Kórházmisszió indul Beregszászon

Testi és lelki gyógyulás
Aki már töltött kórházban néhány keserves napot, hetet, az tudja, milyen nagy szükség van a betegágyon fekvőnek arra, hogy valakivel beszéljen a gondjairól, problémáiról, a lelkét terhelő érzésekről. Az orvosnak erre nincs ideje. Ő elsősorban a testi betegségek gyógyítását vállalta fel, s a legjobb tudása szerint törekszik is arra. Ezt a missziót például egy lelkész vállalhatná fel. És nem feltétlenül a legsúlyosabb betegekre kell gondolni, ha például egy kórház lelkész szolgálatáról beszélünk. Nem csupán az utolsó kenetet feladni kell jöjjön a pap. Bárkinek bármikor, a kórházi személyzetnek, vagy a közeli hozzátartozónak is szüksége lehet rájuk.

Ezt az igényt felismerve határozott a Kárpátaljai Református Egyház, pontosabban a Beregi Egyházmegye és a beregszászi gyülekezet vezetése, hogy kórházmissziói szolgálatot szervez a beregszászi járási kórházban.

Ennek lehetőségeiről folytatott az elmúlt napokban eszmecserét Nagy Béla, a KRE főgondnoka, Taracközi Ferenc, a beregszászi gyülekezet vezető lelkésze Valerij Jaroloveccel, a járási kórház igazgató-főorvosával és Csizmár Bélával, a Beregszászi Járási Tanács elnökével. A megbeszélésen bemutatkozott Kincses Margit lelkésznő, aki a kórházmissziói szolgálatot végzi majd.

A találkozón Taracközi Ferenc hangsúlyozta, milyen fontos a gyógyulásához vezető úton a beteg lelkével való foglalkozás. A misszió küldetése, hogy a betegség próbájában lévő, szenvedő, kétségek közt hánykódó ember felé segítő, vigasztaló, bátorító szeretetet vigyenek, hogy közösen imádkozzanak, hogy a betegágyban fekvő, vagy az őt gondozó, ápoló hozzátartozó is felismerje, megélje a kegyelmes Isten jelenlétét. Mindezt a beteglátogatás, a lelkigondozói beszélgetés, igehirdetés alkalmain keresztül szeretnék tenni. Természetesen mindenkor igény és kérés szerint, maximálisan figyelembe véve a másként gondolkodók érzéseit is.

Valerij Jarolovec örömmel fogadta a kezdeményezést. Mint mondotta, a testi bajok mögött mindig lelki bajok is vannak. S azok ápolására az orvos, az egészségügyi személyzet kevésnek bizonyul. Sokszor segíthet egy bátorító szó, a közös ima, az Istenbe vetett bizalom. A főorvos támogatásáról biztosította az egyház képviselőit.
Mindamellett a nehézségekről is szó esett. Egyelőre például nincs megfelelő helyiség a közösségi imaalkalmak megtartásához. Jó lenne egy ökumenikus kápolnát építeni a kórház területén, ahol igény szerint bármelyik egyházhoz tartozó beteg a saját vallási gyakorlatának megfelelően imádkozhatna, ahol mindegyik egyház képviselője beosztott rend szerint tarthatna istentiszteleteket, szolgálatokat. S mint a főorvos hangsúlyozta: ez lehetne az a hely is, ahonnan azokat a kórházban elhunytakat kísérhetnék utolsó útjukra, akiket nincs kinek eltemetni. Az építkezéshez viszont pénz kellene, ami egyelőre nincs. De mind a járás vezetője, mind a KRE főgondnoka támogatásáról biztosította a kezdeményezést. Mindaddig, míg megfelelő épület nem áll a rendelkezésre, Jarolovec doktor felajánlotta a kórház A és B szárnya közötti zárt folyosót az alkalmak megtartására. És a missziós lelkésznek lehetőséget biztosítanak arra, hogy a kórtermekben betegeket látogasson, velük beszélgessen, s igény szerint a folyosó végében található társalgósarokban közös imaalkalmakat tartsanak. Taracközi Ferenc felajánlotta, hogy a kórházban működő helyi rádión keresztül a Sion Rádió igehirdetéseinek, műsorainak hallgatását is lehetővé teszik, ehhez segítik az internet bevezetését. Abban is bízik, hogy a jó példát követendő más felekezetek képviselői is bekapcsolódnak a kórházmissziói szolgálatba. Természetesen a missziói szolgálatról további egyeztetésekre lesz még szükség, azt az osztályvezető főorvosokkal, az orvosokkal is megbeszélik. Mindenesetre egy jó kezdeményezéssel álltak elő az egyház vezetői, a betegek többsége valószínűleg örül majd ennek a lehetőségnek, s az egészségügyi dolgozók is felismerik az ebben rejlő lehetőségeket.
A bátorító szolgálat ránk van bízva, biztassuk erre családtagjainkat, gyülekezeti testvéreinket is.
Marton Erzsébet