Csendesnap Csongoron

Isten népének kiváltsága és felelőssége
Május 18-án megyei csendesnapnak adott otthont a csongori református templom. Az alkalomra mintegy hétszázan érkeztek a környező és távolabbi települések gyülekezeteiből egyaránt.

A vendégeket id. Pocsai Sándor, a csongori református gyülekezet lelkipásztora köszöntötte. Majd Szanyi György, borzsovai lelkipásztor tartott igehirdetést a keresztyének kiváltságairól. A tanítványok életén keresztül vizsgálta a Jézussal való közösségből fakadó áldásokat. Az Úrral élő tanítványok titkokat ismerhettek meg, a hétköznapokban megláthatták a cselekvő Istent – mondta. – Ugyanakkor ma is ott lehet választottai életében az Úr Isten, ha azok nem zárják ki Őt az életükből. Áldás és kiváltság, hogy mi értjük Őt, mert nem volt ez mindig így. A hívő ember vágyik érteni, felfogni Isten szavát, mert vágyik megcselekedni az Ő akaratát. A legnagyobb kiváltság pedig az, hogy Isten Lelke bennünk lakik. Hiszen ahhoz, hogy értsük az igét nem ész, nem tudomány kell, hanem az Úr Lelke.

Cseresznye Albert, hetyeni lelkész igehirdetésében arról szólt, hogy miért kell szenvednie még a hívő embernek is. Isten az embert örömre, a vele való közösségre teremtette. Mivel ellopta magától ezt az oltalmat, tapasztalja a szenvedést. De minden nehézségen keresztül Isten hívó szavát halljuk: jöjjetek! Aki ezt a hívást nem akarja meghallani, azt a szenvedés nagyon megkeményítheti. A szenvedés sok emberben félelmet, nyomorúságot kelt, a hívőnek azonban kiváltság – fogalmazott a lelkipásztor. Majd hozzátette: több célja lehet annak, hogy a hívő ember szenved. Egyrészt így érzékenyebb lehet mások szenvedései iránt. Másfelől viszont Isten figyelmeztetése is: el ne szakadj Tőle! Emellett nemcsak ítélő, de nevelő jellegű szenvedés is származhat Istentől. Irántunk való szeretetének jele, hogy néha kemény kézzel érinti életünket. Mindezek fölött Isten gyermekeinek meg kell tapasztalniuk a Krisztusért való szenvedést is, amit azonban mindig kiváltságnak tekinthetünk.
A csendesdélután folyamán Hunyadi Ilona tett bizonyságot, aki az alkohol rabságából szabadult a csongori Szenvedélybetegeket Mentő Misszióban. Van szabadulás ebből a gyalázatos betegségből! – bátorította a szabadulni vágyókat.
Id. Pocsai Sándor, a misszió lelkipásztora a hívők felelősségéről beszélt.
– Van egy Istenünk, aki az embernek áldást készített, és Jézus Krisztusban utánunk küldte – ez a kiváltság. „Jézus mondja: az én juhaim hallják az én szómat… és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből...” (Jn 10, 28) A kiváltság azonban gőgössé teheti a hívőket. Hiszem, hogy nem kell megkérdezni a csendesnap részvevőit, rendszeresen olvasnak-e Bibliát? Azt viszont annál inkább, hogy engedelmeskednek-e annak? – mondta. – A hívő ember sem ért mindig egyet az igével. Azonban, ha elmarad a követés, nem érvényesek a következő versek sem: „senki ki nem ragadhatja őket”.
A lelkipásztor az alkalom végén elmondta, hogy az igehirdetések nem azért hangzottak el, hogy megfélemlítsék annak hallgatóit, hanem hogy megfürödjenek az ige fürdőjében, és tiszta ruhát öltsenek általa.
A csendesnapon a beregszászi Hajnalcsillag keresztyén együttes szolgált dicséretekkel. A szeretetvendégség pedig még egy lehetőséget biztosított ahhoz, hogy a résztvevők megosszák egymással a gondolataikat.
Soós Katalin