Megtérés

A Bethesda Szenvedélybetegeket Mentő Misszióban több mint 10 éve folyik áldásos munka.

Hogy mit ítélünk meg áldásként, azonban személyenként változhat. Kerülhetünk olyan élethelyzetbe, amikor reményt vesztett a sötét. Sokak életében épp egy ilyen nyomorúságos időszak kell ahhoz, hogy egy gyakran említett szó – áldás – megelevenedjék.

Július 29-én, a Feketepatakon megrendezett csendesdélutánon három ember beszélt életének egy ilyen szakaszáról.

Baraté Bertalan (Déda) úgy emlékezett vissza, hogy huszonévesen kezdett rendszeressé válni életében az italozás. Bár annak idején szeretetből vette el feleségét, és szerette két kislányát is, az alkohol miatt sokat szenvedett családja. Megpróbált egyedül lemondani szenvedélyéről, de önerőből csak 6 vagy 8 nyolc hónapra futotta. Többször hallott a csongori alkalmakról, de minduntalan tiltakozással válaszolt. Mígnem ’99-ben Isten megengedte, hogy igent mondjon. A kéthetes alkalom utolsó négy napjára érkezett meg, részegen. De már nem egyedül ment haza.
Mi történhetett? Amit kánaáni nyelven megtérésként emlegetünk, olykor furcsa gondolatkörrel párosul azokban, akik hallják.
A dédai presbiter Csongoron azt érezte, hogy a bibliai történetek, az igehirdetések róla, hozzá szólnak. Kegyetlen józansággal szembesült azzal, hogy elrontotta, elhibázta, fájdalmat okozott… romok veszik körül. Ezzel egy időben elhitte azt, hogy az az Isten, akiről hall, tagadhatatlanul valóságos. Ez az Isten szeret, felállít, bekötöz, elkísér, képes szólni, és megváltoztatni az életed, a gondolkodásmódod.
Baraté Bertalan hazament, és kivágta a szőlőtőket, melyek évente 6 – 800 l bort adtak. Ma azt mondja, minden reggel hálával ébred, és tudja, hová tart mind maga, mind a családja élete. (10 év alatt a család többi tagja is hitre jutott)
György (Tiszaújlak) 15 évesen kezdett el rendszeresen alkoholt fogyasztani. A korai kezdet féktelen életbe torkollott.
Barátja kérésére 2006-ban részt vett a gyógyító heteken. Elmondása szerint addig nem tapasztalt békét, nyugalmat, szeretetet kapott, amit csak az Úr Isten adhat az embernek.
Tárczy Nándor (Gálocs) kipróbált minden módszert, amiről egy fiatal azt gondolhatja, hogy boldoggá teszi. Végül a marihuána által előidézett álomvilágba zuhant. Egy klinikán próbálták meg helyrehozni, sikertelenül. „Senki sem tudott lecsillapítani Istenen kívül. Ő helyreállította azt, amit én elrontottam, amikor a kezembe vettem az irányítást – emlékszik most vissza. – Harcolok ma is, de egészen más emberként. Még nem tudom, milyen leszek, de az Úr folyamatosan formál testileg, lelkileg.”
Így válhat a nyomorúság Istennel való áldott találkozássá emberek életében.
Hiábavaló azonban a tudás, ha a szív mélyén kétség ébred a felől, hogy valóban Isten áll a megváltozott életek mögött – figyelmeztetett Gyurkó Miklós, a misszió gondnoka, aki a gyógyító alkalmakra hívogatta mindazokat, akik megváltott életet szeretnének élni.
id. Pocsai Sándor, a misszió lelkipásztora, igehirdetésében (Gal 6, 7–8) a tévelygésről szólt. Elmondta, hogy amikor az ember nincs a helyén, nem tehet mást, mint tévelyeg. S ennek mindig meg volt, s ezután is lesznek következményei.
A teremetett világ eltévelyedett. Ha nem talál haza, menthetetlenül elvész. Isten azonban gondoskodott a haza vezető útról. Mind a 6, 5 milliárd ember számára Jézus Krisztus az egyetlen út (Jn 14, 6), melyen visszatalálhat.
A csendesdélután végén bőséges szeretetvendégség várta a jelenlévőket, melyhez Homoki Gábor, helyi lelkipásztor tolmácsolta a gyülekezet meghívását.
s. k.