Evangelizációs hét Feketepatakon

„Emberek a kereszt útján” címmel evangelizációs hét volt március17-től 21-ig a feketepataki gyülekezetben. Az igét Pap Tibor debreceni lelkipásztor hirdette a Máté evangéliuma 26-27. részei alapján.

Első este Júdás árulásáról volt szó. Az igehirdető rámutatott arra, hogy mi is sokszor eljátsszuk Júdás szerepét. Amikor nem vagyunk őszinték egymáshoz, a szeretetünk csak képmutatás a másik ember felé. De Jézus még az ilyen Júdást sem veti meg. „Barátom mért jöttél?”- kérdezi őt, hogy bűntudatra ébressze.
Második este Kajafás személye került előtérbe. Itt látszik, hogy egy jól megszervezett akcióról van szó, mert amikor Jézust elébe vitték, már az írástudók és a vének is egybegyűltek. Kajafás felháborodva kérdezi, sőt számon kényszeríti, vallja meg, kicsoda Ő?! Majd a válasz hallatán felháborodásában megszaggatja ruháit. Ő nem ezt akarta hallani. Elgondolkodtató számunkra is, hogy mi milyen szívvel kérdezünk és hogyan fogadjuk Jézus kijelentéseit, mert: „ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád”- mondja egy ismert énekünk is. De milyen jó, hogy van bíztató folytatás, hogy: „a hívő előtt az Úr megfejti önmagát”.
Harmadik este Barabásról szólt a tanítás. Róla csupán annyit tudunk, hogy lázadás és gyilkosság miatt tartották fogva. Az igehirdető megpróbálta elképzeltetni, mit érezhetett ez az ember, amikor megtudta, hogy minden büntetés nélkül, szabadon távozhat. Nem tudjuk mit tett ő ezzel a szabadsággal. Erről a Szentírás nem beszél, sem arról, hogy tudta-e ki halt meg helyette. Mi is ilyen Barabások vagyunk, de mi már tudhatjuk, ki által kaptunk, vagy kaphatunk szabadságot. A kérdés csak az: kell-e nekünk a Krisztus kegyelme, az ő váltsága és mit kezdünk vele?
Negyedik este a czirénei Simonról volt szó. Hogy ki volt Ő? Csupán annyi van róla feljegyezve a 32. versben, hogy arra kényszerítették, vigye Jézus keresztjét. Aznap este ez volt a kérdés: te kinek a keresztjét hordod? A Jézusét, vagy a magadét? Nagy biztatás számunkra, hogy a kereszt hordozásának mindig Jézus viszi a nehezebb részét. A Golgotára menve is sokkal nehezebb volt az a kereszt, amit Jézus a szívében vitt érettünk, mint amit Simon vitt a vállán. Hordozzuk mi is a Jézus keresztjét az Ő dicsőségére!
Utolsó nap a századosról volt szó, aki a kivégző csapatot vezette. Ő tanúja volt Jézus egész keresztútjának, Pilátus házától kezdve hallhatta a katonák gúnyolódását, hallhatta az arra menők szidalmazását. De hallhatta azt is, hogy mit beszél Jézussal a két vele megfeszített gonosztevő. Hallhatta, miként ígéri az egyiknek: „még ma velem leszel a paradicsomban”. Jézus még a kereszten sem magával törődött, hanem anyját János gondjaira bízta.
Fültanúja lehetett Jézus három utolsó szavának, amit mennyei Atyjához intézett.
Az igehirdető felkért, vizsgáljuk meg, mi hol tartunk ezen az úton. Csak a miérteknél? Vagy elmondhatjuk-e már: Uram a Te kezeidbe teszem (tettem) az életemet? Felismertük és elfogadtuk-e Jézus Krisztust, mint Megváltót?
Nagy áldás volt mindannyiunk számára ez a hét. Volt lehetőségünk az igében szereplő személyeken keresztül bűneink felismerésére és elismerésére. Isten elkészítette az utat, ezen a héten is, a Golgota keresztjéhez, hogy kegyelmet kérjünk és találjunk Ő nála és Ő általa.
Az Úré legyen mindezért a hála és a dicsőség.

Jana Etelka, gyülekezeti tag.