Felnőtt konfirmáció Borzsován

„Tégy, Uram, engem áldássá!…”
Ünnepi istentiszteletre gyülekeztek vasárnap Borzsova református hívei: hálát adtak az új kenyérért, és ezen a napon tizennégy felnőtt állt az úrasztala köré, hogy vallást tegyen Isten és a gyülekezet előtt.

Szanyi György lelkipásztor a Mt 6, 25–34 alapján hirdette Istennek igéjét, arra figyelmeztetve a híveket, hogy ne aggodalmaskodjanak, mert az Úrnak gondja van reánk. Idén is megáldotta kezünk munkáját, megadta a mindennapi imánkban elkért kenyeret. Az aggodalmaskodás a bizalom hiányát mutatja: nem merjük Istenre bízni életünket. Mindig félünk valamitől, félünk a jövőtől, a bajtól, pedig a hívő embernek tudnia kellene, hogy minden, ami velünk történik, a javunkat szolgálja. Istennek gondja van reánk.

Nem csak itt, a földi életben, hisz mennyei otthont készít számunkra. Hogy elnyerjük azt, s megkapjuk mindazt, amire vágyunk, amit kérünk Tőle, keresnünk kell először Istennek országát, és az Ő igazságát, s ezek mind megadatnak nekünk. Merjük Istenre bízni életünket!
Az új kenyérért mondott hálaadást követően az ünnepi istentisztelet felnőtt konfirmációval folytatódott. Vallást tenni Isten és a gyülekezet előtt kiváltság, nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség, mondta Szanyi György. Az elmúlt rendszerben sokan voltak, akik nem vallhatták meg hitüket nyilvánosan, akik nem konfirmálhattak, csupán titokban, a lelkésznek mondták fel a Kátét, s legfeljebb az első úrvacsoravételnél állhatták körül az úrasztalát. Bátorság, kitartás, és elsősorban igaz hitre van szükség ahhoz, hogy felnőttek pótolják azt, ami kimaradt az életükből, s odaálljanak az Úr és a gyülekezet elé, hogy nyilvánosan is megvallják hitüket, hogy fogadalmat tegyenek. Nos, Borzsován ezúttal tizennégyen mondták együtt: „Hiszem és vallom,… ígérem és fogadom”.
Legyetek tanítványokká, és hirdessétek az evangéliumot „alkalmas és alkalmatlan időben”! Jézus Krisztus maga mondja tanítványainak: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt” – hangzott mindenki felé a figyelmeztetés. Ehhez kérték énekükben is Isten segítségét a konfirmálók: „Szívemet töltse be kegyelmed ereje buzgósággal! Meghaltál érettem. Add: szívem s életem Teérted éghessen forró lánggal. Ha elfog utamon félelem s fájdalom: fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, szárítsd fel könnyemet: tévelygésben ne hagyd én lelkemet!”
A Borzsován most vallást tevők között voltak idősek, középkorúak és fiatal házasok egyaránt. Akik bátran és hittel vallották meg hitüket, tettek fogadalmat ezen a napon. Akik énekükben is megfogalmazták vágyukat: „Tégy, Uram, engem áldássá…”
Adja Isten, hogy így legyen!
Marton Erzsébet