Kárpát-medence szerte a harangok is hirdetik: összetartozunk!

Egy maréknyi föld – közös múlt, közös jövő
Május 22-én történelmi eseményre készül a kárpát-medencei reformátusság: Debrecenben az Alkotmányozó Zsinat kimondja a Kárpát-medencei Református Egyház egységét. Hogyan alakul ennek a napnak a programja? – kérdeztük Csányi Jánost, a rendezvény főkoordinátorát. – Olyan napot szeretnénk létrehozni, amelyen nem csupán nézőként vesznek részt a jelenlévők, hanem cselekvő részesei lesznek annak. Valamilyen egyszerű gesztusokkal szeretnénk megteremteni a nap szimbolikáját. Azt, hogy ebben történelmi pillanatban a Magyar Református Egyház ismét egységesül.
Tulajdonképpen a nap két fő eseménye az alkotmányozó zsinat ülése, illetve egy szabadtéri nyilvános úrvacsorás istentisztelet. Emellett olyan programokat is terveztünk, melyben mindenki cselekvően részt vehet, és amelyben megélheti ennek az egységnek a pillanatát. Azt kérjük például minden egyes érkezőtől, hogy hozzon otthonról – mindegy, hogy honnan jön a Kárpát-medencéből – egy maréknyi földet.

Debrecen főterén lesz egy Kárpát-medencét megjelenítő térbeli installáció, egy nagyméretű medence, ahová le lehet azt majd tenni. Ez lesz a napnak az indító pillanata is, ennek lesz egy szertartása, amit a püspökök indítanak el. Ezeket a maréknyi földeket egész nap várjuk. Azt reméljük, hogy estére egy szép földszőnyeg kerül a Kárpát-medence installációnkra.
Aztán bent, a nagytemplomban az alkotmányozó zsinat ülése zajlik, míg kint, a téren bemutatkozik az egyház, hiszen rendkívül gazdag és nagyon sokrétű, nagyon izgalmas és fontos tevékenysége van a szeretetszolgálatokban, az oktatásban, illetve a médiában is. Ezeket a területeket szeretnénk bemutatni részben statikus formában, pavilonokban, hogy megismerhessék az érdeklődők, másrészt pedig olyan eseményeken keresztül, melyek ezt a tevékenységet közvetlenül meg tudják jeleníteni. Emellett délelőtt, illetve este folyamatosan a református egyházhoz kötődő művészeti, kulturális, közösségi programok stb. zajlanak majd.
– Látványos és lélekemelő eseménynek ígérkezik az egyesítő menet…
– A zsinat ülése és a kulturális események kettőig tartanak. Kettőkor kezdődik a református egyesítő menet, amely tulajdonképpen egy szimbolikus körút, melyet Debrecen főtere körül teszünk meg. Tervünk, hogy a Kárpát-medence öt városát, az öt elszakadt egyházkerületet erre a Debrecen belvárosi térképre rávetítsük, és körbejárjuk azt. „Elmegyünk” Beregszászra, Komáromba, Bácsfeketehegyre, Kolozsvárra és Nagyváradra. Ezeken a találkozási pontokon várja az egyházfők vezette menetet az adott egyházkerület püspöke és főgondnoka, találkoznak, kezet fognak, megölelik egymást, ima, ének, harangszó hangzik el, hiszen haranglábak alatt állnak, majd csatlakoznak a menethez és továbbmennek. Így járjuk körbe képzeletben a Kárpát-medencét.
Ez a bizonyos református egyesítő menet tart négy óráig. Négyre visszaérkezik mindenki Debrecen főterére, és ez az a pillanat, amikor az egész Kárpát-medencében tíz percre megszólalnak a református templomok harangjai, hogy hirdessék az együvé tartozást. Ezután valóságosan is kihirdetik a zsinat határozatát. Ezt követően köszöntők hangoznak el, és fél öttől este hat óráig – várhatóan sokezres tömeg jelenlétében – szabadtéri, úrvacsorával egybekötött istentiszteletet tartunk. Hiszem, ez lesz a nap csúcspontja. Hat és este tíz között ismét az egyház bemutatkozó programja, illetve kulturális és közösségi események zajlanak. A napot este tízkor közös, gyertyafényes énekkel zárjuk…
– Kiket várnak erre az ünnepségre? – Mindannyiunknak, minden reformátusnak közös ügye ez. Sőt, nemcsak a reformátusságé, hanem a magyarságé. Tehát mindenkit várunk, aki református, és mindenkit várunk, aki magyar. Úgyhogy én azt remélem, hogy ezen a szép napon sokan leszünk.
– Várhatóan több ezres tömeg érkezik e napon Debrecenbe. Egy gyakorlati kérdés: hogyan érkezzenek az emberek? – Természetesen mindenki jöjjön úgy, ahogy tud, itt szeretettel fogadják. De ha csoportosan szervezhető az utazás, az azért is könnyebb, mert így fel tudjuk venni velük a kapcsolatot az egyház szervezetein keresztül, el tudunk juttatni mindenféle ismeretterjesztő anyagot, mi hol történik a nap során. A szervezetten érkezőknek egyszerűbben át tudjuk adni az emléktárgyakat, a kitűzőket. És ha az érkező csoportok előre jelzik részvételi szándékukat, akkor sokkal jobban tudjuk mi magunk is, hogy hogyan kell megszervezni ezt a szép ünnepet.
– Csányi János színházrendező. Most egy nagyszabású, történelminek nevezett egyházi esemény megrendezésén dolgozik. Hogy érzi magát ebben a szerepkörben?
– Soha nem volt még ilyen szép feladatom. Számomra a kultúra, a művészet, az alkotás, a színház természetesen a közösséget szolgáló esemény. Én mindig így közelítettem meg. De természetesen a színház mindig az önmegvalósítás terepe is, akár egy közösség önmegvalósítása, egy társulaté, akár egy személynek a sikeréről is szól. Itt mindenképpen egy nagyon nagy közösség, a református egyháznak az ünnepéről van szó. És valami olyasmiről, ami talán a legfontosabb dolog: az történhet meg ugyanis ezen a napon, hogy azok a sok-sok évtizede elmélyült sebek, amelyeket a széles közösségünk – részben a református egyház közössége, részben a magyarság – kapott az elmúlt század során, egy-egy ilyen fontos gesztussal egy picit gyógyulnak. Fontos, hogy a mi szűkebb és tágabb közösségünk megérezze, megélje az összetartozását. Nagyon fontosnak tartom, hogy ez az összetartozás kifejeződjön, és megnyugodjon a szívünkben, mert mindenféle sikerünknek ez a záloga, a kulcsa. Az, hogy mi közösségben, lélekben legyünk erősek. Ezt követi az, hogy majd talán egyéb területeken is erősek és sikeresek tudunk lenni. Ezt tartom a legfontosabbnak. Most a reformátusok valami nagy dolgot csinálnak. Ezért kell eljönnie mindenkinek.
– Így ez az esemény túl is mutat önmagán.
– Talán igen. Bár szerintem szerénynek kell lenni. Valóban túlmutathat a református egyházon, de azért mégiscsak maradjunk szerények, és hangsúlyozzuk azt, hogy valójában ez az egyház soha meg sem szűnt egységességéről szól. Arról a helyzetről, hogy ezek a kapcsolatok soha nem szakadtak el, nem szakadtak meg, és most még inkább megerősödnek, hiszen a közös lelkészképzéstől a közös alkotmányon keresztül számos olyan terület van, ahol az egységes magyar református egyház sokkal eredményesebben tudja tevékenységét végezni.
Kovács Erzsébet