Gyülekezeti nyílt nap Borzsován

Másodszor szerveztek gyülekezeti nyílt napot Borzsován július 12-én. Idén a tavalyi évet is fölülmúló érdeklődés övezte a rendezvényt, melynek lényege, hogy a gyülekezet nyisson azok felé az emberek felé is, akik egyáltalán nem, vagy csak névleg tagjai a gyülekezetnek. Emellett színes programot kínáltak a kikapcsolódni vágyó fiatal házaspároknak, gyerekeknek és időseknek egyaránt. Nyílt, vidám alkalom volt, melyen nem jelentett problémát, hogy mindez egyházi szervezésében történik, mint ahogy az alkohol sem hiányzott senkinek, mondták a résztvevők.

A gyülekezeti nap délelőtt istentisztelettel indult, ahol Szanyi György, helyi lelkipásztor szóban, a vári gyülekezet gyermekkórusa pedig énekben hirdette az örömüzenetet. Majd a Lőrincz Sándor presbiter által készített, több száz főre jutó bográcsgulyás elfogyasztása után a KRISZ-együttes koncertjével folytatódott a délutáni program.

Az Ír Presbiteriánus Egyházból érkezett vendégek is köszöntötték a nagyra nőtt gyülekezetet. A helyi gyermekek – hitoktatójuk felkészítésével – műsor keretében mutatták be mindazt, amit ezt megelőzően a gyülekezeti gyerekhét alatt elsajátítottak. A késő délutáni órákban a családi vetélkedő bátor résztvevőivel nevethetett együtt a közönség, hiszen a férfiaknak erőpróbán (rúdemelés, malomkő-dobás, lasszózás stb.), az asszonyoknak pedig alkalmassági vizsgán kellett átesniük (pl. a fejükön könyvet egyensúlyozva egyenesen járni). Végül a Bózsár zenekar közreműködésével táncversenyre nevezhettek be a párok, értékes és hasznos ajándékokkal éjfélig tartó táncmulatság vette kezdetét.
Ahogy a gyülekezet lelkipásztora, Szanyi György elmondta, a szervezésben a munka oroszlánrészét a presbitérium és a gyülekezet vállalta. Mindenki hozzátett valamit, akinek fontos volt ez a nap. És több okból is fontos volt. Egyrészt egy szimbolikus lépés volt ez a gyülekezet részéről a kívülállók felé, mely jelezte: a református közösség él, nem önmagába fordul, része a társadalomnak, és szeretne valamit tenni a helyi közösségért, a településért. Másrészt a borzsovai gyülekezet életében is összetartó erő volt ez a nap. Egy tálca sütemény elkészítésénél, takarításkor vagy felszolgálás közben is érezhették az asszonyok, vagy a férfiak, akik nem presbiterek, mégis ott voltak a sátorállításnál, ajándékvásárlásnál, hogy összetartozunk, és megvan a feladatunk, mindenkinek van funkciója a gyülekezetben – fogalmazott a lelkipásztor.
s.k.