SZENTLÉLEK-KÖSZÖNTŐ AKKORDOK (II.)

A holland református lelkész és teológus, HENDRIKUS BERKHOF (1914-1995) Szentlélekről szóló gondolatainak fő tétele: A Szentlélek az az erő, aki életet ad, és mindenfajta önkényuralomtól, erőszaktól megszabadít.
Berkhof Tillich-hez hasonlóan szembefordul minden próbálkozással, amelynek az a célja, hogy a Szentlelket „befogják az egyházba”, mivel a Lélek az, aki a bibliai üzenet szerint az egész mindenséget betölti (1Móz 1,2; Zsolt 33,6; Jób 27,3; Zsolt 104,29kk). Isten Lelke a holland teológus szerint nem csak a természetben van jelen alkotó módon, hanem – Kálvin látását felidézve – a kultúrában is. Ez a Lélek Jézus Krisztus Lelkeként fejt ki nagy átalakító hatást, nem valamilyen személytelen Lélekként vagy szellemként.

Mindenütt tevékeny, ahol csak „emberek szabadulnak fel a természet, az állam, a bőrszín, a kasztok, az osztályok, a nemiség, a szegénység, a betegségek és a tudatlanság önkényuralma alól”.  A Szentlélek egyértelmű, félreérthetetlen és kétségbevonhatatlan jelenlétét ott lehet „beazonosítani”, ahol szeretet lakozik. Hiszen a szeretet a Lélek első és legfontosabb gyümölcse, amiből Ő felismerhető (vö. Mt 7,20; 25,40), s ez minden lelki ajándék között a legnagyobb. Később Anna Maria Aagaard erről a szociális spiritualitásról megjegyezte: „Isten Országának a Lelkével nem találkozunk mindenféle tapasztalatban, hanem csak azokban, amelyekben előre ki nem számítható módon, váratlanul valami egészen új történik a szegények, kicsinyek, éhezők, kiszolgáltatottak és a bűnhődő bűnösök életében”.

Berkhof szerint a Szentlélek = a cselekvő, a Krisztussal együtt mindig akcióban lévő Lélek”. A Lélek önmagában nem személy, hanem csak abban a kapcsolatban, pontosabban: annak a kapcsolatnak a révén, ami Őt a felmagasztalt Krisztushoz köti, aki a világban cselekvő módon van jelen – Lelke által! E tekintetben joggal hivatkozik Pálra, aki ezt írta: „Az Úr pedig a Lélek” (2Kor 3,17/a). A Lélek tehát a Jézus Krisztus Lelke. Berkhof szerint az Atya, a Fiú és a Lélek nem három személy, hanem Istennek három neve. A Léleknek és a trinitásnak (Szentháromságnak) ezt a teológiailag támadható értelmezését erősen vitatta Moltmann pneumatológiájában (=Szentlélekről szóló tanításában), elfogadhatatlan egyszerűsítésnek tekintette ezt. Ugyanígy a mai, a „személy”-ről folytatott teológiai viták tükrében is vitatható az augustinusi egyszerűsítésre visszautaló szemlélet. Augustinus szerint ugyanis a Lélek igazi, s egyetlen „funkciója”, hogy a szeretet kapcsa legyen az Atya és a Fiú között. Mi hát akkor a Lélek szentháromsági munkája? Berkhof 1980-ban már némileg módosítja álláspontját, mely szerint az, hogy a teremtésben Ő legyen az életerő. Még az állatoknak is van lelkük, hiszen a lélek „Isten megelevenítő, meglelkesítő lehelete, ezáltal ad a teremtésnek és az új teremtésnek életet”. Berkhof a Szentlélek „nyomait az egész teremtett világban örömmel és hálaadással” fedezi fel. Ezért bírálja az addigi teológiai irányzatokat, iskolákat, amelyek nem foglalkoztak kellő mélységgel és odafigyeléssel Isten Lelke teremtésbeli munkálkodásával, jóllehet erre a szempontra Kálvin már ugyancsak idejekorán nyomatékkal felhívta a figyelmet. A Szentlélek Kálvin szerint az a rejtett erő is, aki jelen van a teremtett világban, ő kormányozza a csillagokat és a földet.


Dr. Békefy Lajos