A gondviselő Isten

Férfi csendesnap Balazséron

Június 7-én – immár hagyományosan – ismét sor került a bereg megyei férfi csendesnapra.
Több száz férfi volt kíváncsi arra, mi az, amit Isten üzenni szeretne a keresztyéneket sem kímélő gazdasági válság időszakában. A férfiak számra megrendezett alkalom ugyanis mindig a világban történő aktualitásokkal foglalkozik, miközben az Úr Isten örökérvényűségét állítja a középpontba. A krízis a kárpátaljai férfiakat is elérte. A nehéz anyagi körülmények, a munkanélküliség a lelkekre is rátelepszik. Ezért döntött úgy Bereg megye missziói bizottsága, hogy a férfiak figyelmét ezen a napon a gondviselő Isten felé irányítják. Beszéltek a válságról, de Isten gondviselése került a figyelem középpontjába. Hiszen, akik már megtapasztalták Isten gondviselését, azok tudják, hogy mindez a javukra válhat.
A gyülekezettel együtt töltött vasárnapi istentisztelet keretében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke a Rómabeliekhez írt levél 5. részének 5. versére építette igehirdetését, melyből a gondviselő Isten ajándékait szedte ujjhegyre. Ezek közé tartozik a megigazulás, a békesség, a hit, a remény, mondja Pál.

A reménység pedig nem szégyenít meg. De mi az, ami felől nekünk reménységünk van? Meg vagyok győződve arról, hogy Isten ígéretei beteljesednek – mondta a püspök úr, s ezen ígértetek között elsőként említette, hogy Isten gyermekeit senki ki nem ragadhatja az Úr kezéből. – Isten olyan ígérete ez számomra, ami a családra, a jövőre és a jelenre nézve is biztatást ad. A másik, mely a mindennapokat jellemzi, hogy Ő megígérte: munkánk nem hiábavaló. Sokszor prédikálok gúnyosan vigyorgó emberek előtt. Tapasztalom, hogy látszólag nincs semmilyen eredménye. Mégis napról napra újra kezdem. Ez visz előre: nem hiábavaló az Úrban. Egyházi vezetőként pofonokat kell elszenvednem, mikor látom a csapdába ejtett embereket. Sokan megfeledkeznek a kegyelemről, tapossák az igét, mint disznók a gyöngyöt. Mégis az Ő egyházán még a pokol kapui sem vehetnek erőt. Ez vonatkozik a kicsi és a nagy gyülekezetekre, az élő, éledő és szunnyadókra. S hiszem, hogy mi is egyházának tagjai vagyunk, egyénenként és közösen egyaránt – vette sorba Isten ígéreteit Zán Fábián Sándor püspök. Mi tehát a reménység titka? Isten a reménységet a szívünkbe áradó szeretettel adja, fogalmazott. A Lélek jelenléte pedig a szeretet tapasztalhatósága. Gondviselő Istenünk reménységgel ajándékozott meg, mely nem illúzió, nem hiú ábránd; szeretete által árad ránk.
Id. Pocsai Sándor, csongori lelkipásztor az 1Kir 16, 30– versei alapján Válság címmel tartott előadást. Elmondta, hogy Isten mindig azért adja a nyomorúságot egy nép életében, hogy általa felébressze az embereket. Amikor a világban krízis van, nekünk világosan kell látnunk, hogy Isten így válaszol valamire. Csődbe döntötte a legnagyobb istent, akinek a legtöbb tisztelője akadt a földön, s életüket tették föl rá: a Baált, hogy eszméltesse éppen az egyházat, hogy nekünk tekintetünket föl kell emelnünk. Nem volt véletlen a 90-es évek eleji ébredés sem. Akkor Isten elvette a pénzt, de annál nagyobb reménységet adott. Az a kérdés, hogy Kárpátalja hívő népe nyitott-e arra, amit Isten kínál, fogalmazott a lelkipásztor. Mi a megoldás a jelenlegi helyzetre? Meddig sántikáltok még kétfelé…? Ha nem hagyunk fel a kétfelé sántikálással, Isten nem könyörül rajtunk, és Kárpátalja magyar református népének nem lesz jövője. Meg kell tanulnunk egy Istent imádni, mert, ha Isten választott, megtért népe, nem fog példát mutatni, a népegyház fogja irányítani.
Szilágyi Károly, gáti lelkész Gondviselő Isten címmel megtartott előadását a Mt 6, 25–34 verseire alapozta. Ez a világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését, hogy megmutassuk számukra, milyen a kegyelmes Isten, milyen nagy hozzánk való jósága, s nem találják. Mert a hívők igen gyakran beolvadnak a társadalomba, azonosulnak az aggodalmaskodókkal, fogalmazott. Az aggódás azért veszélyes, mert elveszi figyelmünket az Úr szeretetéről. Amikor aggódok, életemre ráterhelődik a félelem, nem tudok ráhagyatkozni gondviselésre… A krízisben nekünk kell megmutatnunk: bízunk az Úrban. Lesz minden nap kenyér, amit el is kértünk a Mi Atyánkban. Sokkal nagyobb Isten gondviselése, szeretete rajtunk, mint azt el tudnánk képzelni. Merjünk ráhagyatkozni! Eleget ad ahhoz, hogy boldogok legyünk.
Zárszavában Szanyi György, a Bereg megyei missziói bizottság elnöke a férfiak felelősségéről beszélt. Felelősséget hordozunk elsősorban a családunkban, és felelős vezetők vagyunk a gyülekezetben is. Ha kibújunk ez alól a felelősség alól, vagy kiütnek az asszonyok a nyeregből, akkor elveszítjük azt, amire Isten teremtett bennünket. Férfi nem az, aki leül naponta a tv elé, s naponta megissza a sörét, hanem, aki hordozza ezt a felelősséget. Azért jöttünk ma ide, hogy megtapasztaljuk: nem kell egyedül hordozni a terheket. Van egy gondviselő Isten, aki a válságban is Isten marad. De ha felelősek vagyunk, akkor nekünk kell megtérnünk ahhoz, hogy ez a válság elmúljon. S a válság megoldódása ott kezdődik, ha a szívünkben kerül helyére, imádkozva, Istenre figyelve.
Zsukovszky Miklós, Bereg megye esperese a csendesnap vendégeit köszöntve az Isten iránti engedetlenségre figyelmeztetett.
Az alkalmon a megújult KRISZ-együttes szolgált énekkel, bizonyságtételekkel.
A szünetben tálalt bográcsgulyás után a férfiak között hosszabb beszélgetésekre is sor kerülhetett.
Soós Katalin

Kapcsolódó Galériák