Hálaadó istentisztelet Barkaszón

Június 1-jén hálaadó istentiszteletet tartottak Barkaszón a református templom felújítása alkalmából.

2005 tavaszán egy vihar romboló munkája ébresztette rá a gyülekezetet arra, hogy templomuk felújításra szorul. A vihar ugyanis a torony fa tartószerkezetét megroskasztotta, és a torony bádogzatának egynegyed részét teljesen leszakította. Ekkor döntött úgy a presbitérium, hogy belefog a templom külső felújításába, bár nem állt rendelkezésükre az az összeg, ami ezt fedezhette volna. Az Úr azonban csodát tett, hiszen miközben hozzáfogtak a munkálatokhoz, hétről hétre kirendelte a szükséges anyagiakat is. 2005 nyarán tehát megtörtént a templomtorony teljes körű javítása, ami magában foglalta a megroskadt gerenda és faszerkezet cseréjét, a hiányzó bádogzat cseréjét, az egész torony- és templomtetőzet festését, a torony díszperemének és órájának javítását, valamint a templom külső festését is.
Isten háza látszólag szépen megújult, de a falak továbbra is magukba szívták a talajnedvességet és erősen salétromos foltok éktelenítették a templombelsőt.

Ekkor a presbitérium önkéntes összefogással vízelvezető rendszert telepített a templom köré, ami egy időre megoldotta a problémát. De nagyobb esőzések után kiderült, hogy sokkal nagyobb a baj, mint azt gondolták: egy elhibázott döntés következtében néhány évtizede olajos festékkel festették le másfél méter magasan a templombelső falának alsó részét, így a falak szellőzése szinte lehetetlenné vált. 2009-ben döntő lépésre szánta magát a gyülekezet, és a megyei építészeti bizottság jóváhagyásával márciusban teljes körű felújításhoz fogtak, melynek befejezéséhez érkeztek el pünkösdhétfőn, amikor több százan adtak hálát Istennek a megújult hajlékért.
A falak, a karzat és a mennyezet gipszkarton-borítást kapott, utóbbi a faborításnak köszönhetően megőrizve a kazettás mennyezet hatását. A kőből készült szószék gyönyörű fadísszel lett körülvéve. A vendégeket dekoratív templombelső fogadta: páccal borított bejárati ajtó, feljavított orgona, új csillárok…

Az ünnepi istentiszteleten Zsukovszky Miklós, a Beregi Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét. A 24. Zsoltár 7-től 10-ig terjedő verseit olvasta az ünneplő gyülekezet előtt: „Emeljétek föl fejeteket, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek Ura, ő a dicső király!” (9–10) A felolvasott versek a templomszentelés ősi, szent liturgiájának része, mondta, melynek csúcspontja az volt, mikor a szövetség ládáját odavitték az Úr templomába, hogy abban lakozzék az Isten. – Hadd jöjjön be ez a dicső Király a templomba, és a szívünkbe is! A dicsőség Királya nélkül nem lehet igazi ékessége a templomnak. Pedig sok olyan templom van, ahol nincs ott, valahogyan szűkké lett számára. Hogyan? Ha az igehirdetés nem tiszta, csak emberi bölcselkedés, az ilyen okoskodás előbb-utóbb kiszorítja onnan az Istent. Szűk lesz, ha nem folyik benne hűséges és odaadó szolgálat. Szűkké válik, ha ott nincs helye a szegényeknek. Beszűkül, és kívül marad a Király. Ahol nem adják át újra és újra a szívüket, lehetnek tömött sorok, Ő nincs ott. Isten jelenléte nélkül pedig halálra ítélt a legszebb templom is. Ezzel a református templommal azonban megtörténik a csoda: kitárul, és a népek Krisztushoz érkeznek általa. Mert minden Krisztussal való találkozás csodát rejt magában. Ő ezen a csodálatos napon is kopogtat: te, kőkemény szív, nyílj ki végre, engedd meg, hogy Én legyek odabent az Úr, és megtanítsalak Isten szerint élni! A dicsőség Királya ma győzött, és mi csak akkor leszünk részesei, ha beengedjük Őt, fogalmazott az esperes úr.
A templomfelújítás történetét Béres László, a barkaszói és szernyei gyülekezetek lelkipásztora ismertette a jelenlévőkkel, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vállaltak ebben a feladatban. Elsőként a Mindenható Istennek adott hálát, amiért kirendelt minden szükséges eszközt és feltételt ahhoz, hogy templomuk így megszépüljön. Majd köszönetet mondott a gyülekezet közösségének az állhatatos imádságért, a kitartó munkáért és áldozatkész adakozásért. Továbbá többek között az építészek és azon vállalkozók segítségét köszönte meg, akik a felújításhoz szükséges anyagokat úgy is a gyülekezet rendelkezésére bocsátották, hogy nem tudták azonnal kifizetni azt. Külön szólt a gyülekezet gondnokának, presbitériumának és a Barkaszói Középiskola igazgatójának segítőkészségéről.
Ezt követően a hálaadó ünnepségre érkezett lelkipásztorok köszöntését fogadta a gyülekezet.
„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten lelke bennetek lakik ? …az Isten temploma szent és ez a templom ti vagytok.” (1Kor 3,16–17/b) – hozta lelkipásztori köszöntőjét Gulácsy Lajos nyugalmazott püspök, a gyülekezet egykori lelkésze.
Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka biztató szavak kíséretében a Józsué könyve 22. részének 5. versével fordult az ünneplő sokaság felé: „Szeressétek Isteneteket, az Urat, és mindenben az ő útjain járjatok; tartsátok meg parancsolatait, ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljátok teljes szívvel és teljes lélekkel!”
Mező Miklós a gyülekezet volt lelkésze örömének adott hangot, mert kézzel foghatóvá vált a hívők imádsága, a gyülekezet összefogása. Bíztató szavaival köszöntötte, és kitartásra szólította fel a híveket, hogy maradjanak meg Isten mellett és ebben a megújított hajlékban újuljanak meg lelkileg is alkalomról alkalomra.
Isten hajlékának megújulása alkalmából a barkaszói gyülekezet két presbitere is verssel állt az úr asztala elé, Horváth Ernő Templomszentelésre, György András Hálaadás című saját versét szavalta el.
A közös együttlét szeretetvendégséggel ért véget, melynek a Barkaszói Középiskola biztosított helyet.
Soós Katalin

Kapcsolódó Galériák