Csillagpont kárpátaljai szemmel

Idén negyedik alkalommal rendezték meg a magyar református ifjúság talán legrangosabb találkozóját, a Csillagpontot. A 2009. július 21-25. között lezajlott fesztiválnak a fadd-dombori (Tolna-megye) Rencz Kemping adott otthont, a Duna-holtág partján. A több mint 2500 résztvevő között idén különösen nagy számmal voltak határon túliak. Kárpátaljáról is sok fiatal érkezett a találkozóra, egy részük nemcsak élvezője, hanem aktív munkatársa volt a rendezvénynek.

A Csillagpont első programját – a regisztrációt követően – a programfüzet átböngészése jelentette, ami csak első hangzásra tűnt egyszerűnek. A hatvanoldalnyi kiadvány bőven adott programleírásokat.

A hét folyamán sokszor kellett fájdalmasan tapasztalni, hogy sajnos az ember nem tud még ketté sem szakadni... Pedig néha jó lett volna több irányba is. Már a reggeli áhítatok kiválasztása is mérlegelésre késztette az embert, hiszen tizenöt helyszín volt a palettán. A korán kelőket Kakasos áhítatra várták napfelkeltekor a folyó partján. Ezen kívül volt Tűzoltó, Hagyományos, Sztárai, KIE, Gondolatébresztő, Sófár-dicsőítő, Megrepedt nád, Piknik REFISZ-es laikusokkal, Imádság Kálvinnal, Bizonyságtevő, Határok nélküli, Vízparti, Családos, illetve Angol áhítat.

A félórás lelki ébresztőt a főelőadás követte, talán ez volt az egyetlen program, amelyen minden táborozó egyszerre volt jelen. Kodácsy Tamás, budapesti lelkipásztor a bátorság három dimenziójáról (szimbólumáról) beszélt: az önmagába néző (a lovagi), a másikat megölelő (a női) és a felfelé és előre tekintő (a gyermeki) bátorságról. Az előadást a Magyary-féle Színtársulat közreműködése, illetve a témához kapcsolódó dalok színesítették. A főelőadás megbeszélésére 120 kiscsoportban nyílt lehetőség, amelyekbe korosztályok szerint osztották a résztvevőket. A találkozóra amúgy is jellemző nagyfokú nyitottság a csoportokban még inkább felszínre jött, mély beszélgetések alakultak ki félelmekről, aggodalmakról, lelki tusákról, ugyanakkor sorjáztak a bizonyságtételek az isteni csodákról is. A nagy tömeg ellenére (vagy éppen ennek köszönhetően) sokfelől érkezett, eltérő életstílusú, különböző gondolkodású és igényű emberek találtak közös nevezőre. Ismerkedésre, beszélgetésre számos alkalom nyílt akár a programokon, akár sorban álláskor, étkezés közben, a vízparton ülve, sőt tisztálkodás közben is.

A lelki programok között szerepelt számos szabadon választott alkalom is. A Csillagösvény azt volt hivatott tudatosítani, hogy Isten ott van minden létező dologban, történésben. A Kontrasztkiállítás képek, hangok, üzenetek által mutatta be nyolc téma fény- és árnyoldalát. A Meghallgat-lak sátor munkatársai aktív figyelmet kínáltak a fiataloknak, ami sokszor hiányzik a hétköznapokban. A Grafo-logos sátorban a kézírások elemzése során hulltak le álarcok, jöttek válaszok fel nem tett kérdésekre, nem kis mértékben segítve az önismeretet. És ami az idei Csillagpont egyik különleges fénypontja lett: a felvidéki fiatalok által létrehozott imasátor. A sok-sok apró szobából álló „szent hely” alkalmat adott az elcsendesedésre a nap bármely percében. A helyiségek berendezése folyamatosan gazdagodott, így a törzsvendégek is mindig találtak benne valami újat. Nemcsak az imádság sátra volt ez, bibliaolvasásra, véleménycserére, elmélkedésre, aktív válaszadásra is lehetőséget adott az elmésen kialakított lelki hajlék, egyénileg élve meg a közösség áldásait.

Délutánonként tizenhárom helyszínen szinte párhuzamosan folytak programok. Kiállítások, színi előadások, irodalmi beszélgetések, néptáncbemutatók, közéleti-hitéleti kerekasztalok, népi-, komoly-, könnyűzenei koncertek, kamaszprogramok, tréningek és műhelyek, bizonyságtételek, evangelizációk tették színessé a programot.

Az „éjszakai baglyoknak” gyertyás-fáklyás virrasztást szerveztek, illetve Nikodémusok órája elnevezéssel nyílt lehetőségük beszélgetni egy-egy előadóval.

A már felsoroltakon kívül számos egyéb tapasztalni való akadt az egyes sátraknál: bemutatók, nyereményjátékok, beszélgetések, ismerkedések a kiadók és alapítványok sátrainál, kávéházak, akadálypálya, Csillagocska gyermekkert, internetsátor, Kálvin kertje. A derceni tűzoltóság munkatársai is aktívan részt vállaltak a találkozó programjában, egész héten elérhetőek voltak az érdeklődők számára, bemutatták munkájukat szóban, előadásban, majd gyakorlatban is. Időről időre fura öltözéket viselő emberek is megjelentek a sátrak között. Volt, aki az interaktív viselet-kiállítás keretén belül sétált végig egy-egy népviseletben, mások a történelmi drámajáték szereplői voltak, vagy épp megtermett motorok nyergében döngettek végig a „sétálón”.

A szabadidő eltöltésére változatos módokat eszeltek ki a szervezők: voltak környékbeli kiruccanások Szekszárdra, illetve a paksi erőműbe. A sportok kedvelői számára kispályás focitorna, sárkányhajó bajnokság, strandröplabda bajnokság, kenuzás, úszás, tollaslabda, asztalitenisz, horgászás állt fenn lehetőségként. És aki még ezek után sem talált kedvére való programot, az a strandon élvezhette a Duna-holtág kellemes hőmérsékletű vizét.

Furcsa hely a Csillagpont azoknak, akik templomba, Bibliába, zsoltárénekbe zárva képzelik el a keresztyénséget. Mi, akik elcsendesedtünk vagy épp felhangosodtunk a programokon, ritka értékes embereket zártunk a szívünkbe, láttuk az erőt a Krisztust követő fiatalok hitében, tapasztaltuk, hogy Isten nem csak a falak között úr. Sok száz önkéntes dolgozott azon, hogy az ifjúság nyelvén adjanak hangot az evangéliumnak, hogy kézzel foghatóvá tegyék Krisztus szeretetét. És amint azt a találkozó záróalkalmán elhangzott sokperces vastaps jelezte, várakozáson felül sikerült teljesíteni a küldetést. Ismét kiment a Magvető, hullottak a magok az ilyen-olyan talajokba. Adja az Úr, hogy teremjenek harminc, hatvan, sőt százannyit! Ne csak mesélni való élményeket, emlékképeket, hanem bátorságot a harcokban, hitet a szükségben, reményt a hétköznapok szürkeségében.

Aki további beszámolókra, hanganyagokra, képekre kíváncsi, nézzen fel a Csillagpont honlapjára:

Olasz Tímea,

Beregszász