Szalóka–Lónya gyülekezeti barátkozó

Távoli szomszédok
Az ungvári járási Szalóka és a magyarországi Lónya évszázadokon keresztül mint két szomszédos település fejlődött a Tisza jobb partján. Történelmük során sok esetben ugyanaz volt a falvak birtokosa is. A trianoni békediktátumot követően Szalóka Csehszlovákiához került, míg Lónya Magyarország kötelékében maradt. De a két falu lakói között a kapcsolattartás akkor sem szakadt meg teljesen, hisz a Lónyai-erdőn keresztül virágzott a csempészkereskedelem. A szovjet megszállást követően viszont elzárta az államhatár egymástól a két szomszédos magyar falu népét. Lassan feledésbe merültek a baráti és a rokoni kapcsolatok. Ezen a helyzeten szeretnének változtatni a Nagy- és Kislónyai, valamint a Szalókai Református Egyházközségek.

Január 25-én gyülekezeti barátkozót szerveztek, és Erdei István nagylónyai, valamint Erdei Istvánné Csőke Mária kislónyai református lelkészek vezetésével a két lónyai gyülekezet közös énekkara részt vett, és szolgált Szalókán a vasárnapi istentiszteleten. A legfiatalabb szalókai gyülekezeti tag, Mező Krisztina megkeresztelése után Erdei István lelkész Márk evangéliuma harmadik részének első hat verse alapján hirdette Isten igéjét, majd így imádkozott: „Köszönjük, Urunk, e nagy szeretetet. Köszönjük azt, hogy testvéri találkozáson együtt lehettünk és lehetünk ebben a hajlékban. Hiszen oly közel volt e két gyülekezet egykoron. E közelséget lélekben és imádságban Te ma is meg tudod adni. Ezt kérjük tőled. Áldd és szenteld meg az itt élők életét, kicsinyeket és nagyokat egyaránt, vond magadhoz, töltsd ki reájuk jóságodat. Ámen.”
Az igehirdetést követően a lónyai református énekkar csodálatos énekében gyönyörködhetett a szalókai gyülekezet, többek között énekeltek egy XIII. századi, gregorián előtti, veretes éneket is. Erdei Istvánné Csőke Mária kislónyai lelkész az általa vezetett tizennégy tagú énekkarról elmondta: „Énekkarunk öt éve alakult a falu legbuzgóbb asszonyaiból. Az istentiszteleti alkalmakra is rendszeresen készülünk templomi énekekkel. A falu rendezvényein is mindenütt jelen vagyunk. Azon túl, mi vagyunk a Lónyai Népdalkör is, ha ruhát váltunk. Lónya mellett a környék falvaiban is rendszeresen fellépünk, most legközelebb, február 21-én Szatmárcsekére készülünk a puliszkafőző versenyre. Tehát megadjuk az Istennek, ami az Istené, és a császárnak is, ami a császáré.”
Végül Balogh Attila, az Ungi Református Egyházmegye esperese, a szalókai gyülekezet lelkipásztora és Bátori József, a gyülekezet gondnoka köszönte meg a lónyai testvérek szalókai szolgálatát, és átnyújtottak egy a találkozóra emlékeztető díszes, fából faragott táblát, a következő, az első korinthusi levélből vett idézettel: „A szeretet soha el nem fogy”.
Erdei István arra kérte a szalókai gyülekezetet, hogy viszonozzák a látogatást. Majd a két falu eddigi kapcsolatairól elmondta: „Korábban, még Szabó Árpád polgármester idejében volt kapcsolat a két falu között. Én úgy gondolom, hogy a jövőben ezt a kapcsolatfelvételt gyülekezeti szintre fogjuk hozni. Elmondta továbbá, hogy az 1932-ben egyesített Kis- és Nagylónyának a hagyományoknak megfelelően ma is két református gyülekezete van, saját templommal, parókiával és lelkésszel. Kislónyán már csak körülbelül 120 lakosa van, Nagylónyának pedig 530. A hátrányos helyzetű zsákfaluból a fiatalok elvándorolnak, nem lévén munka. Az elmúlt évben 27 temetés volt és egy keresztelés. Már négy éve szolgálja a lónyai gyülekezeteket a Nyírmeggyesen született és korábban Hajdúböszörményben szolgáló Erdei István és felesége, akik annyira megszerették az elnéptelenedő Lónyát, hogy vettek egy kis házat is ott. Nyugdíjas korukban is Lónyán szeretnének élni.
Badó Zsolt