Megtartotta XIII. ciklusának nyitóülését az MRE Zsinata

A közelmúltban lezajlott választások után először ülésezett az MRE Zsinata február 25-én.
A 2009-2015 között ülésező XIII. református zsinati ciklus tagjait, valamint a négy egyházkerület élén álló püspököt és főgondnokot tavaly november 1-30. között választották meg a református egyházközségek presbitériumai.
A zsinat egyik első, fontos teendője volt, hogy megválassza a zsinati elöljárókat.

A nap kezdetén a nyitó istentiszteletet Cseri Kálmán, pasaréti lelkipásztor tartotta. Az ószövetségi Josafát személyét kiemelve időszerűnek és fontosnak tartotta, hogy Istenre tekintsen.

Ma is támadás ér mindent, ami érték: többen halnak meg, mint születnek, több a válás, mint a házasság, egymillió alkoholista tengődik az országban, nem számít bűnnek a hazugság, a csalás, a lopás és minden második embert fenyeget a veszély, hogy elveszíti munkahelyét…, mondta az igehirdető. Majd hozzátette: veszélyben van a magyar nép, a vallás és református egyház is. „Mi csak Tereád tekintünk” – idézte ismét Jósafátot, kiemelve ebben a nehéz helyzetben ezt kell tennünk nekünk is. Csak az győzhet ugyanis a sötétség erői felett, aki Isten fegyverzetében harcol, de a győzelmet soha nem magának tulajdonítja. Az úrvacsorával való élés után sor került az egyházi és világi elnökök és alelnökök jelölésére és választására.

A lelkészi elnök posztját a szavazatok összesítése után Dr. Bölcskei Gusztáv foglalhatta el újra. Világi elnökké Huszár Pált választották, aki a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka.

A világi elnök szolgálatáról elmondta: lesznek küzdelmeink, de az hogy van kire tekintenünk segít, ennek a biztos tudatában vállalhatom el ezt a feladatot, ezt a tisztséget. „Nem lesz könnyű, ma erkölcsről beszélni - hálatlan feladat, de nekünk, ennek ellenére ezt meg kell tennünk, és ezzel teszünk jó szolgálatot Anyaszentegyházunknak és nemzetünknek is.”
„A történelemben sosem volt könnyű az egyháznak, a mostani időszak pedig különösen nehéz. Sokan felteszik a kérdést: Mi lesz velünk?, én úgy módosítanám, hogy ki lesz velünk? A válasz: Velünk lesz az Úr Jézus.”

A lelkészi alelnökké döntő többséggel Csomós Józsefet a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökét választották a zsinati atyák. A világi alelnök szintén a Tiszáninneni Református Egyházkerületből lett jelölve, aki a kerület főgondnoka is, Ábrám Tibor, s aki a legtöbb, 91 szavazatot tudhatja magáénak.

A választás után a szolgálatáról Csomós József elmondta: egyre több útról kiderül, hogy zsákutca egyre több szlogenről kiderül, hogy hamis, egyre több igazságnak hitt dolog hazugság. Abban bízom, hogy az emberek fogékonyabbá válnak, hogy keressék az igazságot. "A mi felelősségünk abban van, hogy tisztában legyünk a feladatokkal, lássuk a problémákat, érezzük a gyengeségünket. Egy valóság van, ami befolyásolja a mindnapokat és ez a kegyelmes Úristen. Ha ezen az úton tudjuk mutatni a mindennapokban a helyes irányt, akkor azt hiszem küldetésünknek eleget tettünk."

Tapasztalataimmal szeretnék segíteni háttérmunkásként, illetve mindenkor kész vagyok konkrét szolgálatot vállalni, mondta Ábrám Tibor. A világi alelnök szerint nem mindegy, hogy kik jelennek meg a MRE Zsinatának képviseleteként, Bölcskei Gusztáv püspök az elmúlt 6 évben is azt igazolta, hogy integráló módon tud vezetni. Most a folytonosság megvan, „ezért jó reménységgel vagyok a következő hat év előtt. A következő zsinati ülés kapcsán Ábrám Tibor kiemelte: ütőképes zsinati bizottságokat kell március 11-én megválasztani, mert ezek határozzák meg a zsinat hatékonyságát.”

Megválasztása után újságíróknak Bölcskei Gusztáv elmondta: a református egyháznak nagyon sok feladata van a következő ciklusban, "ezekben a valóban embert próbáló időkben", amihez nagyon kevés a saját ereje. Ahhoz, hogy az MRE a céljait elérhesse, "Krisztus irgalmát valóságban megmutató gyülekezetekkel és intézményekkel" kell rendelkeznie, hogy a szegényeket, hajléktalanokat, munkanélkülieket felkarolja.

