Presbiterek csendesnapja Homokon

Legyetek példaképei a nyájnak
Július 11-én Homokon jöttek össze a Kárpátaljai Református Egyház Ung megyei Presbiterszövetségének kiskörzeti alkalmára a lelkészek és presbiterek. A megjelenteket Szimkovics Tibor ráti és minaji beosztott lelkipásztor köszöntötte, aki nyitó áhítatában arra kereste a választ, miért apadnak gyülekezeteink, miért csökken a templomba járó hívők száma. Mint hangsúlyozta, ezt a tendenciát csak úgy tudjuk pozitív irányban megváltoztatni, ha szilárdan állunk és járunk – lelkészek, presbiterek – azon az úton, melyen Isten követésében elindultunk.

Ezen az úton sok kudarc ér bennünket, sokszor megvetnek, kinevetnek, sokszor úgy tűnik, minden hiábavaló, kudarcba fulladt eddigi tevékenységünk, de Isten mindenkor biztat: „Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, …én veled vagyok!” (ApCsel 18, 9–10)

„Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtelenek erőtelenségeit hordozzuk…” Pál rómabeliekhez írott levelének üzenetét tolmácsolta előadásában Marton Árpád lévita (Csongor). Aki a Szentírás és a mindennapi élet tapasztalatai alapján mutatta be, hogyan viszonyul a gyengékhez a világ és Isten, illetve Isten megváltott gyermeke.
Isten úgy rendelkezett a teremtéskor, hogy az erősek a gyengék mellett álljanak. Jézus Krisztus kereszthalálával megváltott bennünket, hogy ránk bízhassa a gyengéket: „Egymás terhét hordozzátok!” Elhordozni a mások terhét többet jelent, mint elviselni azt! De merjük feladni életünket másokért, tegyük le a saját terhünket mások terhének elhordozásáért! Sokszor érezzük majd úgy, hogy ez túl nehéz feladat, túl nehéz teher, de megpróbáltatásainkhoz a Megváltó – akitől azt a feladatot is kaptuk, hogy hirdessük az evangéliumot „alkalmas és alkalmatlan időben” – adja a lelki erőt is, amitől szárnyra kelhetünk, mint a saskeselyűk.
A világ látni akarja Jézust. Ezt az igényt komolyan kell vennünk, Isten megváltott gyermekeinek! Mert rajtunk keresztül, a mi életünkön keresztül láthatja meg a hitetlen világ Őt – figyelmeztetett az előadó.
Héder János ungvári lelkész, a KRE főjegyzője Egyház a mai mentalitásban című előadásában a mostani posztmodern világot rajzolta le, azokról az akadályokról – a pluralizmus, a kritikai tudatosság (vagy inkább tudatlanság), a szektásodás, a spirituális magány stb. veszélye – beszélt, melyek megnehezítik az egyház tevékenységét. Értékválság van. Igaz tájékozódási pont nélkül maradtak az emberek. Nincs ott az életükben az egyetlen Igazság: Jézus. Hogyan tehetünk életünkkel bizonyságot ebben a posztmodern világban? – tette fel a kérdést az előadó. Elsősorban úgy, ha megerősítjük a családokat, ha újratanuljuk a keresztyén életet, ha meghatározzuk a bűnt, és megpróbálunk Isten törvénye szerint igaz életet élni, ha Krisztus tanítványaivá és tanítókká válunk, ha egyedül a Szentírásra, egyedül a Krisztusra figyelünk, ha hittel tudjuk mondani: „Mindenért Istené a dicsőség!”
Kótyuk Zsolt szürtei lelkipásztor a presbiteri szolgálat korlátairól és lehetőségeiről beszélt.
Az Ungi Egyházmegye Presbiteri Szövetsége Péter apostol szavaival fogalmazta meg az üzenetét a presbiterek felé: „A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedésének tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: legeltessétek az Isten közöttetek levő nyáját; ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen; ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. És amikor megjelenik a Főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.” (1Pét 5, 1–4)
Kovács Erzsébet