Szentlélektől ihletett

Nincs a világon még egy olyan könyv, melyet ennyi nyelvre lefordítottak volna! Azért íródott, hogy megismerjük belőle Isten lényét, szeretetét, a megváltás csodáját. Rákóczi Ferenc, Rákóczi György, Lorántffy Zsuzsanna naponta olvasták Isten igéjét. Bár ma is olvasnák a vezetők, és Isten tanácsolná őket! – emelte ki beszédében Lőrincz Attila lelkész a Tivadarfalván megtartott Ugocsa megyei vegyeshéten.
Homoki Gábor tiszteletes az 1Móz 1, 1 alapján a kezdetről és végről tartott előadást. Volt kezdet és van folytatás, de lesz vég is. Az Úr szeretetből teremtette és tartja fenn még ezt a világot. Azért vár Isten, hogy könyörüljön még sokakon. Aki befogadja őt, azt átmenti a halálból az életbe, övé az üdvösség. Istenünk kér: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek és én nyugalmat adok nektek.”

Molnár Lóránt lelkész az ősatyákról, Ábrahám engedelmességéről beszélt. Balogh Attila tiszteletes a hamis tanítókra hívta fel a figyelmet. Gulácsy Lajos ny. püspök úr szomorúan mondta, hogy a mai ember sajnos nem ismeri a Bibliát. Ezért boldogtalanok és megszomorodottak az emberek. Megromlott kapcsolatok, csonka családok és engedetlen ifjúság – ez a mai kép. Apák, nagyapák, vegyük elő a Szentírást – szólított fel Gulácsy Lajos –, mutassunk rá belőle, hogy az Istenben hívő embernek hogyan kell vándorolni ebben a sötét világban az örök haza felé! Ahogy az Isten a zsidó népet nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban vezette, utat mutatott az igazak földje, Kánaán felé, úgy a Biblia utat mutat az örök haza felé. Segít, tanácsol, vigasztal, erősít, míg célba nem érünk.
A Biblia – fény a sötétben, emelte ki Sipos József tiszteletes. Talán még ilyen sötét kora nem volt az emberiségnek, hogy ennyire Isten parancsa ellen cselekedjenek az emberek. Csak úgy lehet a keskeny úton járni, ha a Biblia fénye világítja be az utat.
Hunyadi Attila tiszteletes arról szólt, milyen áldás, hogy a Szentírást a kezünkbe vehetjük, és magyarul olvashatjuk. A lágerbe elhurcolt lelkészektől elvették a Bibliát, de amit könyv nélkül megtanultak itthon, ott a nyomorúságban Isten Lelke eszükbe juttatta: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítlek és megsegítlek, igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs 41, 10), s ebből merítettek erőt, biztatást. Isten igéje élő és ható, ma is át tud formálni életeket. Iszákosok, depressziósok szabadulnak meg.
Mecséri Károly tiszteletes a testé lett igéről, Jézus Krisztusról beszélt. Elmondta, hogy a magunk erejéből szeretni nem tudunk. Tőle, Jézustól kell kérnünk szeretetet, alázatot, békességet, tűrést. Engednünk kell, hogy ő hatni tudjon életünkre. Amíg nem szeretem az Urat, nem tudom szeretni a felebarátomat sem. Aki enged Isten beszédének, abban Isten Szentlelke munkálkodik, és megtanulja szeretni embertársait is.
Övé minden hatalom – erről szólt Homoki Tibor tiszteletes. „Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.” (Mt 10, 30) Ne féljetek azért. Előbb Isten elé kerül minden, ami minket ér. Isten biztat, hogy Ő megtanít bizonyságot tenni Róla, ha gyávának érzem magam a szólásra. (Mt 10, 19–20) Sok embernek kell a gondviselő Isten, az ajándékot, egészséget adó Isten, de a bűnbocsátó Istenről nem beszélnek. Pedig ez a legfontosabb, mert ez nem csak e földi életet biztosítja, ahogy olvassuk a 32. zsoltár 1. versében: „Boldog az akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfeledeztetett”, mert elhitte, hogy Jézus vérének érdeméért Isten az ő bűnét megbocsátotta, s így övé a mennyeknek országa.
Peleskei Béla lelkész Jézus vérének erejéről beszélt. Aki Ő hozzá fordul segítségért, annak megtisztítja gondolatait, szemeit és nyelvét is, mert a nyelvünk lehet orvosság, de hasonlíthat a tűszúráshoz is. (Péld 12)
Ötvös Károly tiszteletes a 119. Zsoltárt szavaival zárta a gondolatmenetet: boldogok mindazok, akiknek útjuk fedhetetlen, akik teljes szívből keresik Őt.

Én magam 80 évesen arról tudok bizonyságot tenni, hogy Isten az Ő igéjével sok nehézségek között tanácsolt, eligazított, biztatott. 18 évesen tüdővérzést kaptam. Az orvosok nem biztatták szüleimet megmaradásom felől. Ahogy befeküdtem a beregszászi tüdőosztályra, ezt olvastam a 2Kir 20, 5-ben: „Meggyógyítalak téged.” Mikor 6 hét múlva a másik tüdőm is megbetegedett – jött a kísértő: „Ugye hiába örültél, nem fogsz meggyógyulni!” Csüggedezésemben az igéből ezt a biztatást kaptam. „Ha hűtlenkedünk, Ő hű marad” (2Tim 2, 13)
Így tapasztaltuk meg Isten gondviselését férjem szívműtéténél is. Mikor már aznap kétszer felvágták Debrecenben, az orvosok azt mondták: nincs remény az életben maradáshoz. Akkor éjjel odaborultam az Úr elé: Uram, a műtét előtt azt ígérted, mikor imádkoztam a 145. Zsoltár 19. versében, hogy beteljesíted a Téged félők kívánságát. S a Jób könyvéből azt a biztatást kaptam, hogy betegségből megengedte, de életét nem adja a halálnak. S reggel azt olvastam az áhítatos könyvből, hogy olyan pásztorunk van, aki a halál torkából is ki tudja szabadítani az Ő bárányát. Az Úr kegyelméből még 6 évet ajándékozott neki Atyánk. Befejezhette az aklihegyi tábor építését, és felépülhetett az imaház. Áldassék, dicsértessék Istenünk szent neve minden velünk közlött kegyelméért!
özv. Oroszi Pálné, Aklihegy