Huszonöt éve Isten szolgálatában

Hálaadó istentisztelet Jánosiban

Augusztus első vasárnapján ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a makkosjánosi református gyülekezet tagjai. Hogy hálát adjanak az Úrnak a templom tetőszerkezetének felújításáért, s azért, hogy immáron huszonöt éve szolgálja az Urat ebben a gyülekezetben Pocsai Vince lelkipásztor. Aki 1984-ben itt kezdte meg szolgálatát, s azóta is végzi azt hűséggel.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a Kárpátaljai Református Egyház és a Beregi Egyházmegye vezetése, eljöttek a magyarországi testvérgyülekezetek küldöttségei Kiskunhalasról és Dombrádról, illetve ezen települések világi vezetői, ott voltak a jubiláló a lelkész többi gyülekezeteinek képviselői is.

Az igét ezúttal Sipos Kálmán dombrádi lelkész hirdette Malakiás könyve 3. részének 13-16. versei alapján. Malakiás idejében is kétkedő volt a nép, akárcsak ma: „Mi haszna, ha megtartjuk törvényeit?” Hajlamosak vagyunk Istent hibáztatni sikertelenségeinkért. Nem szabad ebbe a kísértésbe esni, figyelmeztetett az igehirdető. Hisz akik hűen buzgólkodnak az Úr dolgában, akik szeretik Őt, azok neve fel van írva az Élet könyvébe.

„Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban”, folytatta a megkezdett gondolatot, s Pál apostol korintusbéliekhez írott soraival adván választ a kétkedők szavára Zán Fábián Sándor püspök. Aki elmondta: abban az időben, amikor Pocsai Vince döntött Isten szolgálata mellett, nem volt könnyű egy ilyen lépést tenni. Ha álnok szándék lett volna szívében, nem hallgatta volna meg az Úr. De kegyelmes volt az Isten, mert meghallgatta imáit. Tapasztalja meg a gyülekezet is mindenkor: meghallgattatnak imáink. Ezért adjunk hálát mindenkor! Hasonló gondolatoknak adott hangot Zsukovszky Miklós, a Beregi Egyházmegye esperese, aki elmondta: a szovjet érában, az ateizmus korában, amikor templomokat zártak be és azokban ateista múzeumokat működtettek, igaz hit kellett ahhoz, hogy valaki tisztes polgári foglalkozását feladva a lelkészi hivatást válassza. Pocsai Vince eddigi élete, szolgálata bizonyítja: nem hiábavaló az Úrnak szolgálni. „Boldog az az ember, aki benned bízik” – áll abban az oklevélben, melyet ezúttal adott át a lelkipásztornak Zsukovszky Miklós.

A jubiláló lelkipásztort köszöntötték a kiskunhalasi és a dombrádi gyülekezetek vezetői. (Dombrád református gyülekezete korábban jelentős összeggel segítette a templom tetőszerkezetének felújítását, s a polgármesterasszony ezúttal is anyagi segítséget adott át a jánosi gyülekezetnek) Isten áldását kérte Pocsai Vince szolgálatára és a gyülekezet életére Egressy Miklós, jánosi görög katolikus pap, Sipos Kálmánné Bihari Katalin, dombrádi lelkésznő. A jánosi hittanos gyerekek énekkel dicsérték az Urat. „Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással” – helyezte Isten igéjét (2Tim 4, 2) a jubiláló lelkész és a gyülekezet szívére Nagy Béla, a KRE főgondnoka. A jánosi gyülekezet nevében meleg szavakkal mondott köszönetet a lelkész eddigi szolgálatáért Mező Sándor gondnok. Mindhalálig hűen szolgálni az Urat – tett bizonyságot Pocsai Vince lelkipásztor. „Nékem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak.” (Gal 6, 14)

Marton Erzsébet