A célok közül megemlítette, hogy a zsinat hamarosan napirendjére tűzi a református egyházi közelmúlt tudományos feldolgozását célzó lépéseket. Kiemelte ezenkívül az egységes, az egész Kárpát-medencére kiterjedő Magyar Református Egyház alkotmányozó gyűlését, amit idén május 22-én tartanak Debrecenben, s ami a kárpát-medencei reformátusok egységét fejezi ki.

Fontosnak tartotta, hogy a református egyházat a józan, de bátor felelősségvállalás jellemezze, "ezért igyekszünk a továbbiakban is nem csak reagálni eseményekre, hanem kezdeményezni a párbeszédet civil szervezetekkel".

Magyarország közéletéről azt mondta: "valami nagyon nagy baj van a mélyben", ezért az egyház a továbbiakban szeretné a társadalmi indulatokat csillapítani. Az MRE egyúttal az indulatokat feltáró okokra szeretné felhívni a döntéshozók figyelmét, "kérve kérvén őket, hogy a józanság kerekedjen felül".
Életrajzi adatok:

BÖLCSKEI GUSZTÁV

Szamoskéren születtem 1952. július 30-án, lelkészcsalád hatodik gyermekeként.

Általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban, a középiskolát a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végeztem. Érettségi vizsgát 1970-ben tettem, majd egy esztendeig egy állami gondozott gyermekotthonban dolgoztam Nyírmártonfalván, képesítés nélküli nevelőként. 1971 és 1976 között a Debreceni Református Teológiai Akadémián tanultam, 1976-tól 1977-ig exmisszus segédlelkész voltam Berettyószentmártonban, majd Tiszanagyfaluban.

Az 1977/78-as tanévben ösztöndíjasként két szemesztert töltöttem a németországi Tübingenben. 1978-tól 1984-ig Tégláson, majd Hajdúhadházon voltam lelkipásztor. 1979-től másodállásban a Debreceni Református Teológiai Akadémia tanársegédjeként tanítottam. 1984 decemberében kineveztek a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma vallástanárának.

1990-ben lettem a Szociáletikai Tanszék vezetője. A ’90-es években két tanévben voltam a teológia dékánja, majd a kollégium főigazgatója. 1994-ben doktoráltam a Budapesti Református Teológiai Akadémián, Arthur Rich szociáletikai gondolkodásának struktúrája címmel.

1997 óta végzem a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöki, valamint a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöki szolgálatát. 2006-ban a Református Világszövetség Európai Tanácsa elnökévé választottak.

Két egyetem adományozott számomra díszdoktori címet, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, valamint a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetem.

Egyházkormányzói szolgálatom végzése során mindig igyekeztem szem előtt tartani gyülekezeteink, intézményeink életképességének megőrzését és javítását, az új lehetőségekkel való élés biztosítását, az egyházkerület lelki egyensúlyának megtartását.

Fontosnak tartom református egyházunk szerepvállalását mindazokban a közéleti kérdésekben is, amelyekben egyértelmű és világos állásfoglalást vár tőlünk nemcsak egyházunk, hanem a velünk együtt élő társadalom is. Hálát adok Istennek, hogy részese lehettem és Deo volente az új ciklusban is az lehetek a magyar reformátusság egységének újrateremtéséért végzett fáradozásoknak.

HUSZÁR PÁL
1941. június 26-án születtem Várpalotán. Másfél éves koromban meghalt édesapám, így az öt félárva gyermek felnevelése özvegy édesanyánkra hárult, aki keresztyén hitre, emberi tisztességre, szorgalomra és becsületes munkára nevelt bennünket.

Tanulmányaim során kitűnő tanáregyéniségekkel áldott meg Istenünk. Gyermek- és ifjúkorom meghatározó személyisége volt néhai lelkészem és hittanárom, Fejes Sándor, aki segített reformátussá, magyarrá és értelmiségivé válnom. Olyan lelki-szellemi értékeket kaptam az ő közvetítésében az Úrtól, amelyeket tolvaj el nem orozhat, tűz meg nem égethet, rozsda meg nem emészthet, múló idő meg nem kevesbíthet. Tanárként ezen örök értékeket igyekeztem továbbadni a rám bízottaknak.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán 1964-ben szerzett tanári diplomámmal 28 évig tanítottam történelmet, angol, német és orosz nyelvet, latint és művészettörténetet a várpalotai Thuri György Gimnáziumban. 1992-ben meghívtak a Veszprémi Egyetem Német Nyelv és Irodalom Tanszékére. Tizenkét évig oktattam itt a német nyelvterület kultúrtörténetét német nyelven.
Tizennégy éve vagyok a Várpalotai Református Egyházközség presbitere. Nyelvtudásom révén főként külkapcsolatainkban igyekszem segíteni gyülekezetünk munkáját.

