Ünnepi istentisztelet a reformáció alkalmából

Isten a biztos segítség!
Október 31-én, a reformáció napján egyházkerületi ünnepi istentiszteletre gyűltek össze Kárpátalja reformátusai a beregszászi templomban. Az igét ezúttal Zán Fábián Sándor püspök hirdette a Zsoltárok könyve 46. részének 2. verse alapján: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” „Velünk az Isten” – hirdeti a Kárpátaljai Református Egyház címerében is a választott ige. S nem lehetett véletlen az igeválasztás, hisz ez kell erősítsen bennünket most is, amikor újabb influenza-járvány fenyeget, amikor pánikszerű hangulatban él a világ, Ukrajna népe. Amikor magyar iskoláink, anyanyelvünk megőrzése is veszélybe került.
Magyar népünk a történelem folyamán sokszor került már veszélybe, sokszor csalódott a vezetőiben. Csak akkor kapott segítséget, ha nem emberekben bízott, hanem hittel vallotta: Isten a biztos segítség a nyomorúságban. Ő erősít, Ő segít. Ezt kell hirdetnünk most is! Istenhez kell fordulnunk! – mondta a püspök úr. Az ige mindenkor megszólítja a rá figyelőket, buzdít és tanácsol. Ezekben a napokban is, amikor a sírkertekbe kilátogatunk, nem a temetőt kell látni, hanem a megváltó Krisztust! Nem egy elkésett virággal kell a sírokhoz szaladni, hanem Krisztusra kell nézni. Hittel és reménységgel! Csendességben… Erre tanítanak reformátoraink is.

Az 500 évvel ezelőtt született Kálvin János életútját, munkásságát idézte fel a Sárospataki Református Akadémia nyugalmazott tanára, Török István. Aki a reformátor jelmondatát helyezte a hallgatóság szívére: „Szívemet égő áldozatul Istennek ajánlom.” Erre hív bennünket Pál apostol a rómabeliekhez írott első levél 12. versében is: „Szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket!” Kálvin az Úrért való munkálkodás embere volt, hangsúlyozta az előadó. Aki idős korában is szorgalmasan tevékenykedett, hogy ne tétlenségben találja őt az Úr. Hisz a tétlenség a bűn melegágya, a munka, a szolgálat pedig a hálaadás gyümölcse. Kálvin az Úrban való munkálkodás embere volt, ezen az úton kell követnünk őt nekünk, a ma emberének is, mondta Török István.

A hálás utókor ezen a napon emléktáblával adózott a reformátor emléke előtt. A Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának támogatásával a Beregszászi Református Gyülekezet a templom falán Kálvin János-emléktáblát avatott, melyet Sipos Géza, a helyi gyülekezet gondnoka leplezett le. Ez alkalomból Bacskai József, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulja mondott ünnepi beszédet, aki hangsúlyozta: a református hagyaték és kultúra ápolása a ma élő nemzedékek számára egyet jelent a hit megerősítésével, az anyanyelv és az iskolák megőrzésével. A református közösségek, templomai, iskolái anyagi és szellemi gyarapodása nemcsak az anyanyelv, a magyar identitás és örökség közösséget összefogó és teremtő erejének megerősödését, hanem a két szomszédos ország lakóinak közeledését, kölcsönös megértését és a jószomszédi kapcsolatok ápolását is szolgálja. Magyarország fontosnak tartja az Ukrajnával való együttműködést, s többek között a Nyíregyházi Kezdeményezés, az Európai Unió és a Visegrádi Alap által nyújtott programok keretében megvalósuló képzési-támogatási, és a határokon átnyúló fejlesztési lehetőségekkel igyekszik elősegíteni keleti szomszédja eu-s csatlakozását, mondta a főkonzul. Aki azt is kiemelte, hogy fontos megemlékezni azokról az elődökről, akik a vérzivataros történelmünk során munkájukkal, tudásukkal, imádságukkal, életükkel szolgálták népünk fennmaradását és fejlődését. Ezért is támogatta a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma annak az emléktáblának a felújítását, mely a beregszászi templom bejáratánál található, s az 1944 novemberében elhurcolt beregszászi reformátusoknak állít emléket, illetve a Kálvin János szellemi örökségét is méltató emléktábla elhelyezését. Bacskai József Bocskai István erdélyi fejedelem Genfben a reformátorok falánál magyarul is olvasható jelmondatával figyelmeztetett: „Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük.”

Zán Fábián Sándor, a KRE püspöke köszönetet mondott a beregszászi konzulátusnak, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának a támogatásért, s abbéli reményének adott hangot, hogy a most felújított és újonnan felállított emléktáblák is a gyökereinkről beszélnek majd gyermekeinknek. A múlt tükrében válik igazán érthetővé a jelen és jövő is. Élő nemzet szeretnénk lenni, mondta a püspök úr. Ehhez meg kell tapasztaljuk Isten gondviselő szeretetét, és hittel kell kérni Tőle az áldást.

Az ünnepi istentisztelet zárásaként evangelizációra került sor, melynek során id. Pocsai Sándor csongori lelkész vette sorra, mit is adott nekünk a reformáció. A legfontosabb, hogy kegyelmet, evangéliumot kaptunk, hogy hallgathatjuk – anyanyelvünkön – az Istennek igéjét. Az Úr a sötétségből vezetett ki bennünket. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy Isten egy emberen – Kálvin Jánoson – keresztül milyen hatalmas dolgot cselekedett! S feltette a kérdést: mi mit teszünk családunkért, mit adunk tovább? Tudjuk-e vallani mi is a reformátorral együtt: „Szívemet égő áldozatul az Úrnak szentelem?!”

Elgondolkodtató, megszívlelendő figyelmeztetések hangzottak el itt. Hisszük, sok nyitott szívet megérintettek, ott gyökeret vertek, hogy gyümölcsöt teremjenek.

Marton Erzsébet