Megkerültek az elrabolt tárgyak

A sértett fizetett Ugye, nehéz elképzelni, hogy egy gyülekezet tagjai az egyik legnagyobb ünnepen, húsvétkor, ne tudjanak bemenni Isten házába! Pedig úgy indultak el otthonról, hogy felkészültek az úrvacsoravételre! Bűnbocsánatot gyakoroltak. Megtisztult, feltöltődésre váró szívvel jöttek el az alkalomra, hogy méltók legyenek magukhoz venni a Jézus testét és vérét szimbolizáló kenyeret és bort…
De a templom bejáratánál rendőrök állták útjukat: nem mehetnek be, mert az irodába éjjel betörtek… Hála az Úrnak, az úrvacsorával egybekötött ünnepi istentisztelet ezúttal sem maradt el a beregszászi gyülekezetben: a lelkész és a presbitérium határozott fellépésének köszönhetően megtartották az alkalmat…
Ezt követően megkezdődött a nyomozás. De mintha a rendőrök a sötétben tapogatóztak volna: semmi nyom, semmi eredmény (pedig a betörők vérmintát is hagytak). Ez valószínűleg fel is bátorította az elkövető(ke)t, mert nemsokára a templomba hatoltak be, s elvitték onnan a perselyeket a heti „bevétellel”. Nem kis összegről van szó, főleg, ha hozzáadjuk a korábban az irodából elvitt tizedet tartalmazó persely tartalmát is, de hogy konkrétan mennyit, talán már soha nem tudjuk meg!

Bár Isten útjai kifürkészhetetlenek. Mert lám, megkerültek az ellopott tárgyak: a számítógép, a nyomtató, a mikrofonok, meg a szépen faragott perselyek is. Igaz, ez utóbbiak üresen, meg még az egyiknek a lába is kitört. Mint megtudtuk, a templomi betörést követően az egyik beregszászi – a református templomhoz közeli – bárba is betörtek, s a rendőrség az onnan ellopott tárgyak nyomába eredve találta meg az egyháztól elvitt dolgokat is. (Azóta a magyarországi illetőségű fiatalember előzetes letartóztatásban van, beregszászi élettársa, aki – a gyerekeikkel együtt – részt vett a betörésben, szabadlábon van, merthogy kiskorú gyermeket nevel.)

A közelmúltban a Beregszászi Járási Belügyi Osztály képviselői értesítették a református egyház vezetőit, hogy megtalálták a tőlük ellopott tárgyakat. Azonban azok egy részét – a számítógépet – Ungvárra, a Kereskedelmi- és Iparkamarába szállították felértékelésre, aminek költségeit ki kell fizetniük…

Hogy is van ez? Akit kirabolnak, annak kell megfizetnie a felmerülő költségeket is?

* Ez az, ami felháborító – kezdi beszélgetésünket Taracközi Ferenc, a beregszászi református gyülekezet vezető lelkésze. – Ugyanis az ügyészség dolga lenne, hogy a bizonyítékokat megszerezze. Teszik (tenniük kellene) ezt az adózók, így a református egyház tagjainak pénzéből. Felháborítónak tartom, hogy egy gyülekezetnek kelljen megfizetni a felmerülő költségeket, hisz egyházunk már eleve adózott pénzből tartja fenn magát: a hívek perselypénze, adománya már egyszer adózott, a munkahelyen mindenkitől lefogják azt, ami nem is kis összeg! Most, pénzhiányra hivatkozva, a károsultra ruházzák át ezt a feladatot. Ezek után nehéz továbbra is azt hirdetni és arra kérni az embereket, hogy vállaljanak részt a közteherviselésben, ez mindannyiunk kötelessége. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem a rendőrség munkájával vagyunk elégedetlenek, hanem ezzel a rendszerrel. A milícia munkatársainak ezúton is szeretnénk köszönetet mondani, hogy eredményesen dolgoztak, s megtalálták a tőlünk elvitt tárgyakat.

A nyomozást vezető Jaszinszkij Volodimir őrnagy maga is igazságtalannak tartja ezt az eljárást, de mint mondja, a beregszászi járási rendőrségen lényegében mindenfajta szakértői vizsgálatot elvégeznek, ingyenesen, csupán a komputerek értékének meghatározására nincs felhatalmazásuk. Azokat Ungvárra kell szállítani, amit ők meg is tettek.

Ott a beszállító – a beregszászi járási milícia – nevére állították ki a számlát, amit „természetesen” ők nem tudnak kifizetni, erre nincs keretük. Így a számlát átadták a református gyülekezet képviselőjének, aki annak rendje s módja szerint be is fizette a közel 1000 hrivnyás összeget, merthogy mondták, csak így kaphatják vissza a számítógépet. Befizették, de igazságérzetük háborgott, amit szóvá is tettek. Az őrnagy szintén nem találta helyesnek ezt a – mint kiderült félreértésből származó – eljárást, és közbenjárásával a pénztárban végül befizetőként a beregszászi református egyházat tüntették fel. Ami nem lényegtelen, mert állítólag majd a bírósági eljárás során ezt az összeget is visszakap(hat)ják: a vádlott köteles azt megtéríteni… Hát erre azért kíváncsiak vagyunk: hogyan sikerül kártérítést kieszközöli olyan embertől, aki azért lopott, mert semmije nincs… Hogy miért nincs semmije? Miért nem dolgozik?... Az már egy másik írásnak lehetne témája.

Mindenesetre ez az eset elgondolkodtatja az adófizető polgárt: jól sáfárkodnak az ő pénzével? Bízzuk az Úrra az ítéletet!

Kovács Erzsébet