A hit és a szeretet gyógyító ereje - Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió Kárpátalján

Az alkoholizmus korunk népbetegségévé vált. De nemcsak a mértéktelen italozás képes személyiséget, családot, emberi kapcsolatokat rombolni. Egyre nagyobb gondot jelentenek a szenvedélybetegségek. A kábítószerek mellett a szerencsejátékok utáni beteges vonzalom is gyógyításra szorul. S ahol csődöt mondanak az orvosi praktikák, ott válik igazán fogódzóvá a hit. Vidékünkön ezt a mentsvárat a Csongoron lévő Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszió testesíti meg.
– 1997 szeptemberében indult a misszió. Akkor volt az első gyógyító alkalom, amelyen tizenöten vettek részt – emlékszik vissza a kezdetekre Pocsai Sándor református lelkész-igazgató. – Az áldott emlékű idősebb Balogh Zoltán és felesége, Margit néni jött el hozzánk Magyarországról, illetve mi kerestük fel őket, hogy segítsenek megszervezni a gyógyító munkát. Az előkészületek, a szervezői munka mintegy hat évig tartott. Amikor a misszió megnyitotta kapuit, úgy képzelték, hogy alkoholistáknak próbálnak segítséget nyújtani a függőségüktől való megszabaduláshoz. Menet közben azonban kissé szélesíteni kellett a gyógyításra szorulók körét. – Sajnos, nemcsak alkoholfüggők élnek közöttünk, hanem a drog, a kávé és a nikotin rabjai is, no meg a depresszióban szenvedők. Aztán itt van a legújabb nyomorúság, a pénznyerő automaták iránti beteges vonzalom, amikor az embereken elhatalmasodik a játékszenvedély, elkótyavetyélik a vagyonukat, s végül az utcán találják magukat – folytatja a lelkész-igazgató.

A bajok fő forrása a nyomorúság. Az élet termeli a szerencsétlen, bajba jutott embereket. Az egyházat a világi szervek hatalmazták fel, hogy próbáljon tenni értük valamit. A misszió jó hírneve egyre ismertebb. Erről Pocsai Sándor így vélekedik:

– Eddig mintegy kétezer-ötszázan kerestek fel bennünket. Voltak, akik egyszer, de sokan több alkalommal is eljöttek. Akiknek sikerült megszabadulni problémájuktól, új életet tudtak kezdeni, azok visszajárnak, szinte családtagok lettek.

A misszió lehetőségei korlátozottak. A legutóbbi bővítés előtt ötvenhat főt tudtak egyidejűleg fogadni, de az igények egyre nőttek. Az utóbbi időben már nem jutott ágy a betegeknek. Őket a padlóra fektetett matracokon szállásolták el. Ezért láttak hozzá a fejlesztéshez és építették fel az új épületszárnyat, ahol nyolcvan segítségre szorulót helyezhetnek el.

– A gyógyult emberek pénze, kétkezi munkája is benne van az új épületben – mondja Pocsai Sándor. – Tíz évvel ezelőtt volt egy olyan betegünk, aki mindenét elherdálta, elitta. De azt követően, hogy eljött hozzánk, sikerült talpra állnia. Ma szép háza, autója van.

Az ide érkezők orvosi felügyelet alatt vannak, de a gyógyítás mégsem az ő dolguk. Itt nincsenek patikaszerek. A hit, a szeretet és az egymásra figyelés erejével sokkal jobb eredményeket lehet elérni ott, ahol a medicina már csődöt mond.

– A legtöbb ember mentális problémái a gyerekkori szeretet hiányára vezethetők vissza – folytatja beszélgetőpartnerem. – A vidékünkön élő ötezer árva, elhagyott gyermek is ettől a hiánytól szenved és nagy a valószínűsége, hogy alkoholizáló, drogfüggő felnőtté válnak. Sajnos azt látjuk, hogy fiatalodik a segítségre szoruló kontingens. Az ifjúság elkényeztetett, nincs felkészítve az életre. Nem voltak katonák, nem nevelték őket munkára, csekély a teherbírásuk. Így könnyen összeroppannak az élet első pofonjaitól.

A lelkész-igazgató szerint a szülő részéről nagy felelőtlenség, hogy nem készíti fel gyermekét az életre. A nagybetűsbe éretlenül kilépők párkapcsolatai is sérülékenyek. Ezért van a rengeteg válás, nő a művi terhesség-megszakítások száma. És egyre több a depresszióval küzdő fiatal. Utóbbiak közül is sokaknak nyújthat segítséget, kiutat a misszió. Igaz, nem egész évben és nem folyamatosan fogadják a betegeket. Erről Pocsai Sándor így beszél:

– Nyáron nem gyógyítunk. Egyébként évente öt alkalommal tartunk tizenegy napos kurzusokat. Ez alatt kiépül egy interaktív kapcsolat, mely során a beteg megszabadul a lelkét nyomasztó terhektől, helyreáll a belső egyensúlya. A szabadultak aránya huszonöt százalék.

Mint magyarázza, a szabadultak kifejezést a Bibliából vették és azokra vonatkozik, akiknek sikerült kilábalni alkoholfüggőségükből, vagy egyéb mentális zavarukból. A tizenegy napi bentlakásért személyenként száz hrivnyát, úgynevezett kenyérpénzt kérnek. Az ellátást különben az egyház és a szabadultak adományaiból oldják meg.

– Nem vagyunk szélhámosok klubja. Ha azt tapasztaljuk, hogy valaki csak szórakozásból, a gyógyulás szándéka nélkül jár el a miszszióba, attól a harmadik alkalommal elköszönünk – jegyzi meg a lelkész-igazgató. – Ha valaki ki akar menni a faluba, megteheti, de csak gondnokok kíséretében. Nehogy elcsábuljon és újra a pohár után nyúljon.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy mi, magyarok önpusztító nép vagyunk, mondja Pocsai Sándor. De hála Istennek, egyre többen döbbennek rá, hogy alkohol, drog és más káros szenvedély nélkül is lehet értelmes és teljes életet élni, csak a hit segítségével rá kell találni a helyes útra.

(Kárpáti Igaz Szó - Balogh Csaba)