Hálaadó istentisztelet Verbőcön

„Hatalmas dolgot tett velünk az Úr”
A szovjet rendszer egyházellenes valláspolitikájának köszönhetően az elmúlt század közepén igen sok kárpátaljai templomot vett el az állam a hívektől, azokat raktárként, istállóként, tornateremként, ravatalozóként, sőt, ateista múzeumként (!) használták. A hívek csak az enyhülés időszakában kapták azokat vissza. Verbőc református népe 1989-ben léphetett be újra az addigra teljesen tönkretett templomába.

De örömmel és hittel fogtak a felújítási munkálatokhoz, s azóta is állandóan javítják és szépítik Istennek házát, melynek eredményeként ma egy csodálatos templom fogadja a híveket és az ide látogatókat. Meglátszik itt a gondos kezek munkája, az, hogy Isten háza fontos Verbőc népének, s hogy „élő kövekből” is építik itt a templomot. „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk” – vallják az itteniek a zsoltáríró szavaival.
Május 17-én hálaadó istentiszteletre hívogatott a verbőci templom harangja: az egyházközség húsz évvel ezelőtt kapta vissza templomát.

Nyitó imájában ezért adott hálát Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye esperese, aki a 95. Zsoltárból olvasta a lectiót. Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke Bartimeus történetén keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy ma, a vak szabadság, a szabadosság idejében igaz látásra van szükség ahhoz, hogy megmaradjunk hitünkben.  Bartimeushoz hasonlította Verbőc népét is, akik a világ ellenkezésével szemben is, a legnehezebb megpróbáltatások idején, templomunktól megfosztva is buzgón imádkoztak, könyörögtek az Úrhoz, s imáik meghallgatásra találtak: húsz éve immár, hogy újra látogathatják Istennek házát. Jó látni, hogy ma is vannak, akik – akárcsak egykoron Bartimeus – nem hallgatnak a tömegekre, nem vakítja el őket a világ csábítása, akiknek nem elég, hogy a polcon ott van a Biblia, akik nem csupán ünnepnapokon mennek el istentiszteletre, mondta a püspök. Vannak, akik meghallják a „hozzátok ide azt az embert!” felhívást, értik és továbbadják az evangélium üzenetét, akik kérik a látó szemeket és a halló füleket, akik felismerik és elfogadják a legnagyobb ajándékot, a Világ Világosságát. A vak Bartimeus, ott, a jerikói úton csak azt kérte Jézustól, hogy újra láthasson, és Jézus így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged!” Ezzel a hittel kell buzdítani a felnövekvő nemzedéket is, hisz a hit a legnagyobb megtartó erő, fogalmazott Zán Fábián Sándor.
Dr. Soós Kálmán történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora előadásában Verbőc reformációjáról beszélt, majd kitért a szovjet idők egyházpolitikájára: előbb a papokat hurcolták el, majd a templomokat vették el, abban a reményben, hogy így szétszéled a nyáj, s ez a nép is eltűnik a világ nagy olvasztótégelyében. Az előadó arra is figyelmeztette a jelenlévőket, hogy a mai nyelvpolitika is a beolvasztásra törekszik, de rajtunk is múlik – azon, hogy magyar iskolába íratjuk-e be gyermekeinket –, hogy meddig hangzik még Isten szava templomainkban magyarul.
Molnár Zsolt helyi lelkipásztor felelevenítette a templom felújításának történetét, s beszámolójából kiderült: a gyülekezet többnyire önerőből, illetve a Szülőföld Alap, valamint a Pándy-Szekeres Dávid által eljuttatott támogatásnak köszönhetően 2003 óta szinte minden évben végez valamilyen felújítási munkát.
Az ünnepi istentiszteleten Enyedi Attila – akit elsőként kereszteltek meg húsz évvel ezelőtt a visszakapott templomban – egy Reményik-verssel, majd a Verbőci Művészeti Iskola kamarakórusa énekkel, Nagy Béla, a KRE főgondnoka, Petrusinec Volodimir, az egyházmegye főgondnoka és a megjelent kárpátaljai, illetve magyarországi lelkészek pedig egy-egy igével köszöntötték az ünneplő gyülekezetet. Az alkalom szeretetvendégséggel ért véget.
Marton Erzsébet