Nyugdíjazásom óta több kötetet fordítottam németről magyarra, illetve magyarról németre a Kálvin Kiadó számára. Írásaimmal is igyekszem segíteni református egyházunk tevékenységét. A Pápai Református Teológiai Akadémia eddig három kötetemet jelentette meg, a negyedik éppen megjelenés alatt áll. Több tanulmányomat közölték egyházunk hivatalos folyóiratai, a Confessio és a Református Egyház.

A Veszprémi Református Egyházmegye gondnokaként szívesen tartottam előadásokat egyházkerületünk gondnoki konferenciáin. Ezt a jövőben is szívesen tenném, amennyiben a Mindenható megtart, és lehetőséget teremt rá. Évek óta tanítok a Pápai Református Teológiai Akadémián egyetemes egyháztörténetet németül. Hallgatóim kérésére egy-két műfordítási kurzust is tartottam, amelynek anyagát az idén könyv formájában is megjelentette teológiánk.
Figyelemmel kísérem, illetve tanácsaimmal segítem egyházi iskoláink tevékenységét. Örvendetes dolog, hogy egyházkerületünk gimnáziumainak száma négyre emelkedett, református általános iskoláink száma pedig ezt is túlhaladja. Negyedik éve tevékenykedem a Dunántúli Református Egyházkerület iskolaügyi tanácsosaként.

Egyházunk Zsinata életre hívta az Országos Kálvin Emlékbizottságot, amelynek felkérésére írtam meg Kálvin János életét és reformátori tevékenységét bemutató könyvemet. Ez a munkám a Kálvin Kiadónál fog megjelenni reménységem szerint a jövő esztendő elején.

Egyházkerületi főgondnoki tisztségemet megtisztelő szolgálatnak tekintem. Hálával, keresztyéni alázattal szeretném Isten országa ügyét – az ő segedelmével – hűséges sáfárként szolgálni. Hittel hiszem, hogy a zsinat-presbiteri alapelv szellemében mi, nem lelkészek is – éppen lelkészeink tevékenységének céltudatos segítésével – hasznos szolgálói lehetünk egyházunknak.

CSOMÓS JÓZSEF
Hat évvel ezelőtt a mostanihoz hasonlóan írtam e lap hasábjain bemutatkozást. Megkerestem kíváncsian, mi változott. 52 éves vagyok, és továbbra is gönci lelkipásztor. Lelkész feleségemmel – Barta Ildikóval – együtt négy fiúnk mellet jelenleg már két unokáért is hálát adhatunk.
Tanulmányaimat a Debreceni Református Kollégiumban végeztem 1970 és 1980 között. Szolgálataimat még exmisszusként a Gyulai Egyházközségben és a Békési Egyházmegye Esperesi Hivatalában kezdtem. Ezt követően – már feleségemmel – 16 évig 9 falu három anyaegyházában és a hozzájuk tartozó filiákban szolgáltunk Gagybátorban.
A gönci gyülekezet 1994-ben hívott meg pásztorául. 2004-ben második lelkészi állást is létesített, amire megválasztotta feleségemet, biztosítva ezzel számomra a napi gyülekezeti munkából való szabadságot, ami elengedhetetlenül szükséges a püspöki szolgálathoz.
1991-től két ciklusban az Abaúji Egyházmegye esperese voltam, a most véget érő ciklusban pedig a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke.
Ma is vallom, amit hat évvel ezelőtt leírtam: „…a püspöki tisztséget is csak szolgálatként tudom elképzelni, sokak segítségével. Olyan lehetőségnek látom, melyben a vezetés kegyelmi ajándékának és a szerzett tapasztalatoknak közös gyümölcsét tehetem le a Tiszáninneni Egyházkerület jelképes asztalára. Mit jelent ez a mindennapi munkában? Jelenti a törvényes rend jól szervezett, átlátható és számon kérhető megvalósulását. Vallom, hogy a rend nem megkötöz, hanem szabaddá tesz.”
Ebben a szabadságban fogalmazódott meg bennem a ciklus végén az az életérzés, amit csak így tudtam szavakba önteni: Hála legyen az Istennek, és köszönöm nektek testvérek! Ebben az életérzésben benne van az alázat is, hiszen a püspöki mindennapok tapasztalatává is tette Isten a Róm 9,16-ot: „Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”
Ezt erősíti bennem a gyülekezetek szeretete, amit tapasztalok, ahogyan fogadták eddigi szolgálataimat. Ravasz László gondolata fejezi ki talán legjobban – a gönci gyülekezet ezzel köszöntött a püspökszentelésen –: „Istennek szeretete kiválasztott téged, még a világ teremtése előtt, nem azért, mintha te különb lennél, mint más, hanem azért, mert megkönyörült rajtad, s felvett a földről, mint egy kavicsot, hogy égkővé formáljon, s beleillesszen az ő koronájába.”
A következő hat év? Egy nagy „család”-ról álmodom, amit Tiszáninneni Egyházkerületnek hívnak! A törvényes rend már megvan. Esküt is tettem rá, hogy nemcsak megtartom, hanem meg is tartatom. Ezt szeretném olyan közösségben, amire a közösségek közül az illik rá, hogy „család”. Lelkipásztorok, kis és nagy gyülekezetek, óvodák, iskolák, teológia, rádió és egyéb intézmények kerületi és nem kerületi fenntartásban, együtt, mint egy család. Ahol a család tagjai tudják, hogy nem többek, mint a „földről felvett kavics”, és velünk szemben az elvárás nem kevesebb, mint az, hogy formálhatóak legyünk és „beilleszthetőek az ő koronájába”.

