Világimanap

„Sokfélék vagyunk, de Krisztusban egyek” (1Kor 12, 12)

Március első péntekje immár hagyományosan világimanapként tartja számon a keresztény világ. Idén Pápua Új-Guinea asszonyai állították össze azt az imanapi forgatókönyvet, mely alapján a földkerekség igen sok országában együtt imádkozhattak a március 6-án megtartott világimanapi istentiszteleten.

Az imanapi mozgalom 1887-ben indult el. Az Amerikai Presbiteriánus Egyház lelkipásztorai kezdtek aggódni az egyház jövőjét illetően, hiszen megszokottá váltak a liturgikus cselekmények, úgy érezték, kiüresedett küldetésük, az egyház nem tölti be hivatását, missziói szolgálatát. Nem szaporodnak a gyülekezetek, sőt fogyni kezdett a gyülekezetek tagjainak száma. A presbiteriánus egyház asszonyai tették közzé akkor a felhívást, hogy imádkozzanak a hazai misszió ügyéért.

1890-ben a baptisták is csatlakoztak, s a külmisszió ügyéért kezdtek imádkozni.
1920-ban lett az imanap dátuma március első péntekje, s megalakult az Imanap Nemzetközi Bizottsága (National Committee), 1941-ben pedig a felekezetek közötti egyesülés (Church Women Interdenominational Movement).
1945-ben a megbékélés jegyében egyre több nemzeti bizottság alakult, 1961-ben a 75. évforduló alkalmával már 5 földrészen 37 imádkozó testvéri közösséget tarthattak számon. Napjainkban több mint 170 országban van szervezett imanapi előkészület számtalan felekezet részvételével.

A Kárpátaljai Református Nőszövetség 2005-ben csatlakozott a világimanaphoz, és idén is több gyülekezetben – így a beregardóiban is – szerveztek ezen a pénteken rendhagyó istentiszteletet, ahol az asszonytestvérek is bekapcsolódtak az imaláncba.
Mit is jelent a Világimanap a gyakorlatban?
Női imanapként tartják számon ezt az ökumenikus mozgalmat, mert valóban az asszonyok kapcsolódtak be a legtöbb országban, s kezdtek egymásért imádkozni. De ez nem jelenti azt, hogy csak az asszonyok imádkozhatnak. Ha megnézzük napjaink gyülekezeteit, semmivel sem rózsásabb a helyzetünk, mint 1887-ben Amerikában a presbiteriánusoké volt. Sőt! Egyre nagyobb átalakuláson mennek keresztül egyházaink is, a társadalmi változások igyekeznek nagy nyomást gyakorolni ránk, s sokaknak imára kell kulcsolni kezünket, amikor Isten ügyéért, a misszióért, megújulásért, Szentlélekért könyörgünk. Nem csak az asszonyokat hívják hát az imádkozásra, hanem a férfiakat is, kicsinyeket és nagyokat, aggokat és fiatalokat! Hogy együtt könyörögjenek Istenhez, amíg még nem késő!

„Mert ahogyan a test egy, bár sok tagja van – de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak – mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.” (1Kor 12, 12)

Kovács Erzsébet