Két keréken a Szinevéri-tóig

Idén második alkalommal indultam el a Beregszászi Református Egyház által szervezett nyári kerékpártúrára. Jó volt arra gondolni, hogy ismét találkozhatok a tavalyi túra alkalmával megismert emberekkel.

Minden porcikámban feszült várakozást éreztem: kik tudnak eljönni, fogjuk-e bírni. Végül hétfőn reggel 8 óra után, egy közös imát követően elindult a 27 fős csapat, Birta Zoltán és Kacsó Géza tiszteletes vezetésével.

Első napi cél Visk volt, melyet különböző bicikliszerelések ellenére jól teljesítettünk. Ott a helyi lelkész várt bennünket a parókián szállással, vacsorával és nagy-nagy szeretettel. A reggelit követően innen indultunk tovább a Terebljai-víztározóhoz. Rövidebb volt a táv de sokkal meredekebb. Útközben megpihenve ebédeltünk és áhítatott tartottunk. Közben autók haladtak el mellettünk, ismeretlen emberek, akik lehet furcsán vagy irigykedve nézték az Istent dicsőítő fiatalokat. Valahogy megállt az idő. Jó volt együtt lenni, énekelve. Késő délután érkeztünk meg a víztározóhoz. A fiúk a sátrakat állítáották fel, a lányok fát gyűjtöttek. Tettük a dolgunk, mert egykettőre itt az este… És érződött is a tábortűz vonzása mellett a hideg hegyi levegő.
Szerda estére meghódítottuk két keréken a Szinevéri-tavat. Szép volt, amint még a lemenő nap sugarai kicsit megpihennek a tó felszínén. Igazi hűs, hegyi levegő érte bőrünket, mely néha már-már fájt. Már profik voltunk a sátorállításban, fagyűjtésben. Géza tiszteletes is rekord gyorsassággal készült el a meleg vacsorával. Pattogó, melegítő tábortűz, gitár és énekszó, vidám beszédfoszlányok, csobogó patak – és megérzed Isten teremtő nagyságát, közelségét, gondviselését.
Álmosan köszönt a csütörtök reggel, jól esik a reggeli napsütés, melynek sugarában tartjuk meg a reggeli áhítatot. Csend és nyugalom költözik még az én indulatos, nyugtalan lelkembe is. De tudom, haza kell jönnöm, vár a hétköznapok rohanó világa. Huszt előtt ismét pataknál ütünk sátrat itt már az éjszaka nem csípős, mégsem tudunk a tábortűz mellől elszakadni. Rövid alvás után gyors döntés: vonat helyett két kereken jövünk hazáig.
Hihetetlenül jól haladtunk, szinte szárnyaltunk, éreztük az erőt izmainkban. Nagy üdvrivalgással köszöntöttük a beregszászi járást, majd később Beregszászt. Könnyekkel küszködve szálltam le a bicikliről, jó volt itthon lenni s egyben teljes szívemből sajnáltam, hogy vége. Kacsó tiszteletes tartott egy rövid, de mély érzelmeket kavaró áhítatott, s hálát adtunk gondviselő Istenünk vezetéséért. 350 km-t tettünk meg. Testileg lelkileg megerősödve tértünk haza. Itt szeretném, ismét megköszöni azon személyek segítségét, akik hozzájárultak ennek az 5 napnak a megszervezéséhez, véghezvitelében részt vettek, adományaikkal támogattak, imádságukban hordoztak. KÖSZÖNÖM. S tudom: jövőre, ha Isten is úgy látja jónak, újra itt leszek.
Szolnoki Katalin

Kapcsolódó Galériák