ÁBRÁM TIBOR

„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz.
Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz.
És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.
A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.”
(1Kor 12,4–7)

Lelkészcsaládban születtem és nevelkedtem a Partium több gyülekezetében. Középiskolai tanulmányaimat Szatmárnémetiben, egyetemi tanulmányaimat a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Fizika Karán végeztem. Itt szereztem fizikus és középiskolai fizikatanári képesítést. A kolozsvári évek a hitbeli megerősödés évei is voltak számomra. 1985-ben kötöttem házasságot, majd a következő évben Miskolcra költöztünk. Feleségem Bartha Mária orvos, „tősgyökeres” miskolci. Házasságunkat Isten hat gyermekkel áldotta meg: Dániel (22), Ágoston (21), András (19) egyetemi hallgatók, Anna (17), Noémi (16), Boróka (14) gimnáziumi tanulók. 1986–1993 között a Miskolci Egyetem Fizika Tanszékén dolgoztam, 1993-ban a Lévay József Református Gimnázium újraindításának nehéz, de szép feladatával bízott meg a Tiszáninneni Református Egyházkerület közgyűlése. Családunkkal a miskolc-avasi református gyülekezethez tartozunk. Több mint húsz éve a gyülekezet presbiterének választott, 2006-tól a missziói gondnoki feladatokat látom el. 2003-ban az egyházkerületünk presbitériumai az egyházkerületi főgondnoki tisztségre választottak meg. Az elmúlt hat év alatt igyekeztem az Isten által rám bízott feladatokat hűséggel végezni. Köszönöm az erre Istentől kapott erőt, a családom, a gyülekezet, a Lévay közösségének, és az egyházkerületünk közösségeinek támogatását.
Az előttünk álló időszakra tekintve néhány, egyházunk számára fontos területet emelek ki:
• A lelkipásztori közösség és a presbiteri-munkatársi közösség erősítését, ezen keresztül a testvéri munkatársi közösség gyakorlását közösségeink alapvető működési elvének tartom.
• Legyünk jelen hatékonyan az ifjúság nevelésében! Segítsük a családokat, hogy betölthessék szerepüket a keresztyén nevelésben. Keressük, szólítsuk és tartsuk meg a gyülekezetben fiataljainkat! Támogassuk református intézményeinket, hogy nevelő munkájukat a családokkal és a gyülekezetekkel együttműködve eredményesebben végezhessék!
• Fontos feladatunk lesz napi gyakorlattá tenni a Kárpát-medencei magyar reformátusság egységét, kérve Isten áldását egyéni és közösségi munkánkra, lelki megújulást egyházunk és nemzetünk életében.
Ha megérezzük azt, hogy különbözőségünk ellenére a Lélek, aki munkálkodik bennünk, ugyanaz, akkor tudjuk egymást elfogadni, és tudunk egymásnak jó munkatársai lenni. Bárcsak mindenki azt keresné, hogy azon a helyen, ahova Isten őt állította, hogyan tudna Isten országa ügyének használni, akkor olyanok lehetnénk, mint a sok-sok vékony szálból font kötél: szálanként gyenge, de együtt erős…

A most megválasztott egyházi vezetők életrajzaival a www.reformatus.hu  oldal Egyházi vezetőink rovatában ismerkedhetnek meg.

Forrás: reformatus.hu