Élő vizek forrásánál

Augusztus 30-án csendesnapnak adott otthont a tiszasalamoni református egyházközség. A délutáni együttléten Kótyuk Zsolt köszöntötte az Ung megye gyülekezeteiből érkezett vendégeket.

„Amikor az ősatyák – Jákób, Izsák, Ábrahám – a pusztában vándoroltak, két különös tennivalójuk volt: egyrészt oltárokat és oszlopokat emeltek Istent magasztalva, másrészt pedig kutakat ástak. Azért, hogy az élő víz folyamaival táplálhassák önmagukat és mindazokat, akik hozzájuk tartoztak.Különösen szükséges, hogy a mai világban szintén ilyen kutakat ássunk, hogy visszanyúljunk az élő víz forrásaihoz, és abból merítsünk. Olyan világban élünk, amelyik egyre inkább eltávolodik Istentől. Az egyén és a közösség is gyakran és könnyen távolodik a mindenható Istentől, Aki élő vizeknek forrása. Itt az ideje visszanyúlni a régi kutakhoz, kitisztítani őket, és újra a mi Urunk, Jézus Krisztus szavából meríteni élő vizet! Ennek alkalma ez a mai” – mondta a lelkipásztor.

Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök Magyar kálvinista örökségünk címmel tartott előadásában mutatott rá arra, hogy honnan is fakad a mi élő vizünk, mit jelent a lelki kenyér… Magyar népünk hogyan tapasztalta meg ennek áldásait, miként találta meg az Istenhez vezető utat. Hogy jutott el a kereszténység a reformációig, és hogyan kell folytatódnia a reformációnak. Majd emlékeztetett a hit harcosaira. Az elmúlt évtizedek szenvedéseiről és napjaink megpróbáltatásairól szólt a gyülekezethez.

„Milyen jó, hogy Isten újból és újból lehajol az emberhez, és lehetőséget ad a talpra állásra, megújulásra, újrakezdésre – ahogy ez történelmünkből is kitűnik. Nagy kegyelem ez. Éppen ezért a múltról nagyon sokat kellene beszélni. Fiataljaink nagyon keveset tudnak róla. Így kérlek benneteket, idősebbeket, beszéljetek gyermekeiteknek a múltról! Mondjátok el, hogy Isten mily sok csodadolgot tett az életünkben! Tudniuk kell, hogy csak Vele lehet megharcolni az élet harcát.
A világ azt mondja, hogy egy boldog korszak következik. Nem igaz! A gonoszság ideje van közel, a törvénytelenség, embertelenség ideje. Az az ember, aki Istenre figyel, látja hogy, nem boldog aranykorszak következik, hanem a megpróbáltatások ideje. Ez a jövendőnk. Jézus visszajövetele még előttünk van. Azt megelőzően pedig nyomorúság lesz. Nekünk szegeződik a kérdés: Amikor visszajön az Ember Fia, avagy talál-e hitet a földön?
Az előadást követően a gyülekezet tagjai tehették fel kérdéseiket. A férfiak és a nők közösségben betöltött szerepéről, a jelenlévők egyházunk helyzetének megjobbításáról beszélgettek.
A szünetekben a szürtei gyülekezet énekkara kórusműveket adott elő Fülöpné Kiss Ibolya vezénylete alatt.
A szeretetvendégség után testileg-lelkileg feltöltekezve, megújulva, örömteli szívvel indultak tovább a csendesdélután résztvevői, ki-ki a saját szolgálatába, amivel Isten megbízta a gyülekezetben, családban.
s.k.