Megújult a beregardói református templom

„Az én házam imádság házának mondatik…”
Július 6-án, vasárnap ünnepi istentiszteletre gyűltek össze a beregardói és a közeli települések református gyülekezeteinek tagjai, illetve a németországi Neü-Isenbürg evangelista-református gyülekezetének küldöttei, hogy hálát adjanak a megújult templomért.

Pocsai Vince helyi lelkipásztor áhítatát követően Szántó János, a Beregi Egyházmegye esperese hirdette Istennek igéjét a Máté 21, 12–13 alapján.

Az igehirdető abbéli örömének adott hangot, hogy miközben Európa-szerte templomokat zárnak be, gyülekezetek szűnnek meg (ezt szomorúan vesszük tudomásul), Kárpátalján kemény erőfeszítéseket tesznek azért, hogy megújuljanak templomok, és újak épüljenek. Ez azt bizonyítja, hogy itt még szükség van a templomra, itt még igény van az igére, itt még kell Isten. De nem lehetünk elégedettek! Mert még nálunk is, ahol a nyugatihoz viszonyítva jónak mondható az istentiszteleteken résztvevők aránya, sok az üres pad. A kárpátaljaiak csupán 15–20-százaléka jár templomba. Pedig Isten nem csak azokat nézi, akik ott vannak, hanem az egész gyülekezetet. És számon kéri: hol van a többi 80%? Sokan mondják: én otthon is tudok imádkozni! Igen, otthon is kell imádkozni, minden nap, de Isten együtt is szeretné látni népét: együtt, a templomban, az Ő házában – Isten házában –, ahol a megszentelt napon együtt, egy lélekkel magasztalhatják az Urat, s ahol együtt, közösen kaphatják az áldást…
A templom egyébként nem emberek találmánya, annak építése és megőrzése isteni parancs, hangsúlyozta Szántó János. Ahogyan nem lehetőség csupán a templomba járás sem: az is isteni parancs. A hetedik napot pedig megszenteljétek, olvassuk az igében. Szent gyülekezésetek legyen ezen a napon, mondja az Úr. És nem a vízpartot, nem a focipályát, nem a szórakozóhelyeket, hanem a templomot jelöli meg gyülekezési helyül. Egyik énekünk is azt mondja: „Itt van Isten köztünk…” Itt, a templomban, ahol összegyűlt az ő népe. Amelyik nép szereti a templomot, szerei Istent is, és az a nép egymást is szeretni fogja, fogalmazott az esperes.
Pocsai Vince lelkipásztor Kacsó Szilvia, a gyülekezet tagja, a Rákóczi Főiskola hallgatója által elkészített dolgozat alapján ismertette a település és a templom történetét. Elmondta azt is, hogy a hosszú évekig ateista múzeumként működő műemlék jellegű templomot a gyülekezet 1989-ben kapta vissza. Akkori felújítását követően 2004–2005 folyamán tetőcserére, külső- és részben belső felújításra került sor, a belső felújítási munkálatokat idén fejezték be. A résztvevők közös imában adtak hálát mindezért.
A hálaadó istentisztelet résztvevőit köszöntötte Orbán Sándor, Bene és Csetfalva lelkipásztora is, aki Bilke szülötteként szomorúan emlékezett arra az időszakra, amikor szülőfaluját is megfosztották templomától, de Istennek hála, új hajlék épült. A lelkész köszöntőjében az Isten, a templom és az egymás iránti szeretetre, a lélekben való megújulás fontosságára hívta fel a figyelmet.
Az ünnepi istentiszteletet a helyi énekkar szolgálata tette még felemelőbbé, Máté Boglárka konfirmandus pedig Reményik Sándor Templom és iskola című versének tolmácsolásával figyelmeztetett arra, hogy megmaradásunk záloga, ha megőrizzük templomunkat és iskolánkat. Az együttlét szeretetvendégséggel ért véget.
Marton Erzsébet

Kapcsolódó Galériák