Hálaadó istentisztelet Tekeházán

Hatalmas dolgot tett velünk az Úr…
A szovjet rendszer vallásellenes politikája igencsak próbára tette a kárpátaljai magyar népet. Református lelkészeket, római és görög katolikus papokat hurcoltak el lágerekbe, abban a reményben, hogy így megfélemlítik a híveket, s a pásztor nélkül maradt nyáj szétszéled.

Nem így történt: ezzel inkább egy ébredési folyamatot indítottak el. Így hát tovább keményítettek: templomokat vettek el, azokat raktáraknak, istállóknak, tornatermeknek, ateista múzeumoknak stb. használták. A tekeházi református templomban például ravatalozót rendeztek be, de azt a hívek nem vették igénybe. A helyi reformátusok nem nyugodtak ebbe bele, hogy a szomszédos településekre kell menniük templomba, hogy másutt keresztelhetnek, házasodhatnak. Hosszú évek után aztán 1989-ben, húsz éve valóra vált álmuk: visszakapták templomukat.

Ezért adtak hálát az elmúlt vasárnap, amikor is zsúfolásig megtelt Tekeházán Istenek szent hajléka. „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezzünk” – üdvözölte az egybegyűlteket a zsoltáros szavaival Peleskei Béla, helyi lelkipásztor, aki később a gyülekezet történetét ismertetve arról is szólt, hogy miután visszakapta Tekeháza a templomot, kétszer is árvíz sújtotta a települést, nem kímélve e hajlékot sem. A kicsiny gyülekezet azonban mindig kitartóan kezdte újra a munkát, építette, szépítette Istennek házát, s új parókia építésébe is belekezdett. (Már annak egy részét használatba is vették.)

 

Isten csodálatos tetteit tapasztaltuk meg az elmúlt két évtizedben. Tekeháza népe azért kaphatta vissza templomát, mert az Úr letekintett erre a gyülekezetre, új lehetőséget adott, igét adott, és igehirdetőt. Ő szabadító Isten minden generáció számára, életre hív. Megkegyelmezett, hogy hirdethessük az Úr magasságos tetteit alkalmas és alkalmatlan időben. Istenre hagyatkozva, Benne bízva kell élnünk életünket, fogalmazott Zán Fábián Sándor püspök.

Tekeháza református népe mert hinni a csodákban, mert álmodni, s azok megvalósulásáért hittel imádkozott, s Isten megáldotta ezt a gyülekezetet, visszaadta templomát. Merjetek tovább álmodni, biztatta a tekeháziakat Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatok titkárságának vezetője, evangélikus lelkész. Nagy Béla, a KRE főgondnoka a zsoltáríró szavaival üdvözölte az ünneplő gyülekezetet: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr, zengjétek nevét, mert gyönyörűséges” (Zsolt 135, 3)

Van miért hálát adni, mert Isten hatalmas dolgokat cselekedett velünk, kezdte igehirdetését Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese. Az elmúlt évtizedekben is voltak nehézségek, de Isten reménységet ad a benne hívőknek. Isten igéje legyen számunkra mindenkor az útmutatás, a szövétnek. Nehémiás korát idézve arra figyelmeztetett az esperes, hogy meg kell őriznünk az anyanyelvünket. Abban az időben ugyanis a zsidó nép idegenekkel házasodott, akik idegen isteneket hoztak magukkal, a gyerekek nem tanulták meg a hébert, és így nem is olvasták a Bibliát. Ez a veszély fenyegeti a mai fiatalokat is: ha nem anyanyelvükön tanulnak, nem olvassák majd magyarul a Bibliát, s elvesztik gyökerüket. Meg kell tanulni az államnyelvet, de ragaszkodjunk gyökereinkhez, őrizzük meg anyanyelvünket, figyelmeztetett Seres János.

Csodálatos perceket szerzett szavalatával Nagy Alexandra és Kócsi Gizella, igazi lelki felüdülést jelentett a Mezőváriból érkezett KRISZ-együttes énekszolgálata. A hálaadó istentiszteleten megjelent lelkészek egy-egy igével köszöntötték a gyülekezetet. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Bacskai József beregszászi főkonzul és Magyarországról Gelsei Gábor esperes, egyházügyi referens.

Marton Erzsébet