Tanárok találkozója

Tanárok, óvodapedagógusok és hittanoktatók vették részt április 26-án a Tivadarfalván megrendezett tanári csendesnapon. A gyülekezet diakóniai bizottsága kezdetben helybéli tanárok számára készült megszervezni az alkalmat, majd lassan bővült a meghívottak listája, míg a megye minden lelkipásztorát megkértek, tolmácsolják a meghívást az állami és egyházi intézmények oktatói felé szerte Máramaros-Ugocsa Egyházmegyében.
Isten arra indított, hogy hívjuk össze azokat, akik a gyermekek nevelésével foglalkoznak, mondta Seres János esperes. Ugyanis az oktatás kimenetele mindig attól függ, hogy a háttérben jelen van-e az Isten szerinti gyermeknevelés. Nevelés közben a gyermek egész szellemi-lelki életét formáljuk. Kevés csak fizikai szükségleteikről gondoskodnunk.

Egészen más az, amikor Istenre figyelve, Neki engedve felkészítjük őket arra, hogy befogadók legyenek, hogy a lármában, zajban először is tudjanak elcsendesedni, és aztán fogadják mindazt, amit a tanárok közvetíteni próbálnak feléjük. Mi pedig csak úgy tudunk nevelni, ha engedjük, hogy elsőként bennünket formáljon az Isten.


Kacsó Géza, beregszászi főiskolai lelkész a Példabeszédek könyve 3. részének 1-től 12-ig terjedő verseit alapul véve arról beszélt, milyen volt a tanítás háromezer éve, és milyen napjainkban. Dr. Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke helytállásra, kitartásra biztatta a tanárokat a jelen kihívásai között, hogy Istenre figyelve végezzék feladatunkat úgy, hogy közben identitásukat se adják föl.


Bizonyságtétel a Barkaszói Középiskola igazgatója elmondta, hogy Isten hogyan formálta át életét, szívét. Milyen tanár volt, mielőtt megismerte az Urat, s miután megismerte, hogyan folytatódott munkája. Nemcsak a saját élete változott meg, az egész iskola lelkülete. Változtak a tanárok. Szép példa, hatékonyan tanítani úgy tudunk, ha az Úr tanítása szerint neveljük a gyermekeket, és ha bocsánatot nyert, szabadult.
S.K.