Kincs, ami van

Egyetlen gyerek életéből sem maradhat ki a titokzatos és elrejtett kincsek utáni kutatás, nyomozás. Hisz melyik gyerek ne szeretne turkálni a régi dobozokban, ahol mi a „kacatjainkat” tároljuk, hogy találjon valami érdekeset, számára értékeset. A gyermek így fedezi fel a világot is: mindig valami újabb kincset keres, és közben akár észrevétlenül is tanul, okosodik.

A beregardai református gyülekezet legifjabbjaival augusztus 3-7. között szintén kincskeresésre indultunk: csapatot verbuváltak, és elkezdődött a felfedezőút. De ezen a héten nem a parókia padlását túrtuk fel, és nem kerestünk ásóval a kezünkben vélt vagy valós kincseket a templomkertben, hanem a merész csapat egy célt tűzött ki maga elé: megtalálni a Kincset, a legigazibbat.

Mint minden rendes kincskeresőnek, nekünk is volt térképünk: a Szentírás alapján próbáltuk felfedezni az igazi kincset, mert úgy gyanítottuk, hogy ezt a gazdagságot nem lehet egy egyszerű földi térképpel megtalálni. Elindultunk hát, amerre a Biblia mutatta az utat. És az út során olyan emberekkel találkoztunk, akik szintén ezt a kincset keresték. Megismerkedtünk egy földművessel, aki elásott kincset talált, és eladta érte mindenét, egy gazdag emberrel, aki minden kincset a jómódban és a bőségben lelt meg, de végül mindent elvesztett, valamint láttuk azokat is, akik meglelték az igazi kincset, és minket is útba igazítottak: a vámszedőt, aki mindenét otthagyta, és követte Jézust, valamint egy szegény özvegyasszonyt, aki az utolsó két fillérjét is a perselybe dobta, mert neki Isten volt a legfontosabb.

Felfedezőutunk sikerrel zárult, hisz a hét végén mindenki rátalált az igazi kincsre, Jézus Krisztusra. Aki a mennyek országában gyűjt kincseket, annak örökkévaló gazdagsága lesz, mert azt senki sem veheti el tőle, és aki úgy él, hogy Jézus számára a legfontosabb és mindig engedelmeskedik Neki, az elnyeri az örök életet, ami többet ér minden kincsnél. Olyan kincset találtunk tehát, amire talán néhányan nem is számítottak: egy utat a mennybe, ahol minden gazdagságnál több vár ránk. Jézus ez az út, és Őt követve lehetünk mi is gazdagok, igazán gazdagok.

A kincskeresésben eltikkadva minden nap szendviccsel és fagylalttal vártak minket a gyülekezet asszonyai, akiknek nem győzünk eleget hálálkodni az ételért. A hét végén a templomban megmutattuk a szülőknek, hogy mit is tanultunk a héten, énekeltünk, bibliai aranymondásokat mondtunk, és így beszéltünk az igazi kincsről, ami immár a mienk is.

Nagyon reméljük, hogy ez a hét nem marad folytatás nélkül, és tovább mehetünk a kincses úton, felfedezni mindazt, amit a Biblia mond. Mindehhez kérünk erőt, türelmet és jókedvet Istentől, aki meg is adja ezt nekünk, hogy jobban megismerjük őt.

Laskoti Zoltán