamint a kálvini lelkigondozás lényege és célja. Kálvin szerint minden igehirdetés feladata a lelkigondozás. Olyan útmutatást, üzeneteket kell hordoznia az igehirdetésnek, hogy az ember magában helyre tudja tenni az Istennel való kapcsolatát. Másodsorban a személyes lelkigondozás, a négyszemközti beszélgetés is legyen igehirdetés, vallotta Kálvin. Mert az ige az, ami munkálkodni tud az ember életében, és igazán meg tudja változtatni. Fontos a lelkigondozó személyisége is, mert ami bennünk van, csak azt tudjuk igazán átadni. Kálvin szerint az a legfontosabb követelmény a lelkigondozóval szemben, hogy alázatos legyen. A Kálvin szerinti lelkigondozás célja pedig az, hogy a beszélgető partner örök életet nyerjen.

Gulácsy Lajos ny. püspök buzdította a konferencia résztvevőit. Elmondta, hogy nagyon fontosnak látja a presbiter-, illetve a nőszövetség munkáját. A múltban ugyanis a hívő asszonyok és presbiterek mentették meg az egyházat, amire ma is nagyon nagy szükség van. Mi, akik meggyőződtünk arról, hogy szükség van az Isten országának munkálására, tegyük ezt örömmel, ne kötelességből, ne felelősségből, anyagi dolgokért, hanem Jézusért, mondta. Mert az Ő nevében a mázsás teher is szalmaszál, és Nélküle a szalmaszál is mázsás teher.

Ha Kálvin Jánosról képeket mutatnak, általában a szigorú, nagyon komoly férfi jelenik meg előttünk. Szécsi Andrásné, a Tiszántúli Református Egyházkerület Református Nőszövetségének titkára előadása során ezt a képet hozta emberközelségbe egy méltatlanul elfelejtett feleség, Idelette de Bure feljegyzései alapján. Kálvin Jánost ebben a kapcsolatban olyannak ismerjük meg, mint aki férj, apa, közösségért élő hívő ember, és kinek gazdag érzelmi életét a házassága bontakoztatta ki, fogalmazott az előadó. Hogy ennyire fontos szerepet játszott férje életében, a személyiségéből adódott, mert tudott azonosulni a férj problémáival, együtt menekült, vállalt minden megpróbáltatást. Egy olyan embert ismerhetünk meg Idelette-ben, akinek volt hat gyermeke, és csak egy maradt életben. És maga is betegségeken ment keresztül. S mindezt keresztyéni türelemmel elfogadta, és hordozta. De erényei között szerepel az is, hogy minden iránt érdeklődő, művelt nő volt.

A mai ember és a házasság címet kapta Dr. Pásztor Jánosné, a Magyarországi Református Nőszövetség elnökének előadása. Az embert Isten csodálatosra teremtette: szükségünk van egymásra, egy társra, közösségre. Nem jó az embernek egyedül! Amikor rádöbbenünk arra, hogy ajándékba kaptuk a másikat, hogy lehetünk társa a másiknak, adjunk hálát érte! Szabad nekünk a házasságra így gondolni! Komolyan kell vennünk, hogy a házasság, a szerelem Isten ajándéka. A legnagyobb ajándék az, ha van egy társam, akivel együtt élhetek, akitől a gyerekeim születnek, akivel együtt járhatok a templomba, akivel együtt lehetek közösségben a többiekkel, és nem vagyok egyedül, fogalmazott az előadó.

Istennel szövetségre lépni áldás, mondta Páll Lászlóné Gál Irén, beregrákosi lelkész a szövetségkötésről tartott előadásában. A választott nép életében kiváltság volt, és örökre szólt ez a szövetség. Védelmet, oltalmat, áldást jelentett számukra, megkülönböztette őket a többi embertől, mondta. És a mai világban is így van, akinek szövetsége van Istennel, nagyon sok lehetősége van: élhet úrvacsorával, megkereszteltetheti gyermekeit, beletartozik egy közösségbe, van életcélja, van jövőképe. Nagyon sokat jelenthet számára, ha élő szövetséges kapcsolata van Istennel. Szövetségben állunk egymással: férfi és nő a házasságban, vannak szervezeteink, ifjúsági szövetség, presbiteri-, nőszövetség. Ennek is helye van ma az egyházban, ha élet- és működőképes. És hogyha a vezetőknek van szövetségük Istennel, és ilyen Istentől nyert küldetéssel munkálkodnak.

A magyarországi Dombrádról érkezett Sipos Kálmánné Bihari Katalin lelkésznő az 1Sám 1, 1–8 verseire építette záró áhítatát. Annyi testi és lelki problémánk van, de a próbatételekben nem vagyunk egyedül, biztatta hallgatóit. Mert van, aki hordozza az életünket. Ez a valaki pedig az Úr Jézus Krisztus. Van társam, nem egyedül kell küzdenem. Imádkozó társam van Jézus Krisztusban, aki kimondhatatlan könyörgésekkel esedezik az Atya jobbján érettünk. Aki megvigasztal, aki erőt ad és bátorít. És azt mondja: hát nem többet érek én teneked mindennél? Az életem sem volt drága, és érted adtam! Így szeretne társunk lenni egy életen át.

Az évzáró nőszövetségi konferencián a nagydobronyi gyülekezet asszonykara és a cigánygyülekezet kórusa szolgált énekekkel. A nagydobronyi gyülekezet jóvoltából bőséges szeretetvendégség és finom ebéd várta a vendégeket.

Soós Katalin