Evangelizációs hét Péterfalván

Ismét eljött advent, az örömteli várakozás ideje. Jézus eljövetelét várjuk. Ez az időszak arra jó, hogy elcsendesedjünk, és keressük Istent, figyeljünk rá és egymásra. Hiszen ha zaklatott a lelkünk, ránk telepednek a nyomasztó gondok, szívünket hatalmába kerítik a békétlenség mardosó érzései, akkor nem marad hely a karácsonyi örömüzenet számára, s nem járja át lelkünket a szeretet melege.
A lelki megújulást segítették az evangelizációs alkalmak gyülekezetünkben december első hetében, immár hagyományosan az adventi időszakban. Öröm volt látni, hogy estéről estére zsúfolásig megteltek templomunk padsorai, és hogy a környező falvakból is érkeztek testvérek, dacolva az utazás nehézségeivel, az időjárás viszontagságával.
A hét témája a Hegyi Beszéd volt.

Hétfőn Szilágyi Károly lelkész Mt. 5, 1–12 szerint kereste a választ arra, hogy kik a boldogok. Jézus a domboldalon ülve beszél erről. De akikről Ő szól, azokat ma vesztesnek szokták nevezni.

 Itt azokról van szó, akik még tudnak sírni, szelíden szólni, igazságot keresni, tiszták maradni, békében élni, és ha kell, szenvedni. Embernek maradni egy embertelenedő világban. Az élet „nyertesei” levetkőzik a sebezhetőségüket, érző lényüket. Csakhogy a végelszámolásnál épp ezért veszítenek. A választás rajtunk áll. Béke nélkül nincs jövendő, Jézus Krisztus nélkül nincs béke. Akinek szívében az Ő békessége van, az boldog Általa.
Kedden Czirók Béla nagyszőlősi lelkész szolgált, arra keresve a választ, hogy mi az igazi kincs. Igehirdetésének alapja Mt 6, 19–21 volt. Mammon uralta időket élünk, legtöbb energiánkat arra herdáljuk, hogy földi kincseket gyűjtünk. Javainkat nem tudjuk, és nem is akarjuk megosztani másokkal. Pedig ahol a mi kincsünk, ott van a mi szívünk. Tudjuk, senki sem szolgálhat két úrnak. Az ember igazi kincse csak lelki kincs lehet. A mennyei Atya melletti biztonságban úrrá lehetünk megélhetési gondjainkon.
Szerdán Mecséri Károly nagypaládi lelkipásztor az Isten gondviseléséről beszélt a Mt 6, 25–34 alapján. Mennyivel több az élet a jólétnél! Foglyai vagyunk az anyagi világnak. Jobban ki kellene nyitnunk a szemünket. Ha alázattal, csendes imádsággal ott vagyunk az Úr előtt, akkor megszűnik felesleges aggódásunk. Az Úrtól kapunk bőséget, hálaadással vegyünk el annyit, amennyire szükségünk van, és áldozattal adjunk vissza mindenből, hogy adhassa másoknak.
Csütörtökön Jenei Károly viski lelkész hirdette Isten igéjét a Mt 7, 7–15 alapján az imádság meghallgatásáról és az arany szabályról. Jézus itt arra tanít minket, hogy kérjünk, és adatik. Sokszor nem élünk ezzel az ígérettel, pedig Isten nálunk jobban tudja, mikor mire van szükségünk. Kérjünk hát térden állva, keressünk el nem fáradva, zörgessünk reményteli várakozással, és kiderül, hogy gondviselő, jó Atyánk van.
Az evangelizációs hetet Seres János Máramaros-ugocsai esperes-lelkész szolgálata zárta, a Mt 7, 13–14, 21-23 igéjét magyarázva. Szeretünk a széles úton járni. Pedig a széles út és a tágas kapu veszedelemre visz. Az örök életre a keskeny út vezet. Hogy rátaláljunk, újjá kell születnünk. Ezt az isteni akaratot csak akkor tudjuk betölteni, ha Isten Lelke munkálkodik a szívünkben. Csak akkor lehetünk örökösei a feltámadás és az örök élet ígéretének, ha keressük és tesszük Isten akaratát. Vizsgáljuk meg, hogy ami a szívünkben van, tetszik-e az Úrnak, a hízelgő beszéd, az „Uram, uram” mögött ott van-e a szívbéli szeretet aranyfedezete!

Engi Erika,
a péterfalvi református gyülekezet tagja