Együtt emlékezett Beregszász magyarsága

Az 1944-ben elhurcolt magyar férfiakra emlékeztek vasárnap a Vérke-parti város lakói. A Beregszászi 5. Számú Középiskola falán elhelyezett emléktáblánál, ahol az emlékünnepség résztvevőit Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Városi Szervezetének elnöke, a Beregszászi Városi Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője köszöntötte, majd Riskó Márta városi tanácsi képviselő, a KMPSZ alelnöke tartott emlékező beszédet. Melyben kiemelte: 64 évvel ezelőtt úgy gyűjtötték össze itt az embereket, hogy becsapták őket. Dolgozni, építeni hívták, ám a halálba küldték azokat, akik hittek és segíteni akartak.

Hamar szembesültek az igazsággal, hogy odadobták őket áldozatul a sztálini zsarnokságnak. Viszont akkor sem tagadták meg magyarságukat, akkor is megmaradtak magyarnak, amikor látszott, hogy a halálba fogják őket kergetni.

Állták a próbát, amíg fizikailag bírták a férfiak, és állták a próbát a gyönge nők is, akik itthon maradtak. Állták és túlélték a mindennapok megpróbáltatásait. Nem beszélhettek a történtekről, de a bezárt ajtók mögött mégis magyarul imádkoztak, megtanították a gyermekeiknek, kik vagyunk, milyen nemzethez tartozunk. Mi, a hősöknek adózva kötelesek vagyunk emlékezni, magyarul imádkozni és hinni: megfogyva bár, de törve nem, ez a nemzet él és élni akar.

Az emlékező beszédet követően a jelenlévő társadalmi szervezetek képviselői az emléktáblánál elhelyezték a kegyelet koszorúit.

A megemlékezés a Puskin téren felállított emlékműnél folytatódott, ahol az örökmécses emlékeztet mindörökre arra, hogy ártatlanok fizettek az életükkel azért, mert magyarok voltak.
Kopincsuk Nikolett, a Rákóczi Szövetség Ifjúsági Szervezetének tagja elszavalta a Gyülekeznek a magyarok című lágerverset, majd a Himnusz eléneklését követően az emlékezőket Pirigyi Béla, a BMKSZ elnöke köszöntötte. Ezután a megkonduló harangok emlékeztették a jelenlévőket a gyalázatos eseményre, s a jelenlévők egyperces néma csenddel adóztak a hősök emlékének.

„Az én gondolatom nem a pusztulás, hanem a béke. Bárhol legyenek is, fogságukból hazavezetem őket.” Jeremiás próféta sorainak felidézésével Bohán Béla római katolikus plébános arra kérte a jelenlévőket, ne legyen telve szívük gyűlölettel, de legyen telve megbocsátással, hiszen az szeret igazán, aki az ellenségeit is szeretni tudja.

Hasonló gondolatoknak adott hangot Kacsó Géza református lelkész, aki a Máté evangéliuma 5. részének 44–45. verse alapján szólt az egybegyűltekhez: „Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborognak és kergetnek titeket, hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.”

Megemlékező beszédében Gajdos István, Beregszász polgármestere, az UMDSZ elnöke arról beszélt, hogy anno egy olyan tervszerű népirtást hajtottak végre a magyarok ellen, amelyhez legfeljebb a tatárjárás mérhető. A sztálini gépezet szinte teljes élő és meg nem született nemzedékeket törölt el egyetlen tollvonással a malenykij robotról kiadott hírhedt parancs révén. Közösségünk máig érzi ezt a súlyos csapást, amiről hosszú évekig, évtizedekig csak suttogva lehetett beszélni. A polgármester ígéretet tett a jelenlévők előtt, hogy a Beregszászi Városi Tanács soha nem felejti el a túlélők szenvedéseit, minden évben anyagi támogatásban részesíti magyarságunk legnagyobb hőseit.

Horkay Sámuel, a KMKSZ Beregszászi Városi Szervezetének elnöke arról szólt, mit jelentett Sztálin értékrendjében a magyar fogalom. „Az ideológiai meggyőződés változhat, de a félelem az örök.” „Az emberek problémákat okoznak. Nincs ember, nincs probléma.” „Kárpátalján a magyarkérdés – vagonkérdés”– idézte a hóhér – Sztálin – szavait a szónok.

Emlékező beszédet mondott Csobolya József, a BMKSZ elnökségi tagja, felidézte a pokoli hónapok szörnyűségeit Balázsi László túlélő, majd a jelenlévő társadalmi szervezetek képviselői elhelyezték az emlékműnél koszorúikat. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.

Kenyeres Mária

Forrás: Kárpátinfo hetilap