A keresztelés elmélete és gyakorlata

Ezzel a címmel került megrendezésre az a konferencia, melyet 2008. május 20-án tartottak a balazséri Béthel Konferencia-központban.
Egyházunkban, de mindenütt a világon, ahol keresztyén egyházak vannak, mindig is kérdés volt a keresztség hogyanja, és az ehhez kapcsolódó felvetések. Gyakran történik, hogy gyülekezeteket oszt meg a kérdés: gyermek vagy felnőtt keresztség?

Ezért a KRE lelkészei úgy gondolták, érdemes arra időt és energiát szánni, hogy a Biblia tükrében átbeszéljék a keresztség elméleti és gyakorlati dolgaihoz kapcsolódó kérdéseket.

A délelőtt folyamán Dr. Vladár Gábor, pápai és Dr. Fekete Károly, debreceni teológiai professzorok előadására került sor, majd az ebédet követően fórum következett.
Dr. Vladár Gábor kigfejtette: a keresztség a keresztyén egyházba való felvétel, ugyanakkor a Szentlélek jelképe is. Az, hogy ráöntjük a vizet a gyermek fejére, jelképezi Isten Lelkének kiáradását. Ezért a keresztség és a Szentlélek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Akik tehát kaptuk a Lelket, a szerint is kell járnunk. A keresztség ezért valaminek a kezdete, akár gyermek, akár felnőtt korban részesülünk benne. Két dolog miatt „csúszhat félre”: ha nem vesszük komolyan, valamint, ha törvényt gyártunk belőle. Ha valaki megkeresztelkedik, még nem lesz tökéletes. Ugyanis a bűn ellentéte nem a bűntelenség, hanem a hit.
A keresztségben ez a kettő kapcsolódik össze: az Isten ígérete és az ember hite. A gyermekkeresztség elvetése nem az egyház megújításának leghatékonyabb eszköze. Ha gyermekkeresztséget gyakorlunk, akkor lehetőségünk van számos más ehhez kapcsolódó szolgálatra. Az ige hirdetéséből származó hit lehet előzménye a keresztségnek, de nem feltétele.
Kálvin volt az, aki vallotta, hogy a keresztyén keresztség az ószövetségi szövetségkötés folytatása az újszövetségben. Az újszövetségben számos olyan igehely van, ahol a gyermekeket említik: pl. az efézusi vagy kolosséi levelek, ahol meg vannak szólítva, mint a hívők háznépéhez tartozók. Jézus szívesen fogadta a gyermekeket.
Keresztség nélkül nincs keresztyén ember. Keresztyén ember az, akinek az unokája is keresztyén lesz. Ezért fontos a keresztség előtt és után a nevelés kérdése. A tudatos hitben való nevelésé. Kell, hogy a gyermek szüleivel élje át az Isten dicsőítését. Egy amerikai felmérés szerint, ha a családban a gyermek lesz keresztyén, akkor 3,5 % esélye van annak, hogy a család is azzá válik. Ha az anya, akkor 17 %, ha az apa, akkor 93 % esély van arra, hogy a család keresztyénné váljon. Ezek emberi feltevések és arányok, de érdemes elgondolkodni azon, hogy a keresztségnél is a családot és a közösséget kell figyelembe venni és tanítani, hogy Isten Lelke munkálkodjon a keresztség által az Ő dicsőségére.
Dr. Fekete Károly teológiai professzor elmondta: a Magyarországi Református Egyház a reformátori hitvallásokkal együtt vallja: csak egy keresztség van Isten egyházában, és elég egyszer megkeresztelkedni, vagy Isten számára felavattatni. (II.Helvét Hitvallás 20. fejezet) A keresztség sákramentumát ökumenikus sákramentumnak tekintjük, hiszen az nemcsak egy felekezetbe, hanem Krisztus egyetemes egyházába való felvételt is jelent. „Egy a keresztség.” (Ef 4, 5) A keresztség érvényességét ahhoz kötjük, hogy a feltámadott Krisztus missziói parancsa szerint az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe történik, tehát a Szentháromságról szóló tanítás megvallását feltételezi. Meglátásom szerint egy egészséges gyülekezetben megfér egymás mellett a gyermekkeresztség és – a jól végzett lelkipásztori szolgálat magával hozza – a felnőtt keresztség is (azok esetében, akiket gyermekkorban nem kereszteltek meg), mondta az előadó. A gyermek és felnőtt keresztséget nem szabad egymás ellen kijátszani, mindkettőnek van jogosultsága. Isten és ember szövetsége megmarad két egyenlőtlen fél szövetségének. Akár gyermek vagy felnőttkorban történik a keresztség, az ember ember marad. Még a hit sem lehet érdemszerző Isten előtt. „…A hit a keresztséghez tartozik, mégsem lehet erre a hitre nézve megkereszteltetnünk magunkat.” Az ember nem építhet a hitére, mert akkor emberi biztosítékra épít. A hitről a keresztség esetében is csak abban az értelemben beszélhetünk, amit az Újszövetségben így mond egy apa: „Hiszek, Uram, segíts hitetlenségemen!” (Mk 9, 27) Luther ezt mondta: „Ha Isten szövetséget kötött a világgal, akkor ki zárhatja ki ebből a kisgyermekeket?” Ehhez ma sem tudunk hozzátenni semmit. A keresztség Isten megelőző kegyelméről beszél. A Szentírásból szemléletmódot tanulunk, nem csak kazuisztikát. Tehát a keresztség kérdésénél semmi (forma, egyik vagy másik dolog túlhangsúlyozása) nem kerekedhet felül a kriszto-cenrtikus, biblicisztikus látáson. Elveszítettük a keresztség hittitok jellegét. Számon kérjük a hitet. A keresztség a közösséghez tartozás vállalásával kapcsolódott össze. Ma az embereknek csak a keresztség ténye kell, ami azon felül van, arra már nem figyelnek oda. A keresztség sákramentuma nem egy pillanatnyi dolog, hanem annak komoly előzménye és következménye kell, hogy legyen. 

taracközi