Gyülekezeti kiránduláson

 2007- es évben a Tiszaásványi Református Egyházközségben presbitériumunk gyülekezeti kirándulást szervezett. Akkor - a nagyobb részt Isten házát gyakran látogató gyülekezeti tagokból álló csapat - a Sípot vízeséshez látogatott el. Annyira megtetszett a dolog, hogy már akkor elhatározás született bennünk, ebből megpróbálunk tradíciót alkotni.
Az elhatározásból döntés született és lelkészünk által ez év júniusában meg is lett hirdetve.

AÚti célként a Nevickei vár és annak környéke lett kitűzve. Sajnos az időjárás kétszer is időpont módosításra kényszeríttet bennünket. Az időjárási tényezőket előrejelző jelentéseket figyelembe véve a harmadszorra meghirdetett időpont sem mutatkozott ideálisnak. 2008. junius 14-én (szombaton) mégis útra keltünk. Ezúttal kiránduló csapatunk részét: presbiterek, aktív illetve kevésbé aktív gyülekezeti tagok, a „Fogadj örökbe egy nagymamát” programban résztvevő nagymamák illetve a lelkipásztor képezték.
Imánkat úgy tűnt meghallgatta a jó Isten. Csodával határos módon, az időjárási jelentésektől eltérően, már az induláskor tiszta volt az égbolt. A kirándulás egy előre megbeszélt, íratlan forgatókönyv szerint zajlott. Mikor Tiszaásványból elindult az autóbusz lelkészünk- Pápai Gábor – imádkozott a kirándulásért. Egy órai utazás után kicsiny, kiránduló csapatunk szerencsésen megérkezett Nevickére. Eleinte még kissé ódzkodva indult az egész, de miután kipakoltunk a buszból, letelepedtünk és nekiláttunk az esedékes gulyás elkészítéséhez szükséges tűzhely kialakításához, lassan oldódtak az emberek. Egyesek horgásztak, mások rőzsét, gallyakat gyűjtöttek, a fiatalok sétálni indultak az Ung folyón lévő duzzasztógáthoz. Amikor a gulyáskészítéshez szükséges előkészületi munkálatok befejeződtek és kezdetét vette a főzés.
Ekkor gyalogtúra következett, táborhelyünktől – melyet az Ung folyó partján alakítottunk ki-, fel a hegyi emelkedőn a Nevickei várig. Mint fentebb említettem kiránduló csapatunk különböző korosztályok képviselőiből állt , mégis 4-5 ember kivételével (akik a gulyást főzték) mindenki nekivágott a nem kis távnak. Majd egy óra hosszat tartott, amíg megérkezünk utunk céljához, a Nevickei várhoz. Bár a megtett út igencsak igénybe vette az embereket, az elénk táruló kép úgy éreztem kárpótolt minket mindenért. Friss, tiszta hegyi levegő, gyönyörű szökőkút, a vár oldaláról belátható gyönyörű táj, maga a vár egészben megmaradt része stb. Mindenki hirtelen elfeledte az út fáradalmait. Mindenki mindent meg akart nézni. Rengeteg fényképet készítettünk, sokáig nézelődtünk, majd elindultunk lefelé a lejtőn táborhelyünkhöz. Idősebb korú túrázóink dacolva korukkal, dacolva a hegyoldal által rejtegetett meglepetésekkel, teljesítették a távot. Mikor visszaérkeztünk táborhelyünkre, a terjengő jó illat a gulyás elkészültére engedett következtetni. Bizony be kell, hogy valljam, nagyon megéheztünk.
Étkezés előtt lelkészünk egybegyűjtötte a csapatot - mindenkit leültetett - egy éneket tanított (Szívem csendben az Úrra figyel…) majd rövid áhítatot tartott. Közösen elmondtuk az étkezés előtti imádságot, utána elfogyasztottuk a nagyon finomra sikerült gulyást. Végül kötetlen program következett: séta, fagyizás, horgászat, stb. Délután három órakor szedelőzködtünk és elindultunk haza. Rövid idő elteltével, hálateltszívvel érkeztünk meg falunkba.
A jó Istennek hála, hogy minden rendben, rendezetten, jó időjárási körülmények között zajlott le. Az ilyen alkalmakat, amelyek a közösséget formálják, alakítják más gyülekezet presbitereinek is ajánlom, amennyiben még gyülekezetükben ilyen kirándulás nem volt, és kedvük van megrendezni tegyék meg, nem fogják meg bánni! Az Úr megáldja az ilyen alkalmakat is!

A Tiszaásványi Református Egyházközség gondnoka: Malomka Sándor.